Ez a remek Csollány-gyűrű végre már aranyból készült

Aztán eltelt fél óra. Talán ez az idő ennek az embernek egy fél életnek tűnhetett.
Nem csoda, hiszen majdnem enynyit várt arra, hogy végre, életében először a világbajnoki dobogó legtetejére állhasson fel.
S hogy kiről van szó?
Talán mindenki tudja az országban, az ötévesektől a nyugdíjasokig, hogy Csollány Szilveszterről, olimpiai bajnokunkról, aki eddig öt világbajnoki-ezüstérmet gyűjtött össze vitrinjében, de aki már előkészített egy kis helyet a polcán a legfényesebbiknek…
Félt is tőle, hogy üresen marad ez a hely, ám félelme hál' isten alaptalannak bizonyult, hiszen a legjobbkor (épp a döntőben), a legjobb helyen (Magyarországon, Debrecenben) mutatott nekünk olyan csodát, amit minden bizonnyal sosem felejt, s sosem felejtünk el.
Szilas, mert a fél ország így hívja már, leküzdötte unos-untalan hajtogatott félelmeit, s ígéretéhez híven a gyűrű fináléjában valóban azt az arcát mutatta nekünk, mint egykor Sydneyben az olimpián.
Hogy honnan merített erőt ehhez a sikerhez?
Csak a jó ég lehet a megmondhatója, s míg ő kívülről szemlélve könnyedén vette az akadályt, az addig magabiztosnak tűnő riválisa, a bolgár Jordan Jovcsev, akárcsak a Főnix-csarnok falai, beleremegett gyakorlatába.
Csollány: 9.725.
Jovcsev: 9.675.
És ami közte van?
Nem csak századok.
A 32 esztendős magyar fiúnak az egész ország elvárását kellett teljesítenie, s azt a súlyt, amit az edzéseken leadott, mi "jószándékkal” teherként a vállára pakoltuk.
De ő állta a sarat, viselte ezeket a terheket…
S a vége?
Maradjon meg bennünk az a mosolygós, önfeledt arc. Maradjanak meg azok az érzések, amelyeket ő adott nekünk, s remélhetőleg ő is megbocsájt nekünk azokért a bizonyos terhekért, amelyet képzeletben széles vállaira pakoltunk.
Csollány Szilveszter elviselte a terheket, míg a torna egy másik nagy csillaga, Szvetlana Horkina "belerokkant” az elvárásokba, s nekünk a szívünk hasadt meg, amikor az ötszörös világbajnoknőt "vert” helyzetben, a padlón láttuk.
Mert Horkina bukott. Leesett a felemás korlátról, nem is egyszer, s a királynő nemhogy aranyérmet nem nyert, csúfosan a hetedik helyen zárt.
De hát a királynő is ember. S talán azt is meg tudjuk bocsájtani neki, hogy gyakorlata után könnyeivel küszködve talán Moszkváig szaladt ki a Főnix-csarnokból.
Edzője, a 73 éves Borisz Pilkin mester moccanni sem tudott a megdöbbenéstől. Csak magába roskadva ült a széken, s újrakezdésről álmodott.
A románok olimpiai bajnokának, Marius Urzicának is nagy volt a tét ezen a napon. Tavaly Gentben, már "megcibálta bajuszát” egy 17 esztendős kis csillag, a kínai Hsziao Csin, akiről mindenki állítja, a jövő nagy lovasa lehet.
De a jelen még Urzicáé. Azé a tornászé, akit láthatóan nagyon szeret a debreceni publikum, s aki egyelőre még őrzi helyét a fiatal trónkövetelővel szemben.
Igaz, ezen az estén a szer királya több sebből "vérzett”, nemcsak állandóan sérült válla hasogatott, de a bemelegítés során még ujját is törte, így mondhatjuk, "fél kézzel” is nyerni tudott riválisával szemben.
Szombaton honfitársának, Marian Dragulescunak is címvédésre kellett készülnie, ám amennyire félelmetesnek tűnt riválisa, Gervasio Deferr, oly könnyedén győzte le őt talajon.
Erre mondjuk, sima ügy.
Pénteken az olimpiai bajnok orosz Jelena Zamolodcsikova is padlót fogott talajon, hiszen tizenkettedikként zárt, s nem jutott be a döntőbe.
Ám egy nap alatt poraiból főnix-madárként éledt fel a Főnix-csarnokban, az ugrás döntője után mosolyogva ugorhatott fel a dobogó legfelső fokára.

A szombati döntők előtt a debreceni Barabás Klub étteremben a Nemzetközi Tornaszövetség (FIG), a szervezőbizottság és az olimpiai mozgalom kiemelkedő alakjainak tiszteletére fogadást adott Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke. A MOB-elnök emlékeztetett arra, hogy a 149 magyar olimpiai aranyéremből tizennégyet a tornászok szereztek. A fogadáson a tornász olimpiai bajnokok közül jelen volt Keleti Ágnes, Köteles Erzsébet, Bodó Andrea, Kertész Alíz, Magyar Zoltán, Ónodi Henrietta, az orosz Larisza Latinyina, a fehérorosz Nelli Kim, a japán Szavao Kato. Mellettük másik három sportág olimpiai bajnoka is részt vett az ünnepi ebéden: az öttusázó Török Ferenc, a kalapácsvető Zsivótzky Gyula – és maga Schmitt Pál, az egykori párbajtőrvívó.

A rendezők nagyon szép gesztusa jóvoltából a szombati döntők előtt – mintegy ráhangolásképpen – bemutathatta gyűrűgyakorlatát a debreceniek kitűnő tornásza, Hajdú Miklós. A Kanadában élő sportoló bár megcélozta a világbajnoki részvételt, egy sérülés miatt nem tudott százszázalékos lenni. Ám így is érdekelt volt a világbajnoki küzdelmekben, hiszen tanítványa, a nagyon tehetséges Kylie Shewfelt is szereplője volt a világbajnokságnak.

A Nemzeti Sport különkiadásokkal van jelen a debreceni világbajnokságon, s egy aprócska ötlettel igyekeztünk a pontozókra hatással lenni Csollány Szilveszter gyakorlata során. Kiadványunkban egy tízes feliratot készítettünk el – utalva a maximális pontszámra –, amelyet a nézők a magasba tarthattak az olimpiai bajnok produkcióját követően.

A világbajnokságra eljött Limperger István is, Csollány Szilveszter egykori trénere, aki hatalmas izgalmakkal nézett a gyűrűdöntő elébe.
"Tudom, hogy Szilas rengeteget tett azért, hogy a legjobb teljesítményt nyújtsa Debrecenben, s talán nagyobb nyomás nehezedett rá, mint a sydneyi olimpia előtt. Boldog vagyok, hogy ismét nagy világversenyen láthattam őt versenyezni”– mondta az egykori tréner.

Jó tudni, hogy a magyar sportolók mennyire összetartóak. A debreceni világbajnokságon nem csak egykori tornászok, de más sportágak jelenlegi képviselői is feltűntek. A lelátón foglalt helyet két atléta, Annus Adrián és Fazekas Róbert, mellettük az öttusázó világbajnok Balogh Gábor is megtekintette barátja, Csollány Szilveszter gyakorlatát.

Igazán színpompás volt a debreceni Főnix-csarnok lelátója a szombati döntő napján. A kínai szurkolók citromsárga ruhában, a hollandok az oranje színében, narancssárgába öltözve buzdították kedvenceiket. A legbohókásabb ötletekkel is a tulipánosok rukkoltak elő: különféle bohócsapkáikkal igazi feltűntést keltettek. Persze, látványban nem maradt el mögöttük az a maroknyi magyar fiúcsoport sem, amelynek tagjai piros-fehér-zöldre festették tüskehajukat. A nemzeti színekből természetesen az arcukra is jutott a Dunaferr tornászainak – mivelhogy ők jelentek meg ilyen kinézettel a csarnokban.