Nyári negyedik aranya

A női mezőnyben az előre megjósoltak szerint ért véget a siófoki nyolcas döntő első napja, vagyis az eddigi eredmények alapján a legjobbnak ítélt két páros, a Nyári Virág, Héjjas Valéria és a Mátrai Beáta, Selmeczi Zsuzsanna duó játszhatta a vasárnapi finálét. Ezzel szemben a férfiaknál összekuszálódtak az erővonalak, és mit ad Isten, a hetedik, illetve nyolcadik helyen kiemelt két páros, azaz Zirigh Balázs Szauter Péter, míg Szűcs Imre Nagy Péter oldalán jutott el az aranymeccsig. Kettejük párharcának érdekessége, hogy még egyetlenegyszer sem találkoztak a homokon, valamint mindkét páros hasonló összetételű volt, legalábbis ami a rutint illeti: az egyik oldalon az 1994-es (Szűcs), a másikon az 1996-os (Zirigh) bajnok képviselte a kellő tapasztalatot, mellettük pedig a junior teremválogatott két 18 éves tagja, Nagy és Szauter igyekezett kiszolgálni a "főnököt”.
De még mielőtt nekiálltak volna egymás kifárasztásának, lejátszották a két bronzmeccset. A nők kezdtek, és ahogy szombaton, most sem borult fel a papírforma. Noha Grózer Anna és Juhász Gabriella kifejezetten jól röplabdázott, mi több, három ponttal is vezetett, a korábbi tornákon mindannyiszor a második helyen végző Gudmann Csilla és Mester Orsolya fordított. Immár ők húztak el három ponttal (15:12, 19:16), hogy aztán Gudmann vonalon túl szálló labdájával 22:22-re módosuljon az állás, sőt ha Grózer nem téveszt egy centit, akkor ő és Juhász indulhatott volna neki bizakodással a hajrának. De mert tévesztett, a forgatókönyv is másként íródott, végül Mesterék nyertek 25:23-ra. A férfiaknál a szombati elődöntőt nagy előnyről elvesztő Tóth Gábor és Jánosi Gábor 25:22-re verte a két Kochot, nem csoda, hogy ezúttal Tóth nem rogyott a homokba és Jánosi sem vágta bele a süppedős talajba versenyszemüvegét.

Következett a férfidöntő, amely előtt Zirigh panaszolta el (na jó, csak úgy mosolygósan), hogy partnere már reggel fél hétkor pezsgett, holott ő háromnegyed 8-kor szeretett volna kelni. Ha már itt tartott, az ellenfél ifjabb tagja, Nagy Péter megjegyezte, hogy viszonylag keveset aludt, mivel nem igazán "feküdt neki” az ágy. A kedélyes beszélgetést heves csata követte a pályán, és néhány perc múltán kiderült: Zirighék 6:3-as vezetése csak tovatűnő álom. Szűcsék ugyanis 10:9-re fordítottak, majd fokozták az iramot. Nyolcesztendős szünetet követően Szűcs előtt újra felsejlett a győzelmi dobogó teteje, és kellő hidegvérrel tette a dolgát, tulajdonképpen aládolgozott ifjú társának. Nagy pedig élt a szabadsággal, balkezes ütéseit a gyülekező felhőket karcolva hajtotta végre, és sáncaival sem tudott mit kezdeni az ellenfél. Egyszerűen bedarálták az ellenfelet. A megtörő vetélytárs sorra hibázott a hajrában, a kegyelemdöfést a magasra szökkenő Nagy adta meg Zirighéknek.
A női döntő résztvevői kellően bemelegedve várták az idény legfontosabb mérkőzését, de még mielőtt térfelet választhattak volna, vihar kerekedett: "odafönt” kidöntötték a dézsát, dörgött-villámlott, így aztán mindenki menekült, ahova tudott. Mintegy kétórás késéssel, immár az eső által keményre döngölt pályán (jóllehet felgereblyézték, akár palántázni is lehetett volna) kezdődhetett a mérkőzés. Nyáriék a lehető legjobb megoldást választva hárompontos előnyt fabrikáltak, és igen magabiztosan vigyáztak rá. Láthatóan az alacsonyabb Selmeczire játszottak, amit igazolt Héjjas megmozdulása: blokkolta ellenfelét, ezzel 12:8-ra változott az állás. Nyári rontása révén még feljött 12:10-re a rivális, ám 17:12-nél már körvonalazódott Héjjasék aranyérme. A címvédő egyre többet hibázott, és a 22:16-nál kért idő sem segített rajta. Vagyis Nyári Virág negyedik, Héjjas Valéria első bajnoki címét szerezte meg, Nyári egyúttal elmondhatja: immár a legeredményesebb női strandröplabdázó, emellett beérte a szintén négy elsőséget magáénak tudó Rácz Lászlót és Buday Balázst.