Brit–német párharc várható

Augusztus 6. és 11. között rendezik meg Münchenben a 18. atlétikai Európa-bajnokság küzdelmeit. Az elmúlt század harmincas éveiben magyar javaslatra életre hívott kontinensviadal hosszú ideig az olimpia utáni legrangosabb atlétikai versenynek számított, s még mindig hatalmas a presztízse. Annak ellenére igaz ez, hogy az Európai Atlétikai Szövetség vezetői az IAAF vezérkarával szemben nem a versenyen induló és ott jól szereplő atlétákat jutalmazzák hatalmas összegekkel, hanem az egyes nemzeti szövetségeket dotálják, hogy aztán azok osszák tovább saját belátásuk szerint az Eb-n "megkeresett” pénzt. Ha akadnak is visszalépések az egyes számokban, az esetek döntő többségében a győztesek elmondhatják magukról, hogy vitán felül a kontinens legjobbjai voltak az adott évben. Következő összeállításunkban az egyes szakágak esélyeseiről olvashatnak.

Sorozatunkat – ahogyan az atlétikai versenyeken is történik – a váltószá-mokkal zárjuk. Elöljáróban el kell mondjuk, hogy az aktuális ranglisták böngészése nem kecsegtet azzal, hogy sokkal okosabbak leszünk, ha végignézzük őket. Hiszen ebben a műfajban a nagy eredmények rendre a világversenyeken születnek. Bár nyilván sokat készülnek együtt a váltótagok, az atlétika alapvetően mégiscsak egyéni sportág, a versenyzők saját programjukat nem rúgják fel nyakra-főre holmi váltóedzések kedvéért.
A hölgyek 4x100-as váltójában mégis van némi támpontunk. A franciák elsősorban Muriel Hurtis vezetésével remekeltek a hazai rendezésű Európa-kupán Annecyben, ahol 42.41-et értek el. Ilyen időre még a csúcsformában lévő Christine Arronnal sem volt képes a francia hölgykoszorú, pedig négy éve Eb-t nyert! De a németek nem adták olcsón a győzelmet a június végén rendezett EK-n, hiszen mindössze nyolc századra voltak a nagy riválistól. Ha figyelembe vesszük, hogy a franciák hazai pályán győztek, az Eb-t pedig Münchenben rendezik, könnyen megfordulhat a végeredmény augusztus 11-én. A várakozásoknak megfelelően a többi csapat csak a bronzéremért csatázhat. A dobogó harmadik fokára jó lehet a brit, az orosz, az ukrán, esetleg a spanyol kvartett. Azt viszont sajnálhatjuk, hogy Merlene Ottey, a nemrég szlovén állampolgárságot és rajtengedélyt kapó egykori jamaicai világbajnok nem tudott kellő formába lendülni, és végül úgy döntött, hogy nem áll rajthoz Münchenben.
4x400-on a britek legyőzhetetlennek tűnnek a nőknél – is. Catherine Murphyéknek jó fél másodperces előnyük van a németekkel szemben, legalábbis ami a korábbi teljesítményeket illeti. A lónak azonban a derbi napján kell jól futnia, szól a mondás, a hazaiakat feltehetően elképesztően sokan buzdítják majd odahaza, ráadásul az eddigi stafétában a 400-as Eb-címvédő Grit Breuer nem futott. Márpedig ő most kezd csak igazán formába lendülni! Az oroszok hagyományosan jók ebben a számban, csakhogy legjobbjaik közül többen szinte egyszerre döntöttek úgy, hogy gyereket vállalnak, és tartanak egy kis szünetet atlétikai pályafutásukban. A férfiaknál brit fölény van mindkét fronton. Igaz, a franciák Splitben elhódították az Európa-bajnoki címmel együtt a világcsúcsot is (az amerikaiaktól), sőt a kontinenselsőséget négy évvel később, az 1994-es helsinki viadalon meg tudták őrizni. Pesten aztán már a briteké volt a pálya. Na ja, egy 100-as és egy 200-as egyéni bajnoki címmel könnyű a helyzet. Darren Campbell most is ott lesz a pályán, bár messze nincs olyan jó formában, mint volt négy éve. Ráadásul a junior-világbajnok Mark Lewis-Francis és a tavalyi vb-bronzérmes Dwain Chambers is meghúzódott Manchesterben a Nemzetközösségi Játékok 100-as döntőjében. Chambers a hírek szerint csak izomgörcsöt kapott, a brit szövetség szóvivője szerint egy tökéletes pszichikai felkészítés után pályára léphet. Lewis-Francis viszont izomrostszakadást szenvedett, őt nélkülöziük kell a szigetlakóknak. Ennek ellenére se közel, se távol nem látszik olyan alakulat, amely veszélyes lehetne a britekre. A magyarok most sajnálhatják csak igazán, hogy nem sikerült kiharcolniuk a kiküldetést, hiszen ebben a mezőnyben a döntős hely kiharcolása egyáltalán nem tűnik elérhetetlennek. Igaz, az 1999-es sevillai vb-n kiválóan szereplő négyes – Kovács Viktor, Dobos Gábor, Németh Roland és Gyulai Miklós – tagjai és a többi magyar sprinter ezúttal nincs olyan kirobbanó formában, mint akkor volt. Három éve augusztus 28-án az előfutamban elért 38.76-os futásuk döntőt ért…
A zárószám, a 4x400 nagy csatát ígér. A britek ugyan listavezetők, de szorosan ott vannak a nyakukon a németek, a franciák, na és a lengyelek, akik, mint emlékszünk rá, szenzációs futást bemutatva lettek fedett pályás Európa-bajnokok március elején Bécsben.