Visszalépések és sérülések

Sorozatunk első része természetesen a sprinterekről szól. Kezdjük az esélylatolgatást a nőkkel, már csak a tisztelet okán is. Bár a leggyorsabb hölgyek és urak akár egy világbajnokságon vagy olimpián is jó eséllyel vennék fel a harcot a többi földrész képviselői ellen, könnyen lehet, hogy nem annak a nyakába akasztják majd az aranyat Münchenben, akit eddig a legjobbnak tartottak. Női 100 méteren például a világbajnoki címvédő Zsanna Pintuszevics nemrég bejelentette, hogy – bár ebben az évben övé a legjobb idő, sőt eddigi összes versenyét fölényesen megnyerte – kihagyja az Eb-t. Az ukrán bajnok a jövő évi világbajnokságra, és főként a két év múlva esedékes olimpiára készül, szerinte egy kis pihenő csak jól jön neki így 30 évesen. Elhatározása véglegesnek tűnik, így nyomoznunk kell, ha igazi esélyest akarunk találni ebben a számban. Az már bizonyos, hogy címvédés nem lesz, mert Christine Arron gyakorlatilag négy éve nem találja budapesti formáját. Pedig mekkorát futott a Népstadionban! 10.73-at. Szegénynek vérezhet a szíve, hiszen most Pintuszevics 10.83 másodpercének tapsol a világ. A franciák mégis reménykedhetnek, hiszen az Ek-n remeklő Muriel Hurtis 100-on és 200-on is parádézott. Talán Karin Mayr lehet rá veszélyes, de valószínűbb, hogy az osztrák ugyanúgy ezüstöt szerez majd, mint a bécsi fedett pályás Eb-n. Női 400-on nagy valószínűséggel nem kell majd 50 másodperc alatti teljesítmény a győzelemhez. Legalábbis az eddig mutatott produkciók alapján. A címvédő Grit Breuer viszont – bár sokáig semmilyen komoly időt sem tudott felmutatni, néhány napja Leverkusenben az 51 másodpercet közelítette. Mondhatnánk, hogy ez még messze van az orosz Oleszja Zikina 50.46-jától, vagy az ukrán Antonina Jefremova 50.70-étől. Azt viszont nem szabad elfelejtenie senkinek, hogy a német egy évben általában egyszer fut igazán jól: az aktuális világversenyen. Ráadásul az Olimpiai stadion összes nézője neki szurkol majd, és a németek ugyancsak precíz szervezők, valószínű tehát, hogy rendkívül sokan lesznek majd a lelátókon. Két magyar sprinternőért is szoríthatunk majd: Szabó Enikő 100 és 200 méteren, Petráhn Barbara pedig 200-on és 400-on indul.Férfi 100-on július 27-ig minden tisztának és világosnak tűnt. Dwain Chambers ugye kétszer is legyőzte Maurice Greene-t, és a brit 10.03-mal vezette az európai ranglistát. Ott volt még biztosítéknak a junior-világbajnok Mark Lewis-Francis a maga 10.04-ével. Csakhogy azzal egyikük sem számolt, hogy a manchesteri Nemzetközösségi Játékokon jön egy Kim Collins nevű fiatalember St. Kitts és Nevisről, és úgy otthagyja őket, hogy a két előbb említett úr belesántul az erőlködésbe. Márpedig ez történt, hiszen a döntőben 60 méternél mindketten a combjukhoz kaptak, és az utolsó két helyen bicegtek be a célba. Most már a brit orvosokon a sor, hogy csodát tegyenek. Ezek után némi meglepetésre Francis Obikwelut kell említenünk, mint aranyvárományost. Az egykori nigériai ugyanis jókor váltott hazát, és idén már portugál színekben versenyezve jutott 10.09-ig, de neki bőven volt már ennél erősebb futása is. Éremben talán nem, de egy döntőben reménykedhetünk mi is. Németh Roland annyi balszerencse és sérülés után újra közelíti csúcsformáját, s ha idei legjobbját, a 10.20 másodpercet képes lesz hozni az elődöntőben, bekerülhet a legjobb nyolc közé.Kétszázon szintén a britek bizakodnak leginkább. Marlon Devonish 20.18-as futása a brit bajnokságon elég alapot szolgáltat ehhez, sőt Christian Malcolm 20.29-e, és a 100-as címvédő Darren Campbell 20.26-ja is reményt keltő. Csakhogy ott lesz még az olimpiai és világbajnoki címvédő, Konsztadínosz Kedérisz. A görög is azok közé tartozik, akik egy évben egyszer villannak, akkor azonban nagyon nagyot. Így volt ez Sydneyben és mindenki – főleg a világcsúcstartó Michael Johnson – legnagyobb megdöbbenésére Edmontonban is. Ráadásul Kedérisz is futott már idén 20.18-at. Ôt ismerve ez sokat sejtető eredmény…Férfi 400-on nem igazán lehet kijelenteni, hogy valaki igazi esélyes lenne. A 45 másodperc körüli eredménnyel rendelkezők közül talán a tavalyi vb ezüstérmese, Ingo Schultz élhet a hazai pálya előnyével, de a spanyol David Canal vagy a brit Daniel Caines borsot törhet az orra alá. Nem szabad megfeledkeznünk Szeglet Zsoltról sem. Bár a Győri Dózsa Amerikában tanuló diákja tavalyi országos csúcsától (45.43) elmaradt ebben a szezonban, ha idei legjobbját (45.71) is képes lesz megfutni, valószínűleg lesz kiért szorítanunk a fináléban.