Szétszéledőben az angyalföldi gárda

Az egész úgy kezdődött, hogy nem kezdődött. Ült néhány száz szalmakalapot, fejtetőre biggyesztett vizes zsebkendőt viselő lelkes szurkoló az Illovszky-stadion ütött-kopott lelátóján, aztán csak nézte a nagy semmit. Se futballista, se játékvezető, se labda. Pedig a meccs kezdési időpontja éppen 17 órára szólt, ám ebben az időpontban a játékosok, a Vasas és az MTK futballistái még az öltöző hűvösében készülődtek, mert úgy határoztak: egy órával később játszanak. Nagyfokú arcátlanság volt mindez, bárki is találta ki – ennyire semmibe venni az embereket, a gyenge magyar futball mellett még kitartó nézőket. Ám a honi labdarúgás körülményeit figyelembe véve már semmin sem lehet csodálkozni.
Szóval egy óra késéssel kezdődött az egykori rangadó, igaz, amikor ezt a jelzőt használtuk, még volt csapata Angyalföldnek. Most nincs. A Vasas helyzetére jellemző, hogy például a klubház, amelyet néhány hónapja életveszélyessé nyilvánítottak, még úgy áll a "saját lábán”, hogy népies motívumokat viselő fagerendákkal dúcolták alá. A lelátó is a legendás szocialista időket idézi, hiába tartották egykoron a rendszer kivételezett csapatának a Vasast, ez ma már aligha érvényes. Főleg azok után, hogy a piros-kék alakulat ezen a szerda délutánon kinézett. Már nem volt itt az Újpestre szerződött Juhár Tamás, az ugyancsak a Megyeri útra "átpasszolt” Simek Péter, a Sopronnak kölcsönadott Tóth András, a szerződését vélhetően meg nem hosszabbító Kövesfalvi István, Hámori Ferenc és Váczi Zoltán, valamint az ugyancsak a továbblépésre váró Tóth Norbert. Még egy évig marad viszont Aranyos Imre. A távozók helyett feltűnt (már akinek persze feltűnt) például Hompoth Balázs, aki Simeket próbálta helyettesíteni: elődjénél valamivel lassabban és kevésbé gólveszélyesen. Rajta kívül érkezhet még Plókai Attila is. Egyébként a katasztrofális körülmények ellenére biztatóan kezdett a Vasas, futott két gólveszélyes angyalföldi akció, hogy aztán helyreálljon a rend, no meg az osztálykülönbség. Az MTK pillanatok alatt berámolt kettőt a "nyílt napot” tartó Vasas-védők között. De ez bosszantotta legkevésbé a szentségelő Vasas-szurkolókat, akik, szegények már azt sem kiabálták, amit tavaly egész évben: "Hol a csapatunk?” Mert a csapat még körvonalaiban sem alakul a Fáy utcában, és az sem lenne csoda, ha a nagy lelkesedéssel munkához látott új edző, Csábi József még a rajt előtt bedobná a törülközőt. De ez még a jövő zenéje, van két nap az átigazolási időszakból, ez idő alatt meg lehet erősíteni a Vasast, igaz, ilyesmire senki sem gondol, még a vezetők sem.
Az MTK szurkolóit persze az egykori rivális csődhelyzete cseppet sem érdekli, megvan nekik a saját bajuk. Nézegetik nagy-nagy lelkesedéssel, hogy már megint milyen idegenlégiósok tűntek fel kék-fehér szerelésben. Ez az utóbbi években már-már tendenciává vált, úgy tűnik, mintha Várszegi Gábort már kevéssé érdekelné kedvenc csapata…
A meccs különben olyan volt, mint amilyen július közepén lennie kell. Kocogtak, olykor meglódultak a fiúk, a nézők pedig csendes apátiában figyelték a nagy magyar valóságot. A különbség csak annyi, hogy a Hungária körúton jövő héten a bajnoki címért, míg Angyalföldön, egy osztállyal lejjebb, a jelek szerint a bentmaradásért, a harmadosztály elkerüléséért küzdhetnek majd.