Hétszemélyes kenus csapat

Miután az olimpia évében kevesebb figyelem jutott kenu négyeseinknek, a 2000-es Eb-n nyert ezres arany- és ötszázas ezüstérem ellenére tavaly sokan még a sportágon belül is meglepetésként élték meg újabb Európa-bajnoki érmüket és világbajnoki győzelmeiket. A poznani világbajnokságon ugyanis mindhárom számban remekeltek kenus csapathajóink: 1000 és 200 méteren első, 500-on a második helyet szerezve. Az idén már mindenki őket ajnározná (reméljük, fogja is), csakhogy az első válogatón sajnálatos fordulat állt be. Pontosabban Zala György válla fordult ki versenyzés közben: több orvos is megvizsgálta, végül mind ugyanazt mondta – ebben a szezonban, ha lehet, már ne erőltesse a sérült testrészt.
Zala márpedig az előző évben mindhárom hajóban szerephez jutott, mi több, a kétszeres olimpiai bronzérmesre szinte csapatkapitányként tekintettek az ifjabb társak. Pótlása lehetetlen feladatnak tetszett, az univerzális kenus kiváltására így rögvest három megoldást kellett találni: minden távon más-más embert kerestek a helyére. Amikor rátaláltak egy jelöltre, újabb nehézségek elé néztek: a közös gyakorlás összehangolása is gondot okozott, arra pedig esélyük sem volt, hogy – az egyfutamos négyes válogatótól eltekintve – versenykörülmények közepette csiszolódjanak össze.

Végül 200-on a bemutatásra nem szoruló klasszis, Kolonics György, 500-on az elmúlt évben előretörő Malomsoki Sándor, 1000-en pedig a párosbéli Eb-indulásnak búcsút intő olimpiai bajnok, Novák Ferenc került a hajóba az alapemberek (Iván Gábor, Belicza Béla, Kozmann György és a sprintkenus Vasali László) mellé.
A felsoroltak közül a rutinos Belicza mellett a legfiatalabb, Iván Gábor lépett elő vezéregyéniséggé: egyedüliként ő startol mindhárom távon a C–4-es futamokon. "Zala Gyuri sérülését követően sokáig reméltük, hogy az idény közepére viszszatérhet közénk, ám ebből semmi sem lett. Végül sikerült olyan embereket találnunk, akikkel tarthatjuk magunkat eredeti terveinkhez – mondta Iván Gábor, a KSI kenusa. – Egyelőre csupán az edzésen mutatott teljesítményünk nyújt némi támpontot: az időeredményeink hasonlóan jók, mint voltak tavaly. A három kvartett között amúgy nem tudnék különbséget tenni, mindhárom kiegyensúlyozott, vagyis képes lehet akár a legnagyobb diadalra. Nem ígérem meg, hogy győzünk, de úgy vélem, közülünk dobogónál lejjebb senki sem adná.”
Ivánra különleges küldetés vár: a 200-as 500-as és 1000-es indulás olyasféle terhet ró rá, mintha atlétaként egy sprintszámban és két középtávú viadalban kellene indulnia: "Én alapvetően a két hosszabb távra készülök, jóllehet elég gyors vagyok ahhoz, hogy a legrövidebb futamot se érezzem idegennek – magyarázta, majd elárulta, kezdetben még három számnál is többre vágyott: – A tavasz elején nagyon éreztem a ritmust, s feltett szándékom volt, hogy egyesben megszorítsam Kolót. Csakhogy a vizsgaidőszakom eleje és vége épp az első, illetve a második válogatóval esett egybe. Az egyesbéli siker elúszott, ám tíz vizsgát letettem, három számban kijutottam az Eb-re és a vébére, úgyhogy nem szabad telhetetlennek lennem” – összegzett a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán diplomamunkájára készülő Iván.
Tavaly Vura Márta pszichológus is segítette a csapat felkészülését, s ez most sem maradhat el: "Olykor túlzottan ragaszkodom a realitáshoz, ezért eleinte nem hittem ebben a módszerben, de miután a poznani vébén kritikus fáradás nélkül, mozdulatról mozdulatra úgy teljesítettük az ezres döntőt, ahogy azt Mártával a mentális tréningen átvettük, megváltozott a véleményem” – mondta a fiatal kenus, majd a korelnöknek, Belicza Bélának adta át a szót: "A hajóban pszichológusunk lesz a hatodik ember, az ötödik Zala Gyuri, aki sokszor kilátogatott az edzéseinkre, s a válogató előtt is tanácsokat adott. A közönségnek is fenntartunk egy helyet a kenuban, úgyhogy a miénk lesz az első hétszemélyes négyes…”

Beliczának pusztán egy évszám (1998) említése kell ahhoz, hogy visszaemlékezzen pályafutása legcsodásabb élményére: "Ha többieknek annyit mondok: ide figyeljetek, négy éve az úgy volt…, akkor ők betéve tudják a sztorijaimat. Pedig nem győzöm hangsúlyozni, milyen különleges élmény hazai közönség előtt versenyezni. Nekem Szegeden megadatott, hogy a születésnapomon nyerhettem – épp az ezres négyessel – a magyar csapat első aranyát. Felhívtam a fiúk figyelmét arra, lehet, hogy a rajtnál a barátok kiabálnak majd be a partról, s a morajlástól nem halljuk a pisztoly dördülését sem, mégis mindent ki kell kapcsolnunk az első pillanattól kezdve, hogy örömet szerezhessünk az értünk szorítóknak” – zárta mondandóját a 33 éves kenus, aki Athénig még biztosan folytatja, hisz úgy véli, mostanság napról napra hozzáfiatalodik a kiemelkedő tudású edzői csapat (Sziklenka László, Oláh Tamás, Vízi Gábor, Szabó Attila és Ludasi Róbert) irányította ifjú gárdához.