Nyilasi Tibor: Nem gondoltam volna, hogy ilyen sok embernek fontos vagyok
– Hogy van?
– Ahogy mostanában mondani szoktam: aggasztóan jól! De félretéve a viccet, valóban remekül érzem magam, már itthon vagyok és a közérzetem is napról napra jobb.
– Tulajdonképpen mi volt a probléma, miért került kórházba?
– Az utóbbi időben fáradékony voltam és a kedélyállapotom sem volt az igazi. Néhány hete a Városmajori Szív-és Érgyógyászati Klinikán Gellér László professzor úr kivizsgált, és a diagnózis úgy szólt, hogy a szívbillentyűm működése nem az igazi. Egy igazi profikból álló csapat elvégezte a beavatkozást, és most már biztosan mondhatom, hogy az eredmény megnyugtató.
– Mi volt a legnehezebb ebben az időszakban?
– Talán a bizonytalanság. A nehézségekről csak annyit, tudtam, hogy ez komoly beavatkozás, és amíg nem voltam túl rajta, izgultam. Ugyanakkor Merkely Béla professzor úr és munkatársai mindvégig nyugalmat sugároztak felém, így egy percig sem éreztem, hogy magamra maradtam volna a bajban. Hálás vagyok az egészségügyi stábnak azért, amit értem tettek. De sokkal szívesebben beszélek arról, hogy mennyire jólesett a szurkolók és a futballtársadalom aggódása, együttérzése. Őszintén mondom, nem gondoltam volna, hogy ilyen sok embernek fontos vagyok! Szeretném megköszönni Csányi Sándor elnök úrnak is a törődését, aki rengeteg teendője mellett a kórházban is meglátogatott és a nehéz pillanatokban is tartotta bennem a lelket. Külön szeretném megemlíteni a feleségemet és a két fiamat, Bálintot és Tibit, akik végtelen türelemmel és féltéssel gondoskodtak rólam az elmúlt hetekben. Ez azért is nagy dolog, mert én köztudomásúan nyűgös, rossz beteg vagyok.
– Akkor fogalmazhatunk úgy, hogy túl van élete egyik legnehezebb szakaszán?
– Ugye, elég ha csak bólintok…?
