– Ha összegeznie kellene, mire jutna: mennyiben változott meg Nagy Ádám azóta, hogy Serie A-futballista?
– Nyilvánvalóan arra, hogy fejlődtem, az elmúlt négy-öt hónapban az olaszországi edzések és mérkőzések révén leginkább gondolkodásban. Egy-egy játékhelyzetben sokkal gyorsabban döntök. A támadójátékom is javult, remélhetőleg mindkét változást észlelik a szurkolók is.
– Ha már a drukkerek… Mennyire érzi úgy, hogy – legalábbis a válogatott kapcsán – megmaradt az Eb idején megtapasztalt futball-láz?
– Egyértelműen megvan még. Ezt mutatja az is, hogy Svájc ellen pillanatok alatt elfogytak a jegyek, és hogy Andorrát is telt ház előtt fogadjuk. Az, hogy a futballrajongók lelkesedése nem csappant, bennünket is visz előre, hatalmas motivációt jelent.
– Egyszersmind felelősség is, nemde?
– Persze, de édes teher. Amúgy pedig ha valaki nem tud nyomás alatt teljesíteni, az aligha alkalmas a versenysportra. Ha pedig a soros meccsünkre gondolunk, nagyképűség nélkül kijelenthetjük, hogy kötelező győzelemmel kell meghálálnunk drukkereink odaadását.
– És lehet igény az első perctől utolsóig tartó támadófutball?
– Igen. Ugyanakkor tökéletesen tudjuk, mire számíthatunk Andorrától, véletlenül sem becsüljük le. Muszáj türelmesnek maradnunk, de feltoljuk a védekezésünket, és egyértelműen gólratörően játszunk.
A CSÜTÖRTÖKI NEMZETI SPORTBAN NAGY ÁDÁM ARRÓL IS BESZÉL, HOGY KLUBJÁBAN ÉS A VÁLOGATOTTBAN MILYEN RENDSZERBEN KELL JÁTSZANIA. A KÖZÉPPÁLYÁS ELÁRULJA, MELYIK VOLT SZÁMÁRA AZ ELMÚLT ÉV CSÚCSMECCSE, KI VOLT A LEGNEHEZEBB ELLENFELE, ÉS PÁLYAFUTÁSA SORÁN KIT LÁTOTT EDDIG A LEGJOBBNAK. ZÁRÁSKÉNT KITÉR A VÁLOGATOTT ANDORRA ELLENI TALÁLKOZÓJÁRA ÉS A VB-SELEJTEZŐS CÉLJAIRA.
Tíz magyar gól a francia férfiligában – kézilabdakörkép
