Öröm a török foci

És ha ehhez hozzátesszük, hogy a török klub első csapata játszott, büszkén húzhatjuk ki magunkat, hiszen a 19 éves Tőzsér Dánielt így gólpasszadóként könyvelhetjük el. Pedig egy fiatal magyartól már az is nagy szó, ha a Galatasaray első keretében számítanak rá – nos, legutóbb Fatih Terim 25 percet adott a középpályásnak.
– Fatih Terim vezetőedző mindig azt mondja, használjam ki, hogy nagyon jó bal lábam van – mondta Tőzsér Dániel. – Biztat, hogy a szabadrúgásokhoz álljak oda, valamint adjak hosszú labdákat és mozgassam a csapatot. Már amikor játszom, persze.
– Most volt erre lehetősége, és tette is a dolgát. Volt-e valami, ami miatt a trénere elégedetlenkedett?
– Csak ami ebben a korban megszokott: állítja, és osztom véleményét, hogy jobban fel kell pörögnöm a meccsekre, és gyorsabb fordulatszámon kell játszanom. Azt mondja, nem lesz ezzel gond, és én hiszek benne – meg magamban is.
– Fő a pozitív hozzáállás, ezt mondja Lothar Matthäus szövetségi kapitány is. Ha már itt tartunk: mit szól a német sztár kinevezéséhez?
– Bízom benne, hogy valami elindul a magyar labdarúgásban, de engem egyelőre nem érint a válogatottság ügye. Tudom magamról, még nem vagyok azon a szinten, hogy meghívjon a keretbe. De fontos célom, hogy ez a vágyam is teljesüljön. Ehhez pedig az kell, hogy tavasszal minél többet szerepeljek a bajnoki mérkőzéseken.
– Ha jól tudom, az elmúlt fél évben a juniorok között szerepelt.
– Így van, de végig az első, azaz a profi kerettel edzettem, és a kisebb csapatok ellen felkészülési mérkőzéseken már pályára léphettem. A juniorok között tizenöt találkozón szerepeltem, lőttem három gólt – ez nem valami sok –, és adtam rengeteg gólpasszt. Talán ennek köszönhetem, hogy a tartalékok közül a mostani alapozásra egyedül engem vitt el Fatih Terim.
– Kis lépés a válogatottságig, de nagy lépés a Galatasaray első csapatához…
– Ha azt vesszük, hogy a három kapuson kívül húsz mezőnyjátékos utazott Antalyába, valóban boldog lehetek. Télen sok minden eldől, hiszen a mostani az első alapozásom, az első igazi bizonyítási lehetőségem. Ráadásul, ha jól sejtem, a vezetőség fiatalítani szeretne, vagyis hamarosan eljöhet az én időm.
– Azért a Galatasaraynál még mindig nagy sztárok futballoznak…
– …vagy futballoztak. Csak hogy egy példát mondjak: a csapatkapitány Bülent Korkmaz, valamint Arif Erdem, Hakan Ünsal, a bosnyák Elvir Balic és a holland Frank de Boer nem is jöhetett a táborba, mondván, ők már öregek, így rájuk a jövőben nem feltétlenül számítanak.
– A szurkolók hogyan fogadták a döntést? Elvégre ők a sztárok meg a győzelmek miatt mennek ki a meccsre.
– A sikerek elmaradoztak, hiszen csak az ötödik helyen állunk, tizennégy ponttal lemaradva a Besiktas mögött. Mindenki tisztában van azzal, hogy idén már nem lehetünk bajnokok – talán ezért is kezdődik most a fiatalítás. Ami pedig a szurkolókat illeti: ők a klubjuk miatt járnak a stadionba. Egy-egy szimpla bajnokin is negyvenezren vannak, míg a rangadókra ez a szám megduplázódik.
– Gondolom, a junioregyüttes összecsapásain azért nincsenek ennyien.
– Való igaz, a tartalékbajnokság hasonló a magyarhoz, és persze nagy a játéktudásbeli különbség is az első csapathoz képest. Viszont Fatih Terim sok hazai meccsünket élőben látta, ha pedig nem volt kint a találkozón, telefonon érdeklődött az eredmény iránt. A meghívásom azt bizonyítja, rám is külön odafigyelt…
– A vezetőedzőn kívül mások is megkülönböztetetten figyelnek önre? A csapattársakkal például milyen a viszonya?
– Nyugodt szívvel mondhatom, hogy remek. A beilleszkedés tökéletesen sikerült, mindenkivel nagyon jóban vagyok, és edzések után is összejárunk.
– A törökök fanatikus focimániások. Rajongói vannak már?
– Most kezdenek megismerni, de egyre többen állítanak meg az utcán. Így még élvezem is a népszerűséget, a török fanatizmust viszont megismertem, amikor Antalyában leszálltunk a repülőgépről. Mozdulni nem tudtunk a fotósoktól és a drukkerektől, utóbbiaknak mindegy volt, kitől és mit, csak ereklyét akartak szerezni. Sokunknak a zakóját és az ingjét tépkedték, én megúsztam annyival, hogy a nyakkendőm tűnt el… Nem sajnáltam.