Matthäus első kritikája

A magyar válogatott szövetségi kapitánya megdöbbenve olvasta lapunkban, hogy a MOL a Horvát Labdarúgó-szövetség hivatalos szponzora lett. A multinacionális cég így éppen egy olyan válogatottat támogat, amely a mieinkkel azonos világbajnoki selejtezőcsoportban szerepel.
Több, mint kínos.
Lothar Matthäus nem érti az egészet, és ennek rögvest hangot adott: tegnap nyilatkozva lapunknak az MLSZ Róbert Károly körúti székházában. Ám mielőtt leülhettünk volna beszélgetni a kapitánnyal, Puhl Sándor is elmondta a magáét – röviden összefoglalva a lényeget: az MLSZ alelnöke (is) neheztel az olajtársaságra, és akkor még nagyon finoman fogalmaztunk…
A futballvezetőség reakciója érthető, hiszen akkor, amikor az új kapitány és a mögötte felsorakozó menedzsment Peter Pellady vezetésével tárgyalásról tárgyalásra zarándokolnak, mindent és mindenkit megmozgatnak, hogy ne csak üres szólam legyen az összefogás, akkor érkezik a hír, a MOL-ról, és a rivális horvátokról.
Lothar Matthäus két hete él Budapesten, s máris kritikusan fogalmaz.
– Feleslegesek a bevezető körmondatok: mi a véleménye a MOL döntéséről?
– Megdöbbentett a hír, mert nem is értem azt, ami történt. Németországban az ilyesmi elképzelhetetlen, nem véletlen, hogy az Audi a válogatottat vagy éppen a Bayern Münchent támogatja. És ez csak egy kiragadott példa volt. Kíváncsi lennék, mi motiválta ezt a döntést. Jó, jó, azt magam is tudom, hogy a magyar olajtársaságnak érdekeltségei vannak Horvátországban, de hol van akkor a hazafias érzés? Éppen egy olyan válogatottat támogatnak, amely minket szeretne elütni a világbajnoki részvételtől. Nem, nem, nem értem!
– Sajnos, azt kell mondanom, sok mindent nem ért majd Magyarországon…
– Felkészültem mindenre, tudom, milyen körülmények között él és dolgozik néhány magyar csapat, nagyjából már sejtem, milyen pályákon, mennyi néző előtt futballoznak a játékosok. Ám most elkezdődött, pontosabban megmozdult valami a magyar futballban, és ez még akkor is igaz, ha mindezt egy német ember mondja most önöknek. Azért is jöttem ide, mert éreztem, hogy micsoda erők indulhatnak be a háttérben. Nem szeretném századszor is elmondani az összefogás fontosságát, de most a MOL-lal kapcsolatban kénytelen vagyok újra erről beszélni. Találkoztam például Gyurcsány Ferenc sportminiszterrel, ő is támogatásáról biztosított, rövidesen találkozom más politikai vezetőkkel is, mert igyekszem a legszélesebb körben tájékozódni, segítséget kérni. Ebbe a folyamatba sehogyan sem fér bele egy ilyen… Hát, hogy is mondjam… Furcsa gesztus.
– Nem vagyok kereskedő típus, fogalmam sincs a pénzmozgásról, sem jó bróker, sem ügyes zöldséges nem lenne belőlem, de azt magam is tudom, hogy mindent a pénz irányít. A MOL-nak a horvátországi szponzorálás valamiért mégiscsak megéri.
– Rendben van, szponzorálják a horvátokat, de akkor szponzoráljanak minket is! Azt üzenném a vállalat vezetőinek, ha igazán magyarnak érzik magukat, akkor a mi válogatottunkat is támogassák, legalább jelképes összeggel, mert ez így lenne sportszerű. És ha már az üzletről beszélt: ha mi, Magyarországon élő emberek a MOL kútjainál tankolunk, azzal a nagy rivális horvát csapatot támogatjuk. Furcsa helyzet ez, nem igaz? Ha az olajtársaság a magyar labdarúgásra költené a pénzét, az igen is jó befektetés lenne a cégnek, hiszen jutna a gyerekeknek is, a jövő nemzedékének, akik néhány év múlva ugyancsak MOL-kútból tankolnának.
– Nem vette el a kedvét a munkától ez az eset?
– Ó, erről szó sincs! Az emberek igen is érzik majd a pozitív változásokat. Igyekszünk minden fronton sikeresek lenni, egyezkedünk a televízióval, a politikával, a leendő szponzorokkal.
– Előrébb tart a játékosok feltérképezésében?
– A szakmai beszélgetések alapján már körvonalazódott egy harminctagú keret, de én a saját tapasztalataimra szeretnék hagyatkozni. Ha szabad kérni, ne akarja, hogy leírjam, vagy felsoroljam a játékosok nevét, egyelőre elégedjen meg azzal, hogy hat németországi, három holland, két vagy három belga és egy ukrán légiós nevét írtam fel, a többiek itthon szerepelnek.
– Németországban arról cikkeznek, hogy Király Gábor könynyen kispados lehet a Herthánál. Ehhez a hírhez mit szól?
– Elárulom, hogy a hét elején Berlinben voltam, nyilatkoztam egy televíziós műsorban, és a kinttartózkodásom alatt jutott időm elolvasni minden újságot, beszélgetni sok emberrel. Tudom, hogy Király Gábor kispados volt a legutóbbi felkészülési meccsen, és most közel sem biztos, hogy ő lesz a Hertha első számú kapusa. Természetesen drukkolok neki, mert remek képességei vannak, és számolok vele. Azonban azt is ki kell jelentenem, a kapusposzt az egyik legfontosabb, ott csak olyan futballista kaphat lehetőséget nálam, aki rendszeresen szerepel a csapatában. Ezt Király Gábornak is tudomásul kell vennie.
– Ha már a németországi tartózkodását említette: odakint biztatják önt?
– Az nem kifejezés! Az embereket érdekli az új munkám, és bárhol nyilatkozom, a kérdések fele a magyar labdarúgást érinti, mégpedig ez sokkal nagyobb szám, mint amikor a Partizannál dolgoztam. Sőt, elárulhatom, hogy nagyobb kíváncsiság övezi az új feladatomat, mint az új magánéletemet…
– Elárulja, melyik ellenféllel szeretne kezdeni a csoportmeccseken?
– Ezt nem árulom el, bár én már tudom, de egyeztetnem kell a szövetség vezetőivel is. Azt se kérdezze meg, hogy erős vagy gyenge csapattal kívánok kezdeni. A mai futballban – ahogyan azt már sokan elmondták előttem is – nincs gyenge csapat.
– Viszont azt ígérte, hogy a magyar válogatott erős lesz.
– Pontosan. Az én futballistáim nem nekem játszanak majd, mint ahogy annak idején én sem Franz Beckenbauernek, vagy Giovanni Trapattoninak futballoztam. Mindenki önmagáért felelős, és feltételezem, a magyar válogatott leendő tagjairól, szeretik annyira hazájukat, hogy a pályán teljes erővel küzdjenek érte. Arról nem is beszélve, ha sikeresek lesznek, még több pénzt kereshetnek, még jobb szerződéseket kössenek. Nézzék csak meg az én pályafutásomat…