Szolnoki Roland: Július végére százszázalékos állapotban leszek

„Tizenkilenc perc után vége lett az idényemnek. De nem kesergek, mindent megteszek, hogy a következő bajnoki rajtra jó állapotban legyek.” 

Négy hónapja már, hogy Szolnoki Roland ezt nyilatkozta a Nemzeti Sportnak – a Puskás Akadémia egyszeres válogatott védője akkor már ­túlesett a térdműtéten. A 33 éves labdarúgó az első tavaszi fordulóban, a Fehérvár FC ellen 1–0-ra elvesztett bajnokin sérült meg, miután térde „találkozott” Katona Mátyás térdével, és mert ugyanazt érezte, mint a másik térdében 2022 nyarán a Guimaraes elleni Európa-konferencialiga-találkozón bekövetkező sérülésekor, csak remélhette, megússza a hosszabb kihagyást. Nos, nem úszta meg, elszakadt az elülső keresztszalagja, valamint a porc is megsérült, ám mert tisztában volt vele, milyen hetek-hónapok várnak rá, nem voltak negatív gondolatai, és mindent annak rendel alá, hogy újra egészséges legyen.

„Három hete már, hogy a pályán vannak az edzéseim, jó megélni, hogy szinte minden gyakorlatot elvégezhetek – mondta a szerdai edzése után Szolnoki Roland. – Már passzolhatok, nemcsak egyenes irányba futhatok, hanem ki is támaszthatok, érzem, egyre jobb az állóképességem, jön vissza a tüdőkapacitásom. Mindennap megtapasztalom, a sérült játékosnál senki sem edz többet, és bár azt gondolod, ahogy halad az idő előre, egyre könnyebb lesz, ez nem így van, hiszen sohasem tudsz felfrissülni. Lassan négy és fél hónapja, hogy megsérültem, ám mert az első vizsgálatkor stabilnak tűnt a térdem, reménykedtem, megúszom a hosszabb kihagyást – az MR-vizsgálat ennek az ellenkezőjét mutatta. Nem volt lelki megzuhanás, végig bizakodó maradtam, és most már látom a fényt az alagút végén. Persze, szükség van tűrőképességre, hiszen jó ideig napról napra ugyanazokat a gyakorlatokat csinálod, de amikor átlépsz a rehabilitációd egy másik fázisába, az mindig örömöt ad. Nincs bevizesedve a térdem, az előző héten öt nap alatt ötven kilométert futottam, fokozatosan növeljük a sebességet, úgy érzem, két-három héten belül már jöhetnek az ívelések, és kapura is lőhetek. Hogy mikorra épülhetek fel? Július végén már a Konferencialigában lépünk pályára, és a bajnokság is kezdődik: bízom benne, addigra már mindent a csapattal csinálhatok, vagyis százszázalékos állapotban leszek.”

Szolnoki Roland ősszel tizenöt bajnokin kapott lehetőséget Hornyák Zsolt vezetőedzőtől, alapembernek számított, és sokat tett azért, hogy csapata az egy mérkőzéssel kevesebbet játszó Ferencvárost megelőzve az első helyen forduljon 2025-re. Miután február 5-én Abkarovits Géza megoperálta a térdét, csak a lelátóról szurkolhatott, ugyanakkor miután a Puskás Akadémia a záró fordulóban 4–3-ra legyőzte a DVTK-t, szerelésbe öltözve a társaival együtt ünnepelte az ezüstérmet.

„Nemcsak a hazai meccseinket láttam, idegenbe is elmentem, szurkoltam a srácoknak Győrben, Pakson és Kecskeméten – folytatta Szolnoki Roland. – Az sem könnyű helyzet, amikor a kispadról szállsz be, az meg pláne nem, amikor a lelátón vagy és körülötted mindenki szakértőnek érzi magát, te viszont nem tudsz segíteni a pályán lévőknek. Az utolsó fordulóban is a lelátón ültem, aztán az éremátadásra átöltöztem: jó volt újra szerelést ölteni, de az igazi az lesz, ha megint játszhatok. Büszke voltam és vagyok a stábra, a társakra, kihozták a maximumot az idényből, és mert ősszel pályán lehettem, a magaménak érzem ezt a történelmi évet. Egyértelműen fejlődtünk, ezen az úton kell a korábbihoz hasonló mentalitással továbbmennünk. Lesznek változások a keretben, elment például Jakub Plsek, aki öt és fél év alatt sokat tett a klubért, Pécsi Ármin liverpooli szerződése pedig nemcsak az akadémiának, a magyar futballnak is óriási siker! Sok példa van arra, hogy innen el lehet jutni a válogatottba vagy erős külföldi bajnokságba, igaz, a kemény melóba tagadhatatlanul bele kell állni.”