Lila Fradi – Somogyi Zsolt jegyzete

IGAZ A MONDÁS, hogy csak az hibázik, aki dolgozik. Persze a hibázásnak is van egy szintje, ha valaki zöld-fehérnek tudja az Újpest mezét, esetleg pontos j-vel írja a lyukas védelmet, aligha maradhat sokáig egy sportszerkesztőség tagja. Amint lecserélik a csatárt, ha állandóan a kapu fölé küldi a labdát az ötösről, a kapust, ha minden lövésből gólt kap – és így tovább… Nehezebb kérdés egy sportigazgató, klubvezető munkáját megítélni: mennyi, mekkora hiba fér bele fent, az irodában? Nem akarunk sokadszorra a másodosztályú tagság megtartásért küzdő Honvéddal példálózni, de aligha kétséges, hogy a vezetői szinten hozott rossz döntések következménye az eredménytelenség. Szögezzük le: nincs a világon olyan klub, olyan edző, olyan sportigazgató, aki mindig jól dönt, megfelelően igazol – a Manchester City szurkolói most sem értik, a klub hogy engedhette el a világbajnok argentin Julian Álvarezt (24 éves) és Cole Palmert (21 éves), miközben visszaszerezte a már 34 éves Ilkay Gündogant – ekkora klub is képes mellényúlni, miért bántsuk a kisebbeket? No de azért… Az ősszel láttunk olyan játékosokat az OTP Bank Ligában (pontosabban: nem, vagy csak alig láttunk), hogy bennük bízni, rájuk pénzt költeni olyan hibának tűnt, mint lilának mondani a Fradit. Daniel Kivinda, Szenaga Naoaki, Neven Djurasek vagy Nikola Gluscsevics neve ismerősen cseng? Ki találta ki, hogy ők jók lesznek? Erre a kérdésre ritkán kapunk választ, arra végképp nem, egy ilyen mellényúlás mennyibe kerül a klubnak.

Az utóbbi időben rengeteget dicsérhettük a Ferencváros játékospolitikáját, az elmúlt évtizedben szépen fejlődött a klub és vált egyeduralkodóvá. Nem is volt ok kétségbe vonni Hajnal Tamás sportigazgató szavait, amikor Virgil Misidjan megszerzésekor azzal lelkesítette a szurkolókat, hogy „Marquinhos távozásával mindenképpen szerettünk volna a bal oldali szélső támadóposztra egy olyan játékost igazolni, aki azonnal a segítségünkre lesz. Virgil gólerős játékos, aki a társainak és saját magának is helyzeteket tud kialakítani.” Egyértelmű: a Ferencvárosban okkal elvárt magas szintet nem mindenki képes megugrani, épp ez a vezető munkájának szépsége, hogy meglássa, ki alkalmas rá, de Virgil Misidjan se magának, se társainak nem alakított ki gólhelyzetet, megszerzése egyelőre melléfogásnak minősíthető. Philippe Rommens legalább játszik, de az osztályzataink alapján kialakult rangsorban a 120. helyre futott be, ami nem nagy dicsőség – jó ellenpont Matheus Saldanha vagy Stefan Gartenmann, ők az első nyolcban végeztek.

Bizakodni azért lehet, sőt kell is: a téli átigazolások minden klubban jobban sikerülnek.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!