Prukner meghökkent a ZTE-nél - mentális gondok, széthúzás

– Ez egyre kínosabb.
– Nekem mondja? – fakadt ki a Nemzeti Sportnak adott interjúban Prukner László, a ZTE vezetőedzője.

– Lehet, hogy nem kellett volna belevágnia.
– Ebben nem értünk egyet. Egy patinás klub munkát ajánlott, én pedig munka nélküli edzőként elfogadtam. Megkerestek, tisztességes ajánlatot tettek, én pedig lelkesen munkához láttam.

– Lehet, hogy várnia kellett volna még.
– Mire?

– Hogy leülepedjenek önben a dolgok. Nekem ne mondja, hogy nem viselték meg a Ferencvárosnál történtek!
– Rengeteg minden történt velem a Fradinál. Akár könyvet is írhatnék róla. Erősebb lettem, sok mindent másként látok. Azt sem tagadom, hogy kisebbfajta vihar dúlt a lelkemben, amikor eljöttem az Üllői útról. Elkezdtem egy munkát, végül is nem hagyták befejezni, ezt sajnáltam. De lezártam a múltat. Ha egy edző nekiáll nosztalgiázni, s állandóan a múltat emlegeti, az aligha viszi előre. Márpedig nekem gyorsan rendeznem kellett magam körül és magamban mindent, hiszen jött a Zete ajánlata.

– A tények, szokták mondani, makacs dolgok. Három vereséggel búcsúzott a Fraditól, és nem nyert a Zalaegerszeggel. Mintha örvény húzná lefelé.
– Nem érzek semmiféle örvényt. Egyszerűen rossz szériában vagyunk.

– Ön vagy a csapat?
– Minden edző életében vannak hullámvölgyek. Ami a Fradinál történt, arról már nem szeretnék beszélni, lezártam. A Zalaegerszeggel kapcsolatban pedig kijelenthetem, hogy életem legnehezebb feladatára vállalkoztam.

– Nehezebbre, mint kaposvári tanáremberként az Üllői úton?
– Sokkal nehezebbre. Mert a Fradinál volt legalább néhány hét, amikor a saját képemre formálhattam a csapatot, beleszólhattam az átigazolásokba, megismerhettem az új menedzsmentet, együtt készülhettem a játékosokkal. A Zeténél úgy láttam munkához, hogy volt huszonhat játékos, akiket nem én hoztam, s akiknek a többségét nem is ismertem. Ráadásul az öltözőben egészen szokatlan, meghökkentő jelenségeket tapasztaltam.

– Korábban azt mondta, nincs különösebb gond a csapategységgel.
– Rosszul mértem fel a helyzetet, vagy az is lehet, hogy naiv voltam. Még a kinevezésem előtt találkoztam az együttes nyolc meghatározó játékosával, arra voltam kíváncsi, vannak-e élesebb, mély ellentétek a keretben. Akkor úgy ítéltem meg, csak a szokásos súrlódások, feszültségek nehezítik a munkát. Most már látom, sokkal nagyobb a gond. Mentális problémák, széthúzás jellemzi a csapatot. Nincs ezen mit szépíteni, a játékosok közötti bizalomvesztés alaposan belejátszik a vereségeinkbe.

A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT SZOMBATI SZÁMÁBAN!