Mezey: Más bánásmódot érdemelnék, már februárban Bölönivel tárgyaltak

– Látva az ünneplést, amit a szurkolók csaptak a Rákóczi legyőzése után, azt feltételezzük, talán már hajnalodott, mire ágyba került.
– Hál' Istennek, valóban hosszúra nyúlt az éjszaka – mondta a Nemzeti Sportnak adott interjúban csütörtök délelőtt meglehetősen fitten egy budai szálloda teraszán a kávéját kortyolva Mezey György. – Még most is földobott állapotban vagyok, ha visszagondolok a csodás belvárosi ünnepségre, feledhetetlen élményt jelentett a rengeteg szimpatikus ember arcán őszinte örömöt látni.

– Térjünk vissza a Kaposvár elleni találkozóra. Amikor a vendégek támadója, Milan Grumics tizennégy perccel a befejezés előtt egyenlített, bevillant, hogy ismét elmaradhat a bajnokavatás?

– Abban a pillanatban nem. Viszont amikor készültünk az összecsapásra, kalkuláltam vele, hogy még így is alakulhat. A mérkőzés alatt aztán már egy pillanatig sem kételkedtem a sikerben, de utólag is köszönetet kell mondanom a Rákóczi labdarúgóinak, amiért őszintén küzdöttek, és nem hagyták, hogy egy langyos meccs után ünnepeljünk.

– Melyik pillanatban tudatosult Mezey Györgyben, hogy csapatával történelmi tettet hajtott végre?
– Érdekes, de nem rögtön a találkozó lefújásakor. Lezajlott a meccs utáni sajtótájékoztató, lesétáltam az öltözőnkbe, és amikor kinyitottam az ajtót, azt láttam, hogy előttem állnak a futballisták, Egyszer csak szétnyílt a sorfal, és hátulról egy hatalmas üveg pezsgőt zúdítottak rám. Akkor, ott éreztem, hogy megcsináltuk, ez az aranyérem már végérvényesen a miénk.

– Meglehet, rosszul láttam, de a mérkőzés lefújása után úgy látszott, nem tudja igazán elengedni magát. Örült, persze hogy örült, csak valahogy máshogyan...
– Csak köszönettel tartozom a vezetőknek, hiszen amellett, hogy a keretet megtöltöttem szakmaisággal, ők minden feltételt biztosítottak – ez elengedhetetlen volt a sikerhez vezető úton. Ugyanakkor a kapcsolatunk az utóbbi fél-egy évben nem úgy alakult, ahogy elképzeltem, és ez fájdalommal tölt el. Őszintén adtam magam az elöljárók törekvéseihez, 2009 nyarán mindent elkövettem, hogy Lothar Matthäus legyen a csapat edzője, majd amikor ez a vonal zátonyra futott, egy telefonhívás után azonnal leültem a kispadra. Más bánásmódot érdemeltem volna, hiszen már februárban, a Vasas elleni meccsünk után tárgyaltak Bölöni Lászlóval, pedig meglehetősen nagy fölénnyel vezettük a bajnokságot. Persze nem kötelező az edzővel szerződést hosszabbítani, ehhez joguk van, csakhogy ezen a szinten kulturáltabb elintézési módra volna szükség.

– Mit gondol, tudja majd a játékosokat motiválni a hátralévő két fordulóban és a Magyar Kupa döntőjében?
– Az biztos, hogy szombaton más csapat lesz a pályán, hiszen van eltiltását töltő játékosunk és pihentetni is akarok néhány embert. A kupa fináléjában pedig aligha szükséges egy edzőnek bárkit is motiválni. Ebben a sorozatban még csak második voltam, vágyom rá, hogy a végső siker is meglegyen, és biztosra veszem, a futballisták is szeretnének duplázni.

A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT PÉNETKI SZÁMÁBAN!