Újratárgyalják Simon Tibor ügyét!

A Fővárosi Ítélőtábla szóbeli indoklásában elhangzott: az elsőfokú ítélet megalapozatlan, ezen túl pontatlan, továbbá a rendelkezésre álló iratokkal, tanúvallomásokkal ellentétes. Ennek következtében az ítélet tényállása részben hiányos, és mindennek egyenes következménye, hogy helytelen következtetéseket von le. Az indoklási kötelezettségnek nem felel meg.

A védők felmentésért, illetve hatályon kívül helyezésért fellebbeztek. Az ügyész tudomásul vette az elsőfokú ítéletet,

A bíróság döntése értelmében megszűnt az ügyben másod-, harmad- és negyedrendű vádlott előzetes letartóztatása. A három személynél lakhelyelhagyási tilalmat rendeltek el.
Egyedül az elsőrendű vádlott, Galambos János marad fogvatartásban, ő a vádlottak közül egyedüliként ismerte be a volt válogatott labdarúgó, akkor már soproni élvonalbeli edzőként dolgozó Simon Tibor bántalmazását. Azt azonban ő is tagadta, hogy meg akarta volna ölni Simont.

Az ítélőtábla kitért arra, hogy Simon Tibor és barátai a Café Allure-ben ittasan szórakoztak. Simon az asztalon táncolt, locsolta a pezsgőt, emiatt szólt a többi vendég a biztonsági őröknek. Ez volt az, amiért nézeteltérés alakult ki Simon Tibor társasága, a biztonsági emberek és az elsőrendű vádlott közt.

Utóbbi ütötte meg bent a szórakozóhelyen Simont, aki a földre esett, majd sietve távozott a helyszínről. A négy vádlott azonban követte az utcára, ahol elgáncsolták a futva menekülő Simont. A négy vádlott közül egyértelműen megállapítható annak a személynek az azonossága - az elsőrendű vádlotté - akitől az a rúgás vagy ütés származott, amely után Simon nem állt fel többé, és nem is mozdult. Bár a személy egyértelműen beazonosítható, azt még mindig nem sikerült eldönteni: ütött vagy rúgott.

Az ítélőtábla, eltérően az elsőfokú bíróságon hozott döntéstől, azt állapította meg, hogy nincs egyértelmű bizonyíték arra nézve, melyik ütés vagy rúgás volt az akár végzetesnek is nevezhető, miként azt sem tudni, a sok ütés és rúgás együttesen milyen hatással volt Simon Tiborra.

Ezúttal is megállapították, hogy a halálos seben kívül csupán kisebb sérülések voltak Simon Tibor testén. Utóbbiak viszont - az ítélőtábla szerint - akár a szállítás során is keletkezhettek. Egy azonban biztosan megállapítható: semmiképpen nem lehettek végzetesek.

A másodfokú bíróság véleménye szerint első fokon ugyan részletesen vizsgálták a négy vádlott vallomását, ám mindezek mellett nem vették figyelembe hasonló hangsúllyal a tanúk vallomásait, és az esetleges ellentmondásokat sem szűrték ki a bizonyítékok alapos ismeretében.

Éppen ezért az ítélőtábla az új elsőfokú eljárás számára követendő gyakorlatként megszabta, hogy az egymástól eltérő vallomásokat adó tanúkat szembesíteni kell. Az egyes vádlottak tetteit, illetve azok eredményét pedig egymástól elkülönítve kell kivizsgálni, következésképpen értékelni.

A Fővárosi Bíróság 2004 júniusában hirdetett az ügyben elsőfokú ítéletet társtettesként elkövetett emberölés miatt.

Az elsőrendű vádlott Galambos János tizenkét, a Café Allure három biztonsági őre közül Országh Roland és Hegyesi János tíz-tíz, míg Hajnal Attila nyolcéves börtönbüntetést kapott, mindezt nem jogerősen.