Akár élvonalbeli edző is lehetne, ehhez képest most munkanélküli. Szabó András, aki korábban az Újpest szakvezetője volt, legutóbb pedig Pápán dolgozott, úgy maradt kispad nélkül, hogy előző együttese egy telephelyváltással a Balaton FC költözött át Veszprém megyébe a legjobbak közé került.
A szakmai munkát azonban nem Szabó András irányítja majd, hanem Csertői Aurél, aki eddig a siófokiak vezetőedzője volt. – Télen azt mondta, képesnek tartja arra a csapatát, hogy feljusson az élvonalba, és akkor ön ismét a legjobbak közt dirigálhat egy gárdát. Ez ugye részben sikerült, mert a Pápa – ha nem is feljutóként – az elitmezőny tagja lett, de ezzel együtt munkanélkülivé vált. – Így hozta a sors – mondja kissé keserűen Szabó András. – A Balaton FC Pápára "költözött", az események ezután már nélkülem zajlanak. Akkor, amikor azt nyilatkoztam, hogy a Pápa önerőből is feljuthat a legjobbak közé, komolyan is gondoltam az állításomat, de aztán rá kellett jönnöm, hogy nem olyan jó az a keret. Sajnos, a télen nem tudtunk erősíteni, így a jó őszi szereplés után középcsapattá váltunk. Nem tehetünk és nem is tettünk egymásnak szemrehányást az eredmények miatt. Egy edzőnek az egyik legnagyobb dicséret, ha a baráti kör tagjai vacsorára invitálják, ezzel búcsúztatják el. Úgy érzem, elismerték a munkámat. Különösen sokat tett a csapatért és az én beilleszkedésemért Sass Károly, a klub egyik támogatója. Sok ilyen emberre lenne még szüksége a magyar labdarúgásnak.
Kispad híján Szabó András most nem adhat taktikai utasításokat (Fotó: Németh Ferenc)
– Azért azt ne mondja, hogy nincs önben csalódottság, mert nem ön lett az élvonalbeli együttes vezetőedzője. – Pedig elhiheti, hogy nincs. A Balaton FC tulajdonosa hozta magával a szakmai stábot is, szíve joga eldönteni, hogy kikkel akar együtt dolgozni. Nekem amúgy is lejárt a szerződésem a PELC-nél. Csak azt sajnálom, hogy félbehagytam az elkezdett munkámat. Most lett volna lehetőségem arra, hogy kedvem szerint erősítsem meg a csapatot, és talán előrébb is végeztünk volna. A mai magyar fociban azonban senki sincs biztonságban, ezzel tisztában vagyok és el is fogadtam a helyzetet. – Gondolom, azért szurkol a Pápának az élvonalban. – Természetesen, de az már nem az én csapatom lesz. Abból a keretből, amellyel én dolgoztam, maximum öt-hat játékos üti meg az élvonal szintjét. Ha komoly terveik vannak, és ha jól tudom, azok vannak, akkor alaposan meg kell erősíteni a csapatot, hogy ne legyenek kiesési gondjai. – Volt klubja terveiről már tudunk, de mi lesz önnel a jövőben? – Nem véletlenül végeztem el az összes iskolát, ami ma ahhoz kell, hogy Magyarországon edzői munkát vállalhassak. Szeretnék tovább dolgozni valahol. Sajnos, az edzői karrierem egy kicsit szerencsétlenül kezdődött, hiszen Újpesten túl sokat vártak a csapattól és tőlem, de nem érzem kudarcnak, hogy a negyedik helyen adtam át az együttest. Pápán becsülettel végigdolgoztunk egy évet, azt hiszem, mindent kihoztunk az együttesből, olyan gárdákat előztünk meg, amelyeknek a nevek alapján előttünk kellett volna végezniük. Szóval, majd elhelyezkedek valahol, ahol nyugodt körülmények között értelmes célokért lehet dolgozni. Nem vagyok válogatós.