Mikor jöhet egy újabb kiugró szereplés?

KRASZ EMIL, NEDELYKOV TAMÁSKRASZ EMIL, NEDELYKOV TAMÁS
Vágólapra másolva!
2010.01.16. 14:46
null
Csoknyai István egyetért a szövetség elvárásaival: a cél a középdöntő és a csapatépítés (Fotó: Mirkó István - archív)
Címkék
Évtizedenként egyszer-egyszer robbant nagyot a magyar férfi kézilabda-válogatott a nemzetközi mezőnyben. Az elmúlt negyedszázadot nézve előbb egy sokra hivatott társaság az 1986-os, svájci vb-n szerzett ezüstérmet, majd egy másik korosztály az 1997-es, kumamotói világbajnokságon végzett a negyedik helyen. Az elmúlt évtizedben a 2004-es olimpiai elődöntő volt a csúcs. Figyelembe véve, hogy az eddigi Eb-k nem hoztak számunkra átütő sikert, vajon a kedden rajtoló, osztrák rendezésű kontinensbajnokságtól mit várhatunk?

A Magyar Kézilabda-szövetség (MKSZ) elnöksége hivatalos elvárásként azt tűzte ki Csoknyai István együttese elé, hogy jusson be a csoportkörből a középdöntőbe. Ehhez minimum egy csapatot meg kellene előznünk a négyesünkben. Igen ám, de melyiket? A bivalyerős, olimpiai és világbajnok franciákat gyorsan ki is vehetjük ebből a versenyfutásból. Marad a spanyol és a cseh válogatott. A szövetségi kapitány által tervezett és kért felkészülési programra az elnökség az áldását adta, ahhoz a feltételeket megteremtette. Ezután, bízva a kapitányban és szakmai stábjában, a tizenkettő közé kerülést nevesítették elérendő célként.

SZAVAZÁS

Hogyan szerepel a magyar férfi kézilabda-válogatott az Eb-n?

KÖSZÖNJÜK, HOGY SZAVAZOTT!

„A tavalyi vébén elért hatodik hely kitűnő eredmény, de a világon bármely csapatsportágban kiváló szereplésnek minősíthető bejutni a tizenkettő közé" – mondta az elvárásokról Sinka László, a sportág honi első embere. A sportvezető hozzátette, már véletlenül sem szabad minden tornán éremben – különösen nem aranyban – gondolkodni, azok az idők régen elmúltak. Meg kell becsülni a pontszerző helyeket, illetve azt, hogy egyáltalán számolnak velünk a sportág térképén. Képesek vagyunk felvenni a versenyt a legjobbakkal, őket nyílt, kiélezett csatára késztetni.

Az elnök kifejtette, a mostani Eb-szereplésben már benne kell lennie annak, hogy a 2011-es világbajnokságon a csapat reálisan szállhasson csatába az olimpiai kvalifikációért. Célunk ugyanis 2004-hez mérhető: mindkét szakági válogatottunk jusson ki a 2012-es játékokra. A hangsúly tehát az ötkarikás részvétel.

Csoknyai István szerint az Eb-vel kapcsolatosan megfogalmazott elnökségi elvárás egyértelmű, amellyel teljes mértékben egyetért. A szakember azonban a távlati célokat tekintve nem szaladhatott annyira előre, mint az MKSZ elnöke. Nyilván a jövőre ő is gondol, ám neki már a jelenben csatába kell küldeni a csapatát. Méghozzá rögtön a frontvonalba.

IMRE VILMOS: ELŐBB JUSSUNK TOVÁBB, AZTÁN MAJD MEGLÁTJUK
Imre Vilmos jelenleg a Dunaferr férfi kézilabdacsapatának edzője, de megfordult már női vonalon is. Irányította korábban az újvárosi női együttest, és dolgozott a válogatott szövetségi kapitányaként is. Amikor a férfiválogatottal szembeni elvárásokról, és reményekről kérdeztük, Imre elmondta, hogy szerinte a legnehezebb csoportba sorsoltak bennünket, így már a középdöntőbe való jutás sem ígérkezik könnyűnek.
„Csoknyai István és Vladan Matics személyében két kiváló szakember irányítja a válogatottat, akik már Hajdu János alatt is az együttes mellett dolgoztak – nyilatkozta Imre Vilmos a Nemzeti Sport Online-nak. – Nagyon bízom bennük, hiszen a két magyar élcsapatnál rengeteg tapasztalatot szerezhettek, azaz jó kezekben van a válogatott."
Az Eb-t éppen egy olimpiai ciklus közepén tartják, így felmerül a kérdés: mire lehet képes a válogatott a tornán, mi lehet a reális célkitűzés?
„A legerősebb csoportba kerültünk, így nehéz célkitűzésekről és elvárásokról beszélni. Csapatunknak tovább kell építkeznie, de az elsődleges szempont, hogy jussunk tovább a négyesből. Aztán lehet újabb célokat kitűzni. Elvárásként a szövetség részéről is a középdöntőbe kerülés fogalmazódott meg. De nem lesz könnyű dolgunk, ugyanis a francia, a spanyol és a cseh válogatott is kemény ellenfélnek ígérkezik. Ez is azt a vélekedést igazolja, hogy egy Eb sok esetben nehezebb, mint egy világbajnokság. Bizakodó vagyok: ha sikerül továbblépnünk a középdöntőbe, az akár lökést is adhat a mieinknek."
Imre Vilmos a magyar kerettel kapcsolatban utalt arra, hogy jobbátlövőként Nagy László és Mocsai Tamás nagyon hiányzik majd, többen klubváltáson estek át – néhányan pedig még a rajt előtti napokban-hetekben is sérültek voltak, elsősorban az irányítóként és átlövőként egyaránt hasznos Császár Gábor hosszú kiesése jelenthet problémát. A szakember azonban bízik benne, hogy Krivokapics Milorad és Laluska Balázs képes lehet megoldani a rájuk maradt feladatot jobbátlövőként, irányítóposzton viszont gondjaink adódhatnak. Eklemovics Nikola ugyan klasszisteljesítményre képes, de mégis kulcsposzton kell helytállnia. Az áttörést a magyar csapatból Nagy Kornéltól várja: ha megkapja a lehetőséget, berobbanhat az Eb-n.
„Nem véletlenül mondták azt a sorsoláskor, hogy »halálcsoport« a miénk – latolgatta az esélyeket a szakember. – Tulajdonképpen bármelyik együttes továbbjuthat a kvartettből, és a franciák kivételével akár le is maradhat a középdöntőről."

A kontinensbajnokságon ennek megfelelően Csoknyai három nehéz mérkőzésre számít a csoportban. A franciák elleni csatában szerinte nem sok sanszunk van, a spanyolok ellen már több, ám a továbbjutás szempontjából döntő ki-ki meccset a papírforma alapján a csehekkel várja. Hacsak nem lesz körbeverés, mert arra is számítani lehet.

 „Minden meccsnek úgy állunk neki, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki belőle – folytatta a kapitány. – Megpróbálunk pontokat, pontot szerezni. Különben sincs a világon olyan válogatott, amelynek ne lehetne rossz napja."

Röviden a középdöntős folytatásra is kitért a szakember, mindenekelőtt arra, hogy a német-svéd-lengyel-szlovén kvartett a miénkhez hasonlóan igencsak kiegyenlítettnek tűnik. Így Innsbruckban, már a középdöntőben újabb három kőkemény találkozónk lehet. A lengyeleknek – akiktől az Interwetten-kupán 31–24-es vereséget szenvedtünk – két kiváló soruk van, súlyban és lövőerőben is messze előttünk járnak. A svédeket a tavalyi vb-n nagy csatában vertük meg 31–30-ra, jövőre azonban náluk rendezik a világbajnokságot, ami már most pluszban motiválja őket. A németek pedig a világ legerősebb pontvadászatából válogathatnak. Kapitányunk ezen érvek ellenére sem tudja a szlovéneket egyértelműen csoportnegyediknek és kiesőnek jósolni, bár korábban voltak ilyen gondolatai.

„De ez legyen az ő gondjuk-bajuk – zárta a jövőbe látást a kapitány, utalva arra, abból nekünk is van éppen elég. – A középdöntőben az a jó, hogy ott már kétnaponta játszunk, van idő a regenerálódásra. Illetve mi megnyugodhatunk egy kicsit addigra, hiszen a csoportból már továbbjutottunk, teljesítve a minimális célkitűzést."

A magyar válogatott az átlagéletkorát nézve nem öreg, sőt kifejezetten ideálisnak tekinthető. A csapat tagjai valóban hittek-hisznek abban, hogy nemzetközi rutint szerezve, az élmezőnybe beleerősödve legalább egyszer eljön számunkra a nagy dobás pillanata. Az élmezőny sűrű és kiegyenlített, ezért egy jó felkészüléssel, némi szerencsével bármi megtörténhet. Még az is, hogy egy középcsapat odafér a négy közé. Játékosaink közül – már amelyikük a nyilvánosság előtt felvállalta a gondolatait – az Eb-esélyeket illetően a középdöntőbe kerülés fogalmazódott meg mint terv, illetve hogy oda már egy pontot is vigyünk magunkkal. A 2004-es olimpiai negyedik helyezettnek – a keretben nem egy játékos képviseli az állandóságot – azért reálisan lehetnek ilyen irányú céljai, álmai, vágyai. Alapfeltétel azonban, hogy a rajt előtt minden klappoljon.

Az viszont figyelmeztető jel lehetne a sportágban és a szakvezetőknek, hogy előbb-utóbb eljön a váltás ideje. Vannak tehetségeink, de annyira nem erősek, hogy helyet követeljenek maguknak a válogatottban. Iváncsik Tamás az egyetlen, aki az elmúlt esztendők során be tudott kerülni kezdőként és állandó játéklehetőséghez jutott egy nívós BL-csapatban, így az útja a válogatottba is ki volt kövezve. A többiek ígéretek maradtak, illetve továbbra is perememberek.

És az idő bizony már nem nekik dolgozik. Még nincs itt ugyan a nyakunkon, de hamarosan eljön a váltás. Amikor utóbb nevezetteknek, illetve náluk fiatalabb honfitársaiknak kell tolniuk a válogatott szekerét. A Londonig hátralévő éveket azonban még a mostaniaknak kell letudniuk. Azt viszont nem lehet és talán hiba is lenne feledni – oly fájó volt –, hogy éppen egy évtizede a generációváltásra ráment egy-egy olimpiai és világbajnoki, valamint két Eb-részvételünk. Erről Hajdu János, a szövetség szakmai igazgatója tudna részletesebben beszámolni házon belül. Nem kellene megvárnunk, hogy a sors megismételje önmagát, ha már hosszú távon is gondolkodunk...

 EB-FELVEZETŐ – ADATBANK

Az Eb-rajtig (január 19., kedd) hátralévő napokban ötrészes felvezetővel próbáljuk meg fokozni a szurkolók hangulatát. A magyar csapat mellett bemutatjuk az Eb-mezőnyt, különös tekintettel leendő csoportellenfeleinkre, és természetesen esélyt is latolgatunk, méghozzá sportági szakértők bevonásával. Addig is, illetve mindeközben részletes Eb-programot ajánlunk Olvasóink figyelmébe.

 

A sorozat eddigi részei:

• Tizenhat éve indult be a nagyüzem

• Nem várható súlypontáthelyezés, favorit franciák

Persze a jogos kérdés rögtön felvetődik: kikkel, miből? A merítési, választási lehetőség az étvizeddel ezelőtti színvonalat sem éri el. Akkor ugyanis legalább volt egy ifjúsági Európa-bajnok csapatunk, amely jó kiindulási alapot jelentett. Jelenleg ilyesmivel nem számolhatunk. Illetve nincs olyan szövetségi kapitányunk sem, aki több évtizedes tapasztalatával a mostani problémákat rutinból kezelni tudná.

Van egy játékosként kiváló csapatember emlékét maga után hagyó Csoknyai Istvánunk, aki évek óta Mocsai Lajos, előtte pedig Zdravko Zovko mellett leste el a szakma alapjait. Ez azonban még nem ugyanaz, mint amikor önállóan kell felmondania a leckét. Függetlenül elismerésre méltó elszántságától, sportág és munka iránti alázatától, győzni akarásától, amely edzőként is a sajátja. A Nagy László-, majd a Mocsai Tamás-ügy árnyékában a vizsgára most kerül majd sor, Ausztriában. Nagy presztízsű posztját biztosan sokan, feladatait és a problémáit valószínűleg annál kevesebben irigylik tőle.

AZ EB KVALIFIKÁCIÓS TÉTJEI
 Az Eb-nek kvalifikációs tétje is van. A következő Európa-bajnokságra (2012, Szerbia) a rendező mellett csak a kontinensbajnok jut ki automatikusan, a többiekre a mostanihoz hasonló selejtezősorozat vár, amely már az idén ősszel elkezdődik. A mezőnyt hét csoportba osztják be, s az első és a második helyen végzők lehetnek aztán ott az Eb-n.
A 2011-es svédországi világbajnokság kvalifikációjának gyors megszerzésére nagyobb esély mutatkozik. Az Eb-ről ugyanis három csapat jut ki. Tekintve, hogy a vb-címvédő franciák, valamint a rendező svédek élből résztvevők, akár még az ötödik helyezett is már most révbe érhet. Az Európának fennmaradó kilenc helyért már az Eb előtt megkezdődnek a csatározások a kontinens alsóházában. A pótselejtezőket pedig, a kontinensbajnokságon szereplőkkel kiegészülve, a szokásoknak megfelelően június közepén rendezik majd meg, oda-visszavágós alapon.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik