Nerea Pena számára még mindig furcsa, hogy nem léphet a pályára

„Nehéz és furcsa, hogy ott vagyok, de nem mehetek be a pályára. Amikor látom és olvasom a játékot, mindig be akarok menni és néha túlságosan is felidegesítem magam. Úgy hagytam abba a játékot – egy sérülés miatt –, hogy nem akartam abbahagyni, és a versenyző vér még mindig bennem van” – mesélte az MTI-nek a játékosként világ- és Európa-bajnoki ezüstérmes, vb-bronzérmes irányító.

Pena tavaly májusban csatlakozott a SZISE szakmai stábjához, először egyéni képzéseket tartott az utánpótlásban szereplő játékosoknak, majd átvette a felnőttcsapat irányítását, amellyel feljutott a harmadosztályból az NB I/B-be.

A harmincadik születésnapja rendkívül emlékezetesre sikerült, ugyanis 2019. december 13-án legyőzték a sokkal esélyesebb norvégokat a kumamotói világbajnokság elődöntőjében. Akkor úgy fogalmazott, hogy az volt élete legjobb ajándéka, most pedig elárulta, hogy még mindig megvan neki az a labda, amivel azt az emlékezetes mérkőzést játszották. Hozzátette, a 2029-ben esedékes negyvenedik születésnapja kapcsán egyelőre nincs semmilyen kívánsága.

„Szerintem negyvenévesen is edzősködni fogok, de ez sok mindentől függ. Azért kezdtem ezt csinálni, mert tudni akartam, mire vagyok képes, szeretem-e, és össze lehet-e egyeztetni a családdal? Eddig nehéz, mert a játékosaink fiatalok, délután kell edzenünk, ezért gyakran előfordul, hogy este nem vagyok a gyerekekkel. Nem tudom, ezt meddig fogom bírni, pedig magát a munkát nagyon szeretem” – fejtette ki.

Pena leszögezte, hogy csak felnőttekkel szeretne foglalkozni. Bár magyarul hosszú évek óta szinte tökéletesen beszél, attól tart, hogy a gyerekek nem értenék meg tökéletesen a taktikai, technikai szakkifejezéseket, másrészt talán türelme sem lenne a fiatalokhoz. Mint rávilágított: jelenleg is vannak olyan kulturális különbségek a játékosai és közte, amiket át kell hidalniuk.

„Én spanyol vagyok, ők pedig magyarok. Amiről én azt gondolom, hogy jó nekik, arról sokszor kiderül, hogy inkább valami más kell. Például én sokat beszélek velük, és mindig kérem, hogy ez legyen kölcsönös, mert szeretném hallani az ő véleményüket is, ami itt nem egy megszokott dolog” – szögezte le.

Az SD Itxako együttesétől érkezett irányító 2012 és 2019 között a Ferencváros színeiben a bajnokságot és a Magyar Kupát is egy-egy alkalommal nyerte meg, majd egy idényt Siófokon töltött. Ezt követően előbb a dán Esbjerg, majd 2023-ig a norvég Vipers Kristiansand játékosa volt. Sikerekben gazdag pályafutása során megnyerte a Bajnokok Ligáját, az EHF-kupát, illetve Spanyolországban és Norvégiában ugyancsak a bajnokságot és a kupát is.

Karrierje során csupán hét edzője volt: Ambros Martín, Elek Gábor, Tor Odvar Moen, Bent Dahl, Ole Gustav Gjekstad, a válogatottban pedig Jorge Duenas és Carlos Viver.

„Olyan edzőm nem volt, aki mindenben jó. Az egyik jó edzéseket tartott, a másik jól meccselt, a harmadik nagy önbizalmat tudott adni, a negyedik pedig nagyszerűen ráébresztett minket, hogyan kell töltenünk a szabadidőnket, hiszen nemcsak a kézilabda létezik a világon, hanem a saját életünk is. Mindenkitől tanultam valamit, és nagyon jó, hogy ezeket tudom kombinálni egy kicsit” – magyarázta.