„Az első félidőben megkaptuk a hideg zuhanyt, de utána egy csapásra minden jóra fordult, de hogy miért, azt nem tudom. Lényeg, hogy minden jó, ha a vége jó! – vallott dicséretes őszinteséggel a tréner, aki nem saját nagyságának tudta be a szünet utáni 15–3-as rohamot. – Az első félidőben nem vállaltuk fel a test-test elleni játékot. Tudtuk, hogy a győriek támadásaiban minden Löke körül mozog, de az első félidőben mégsem tudtuk semlegesíteni a beállót, és Amorimmal is meggyűlt a bajunk. Köszönöm a szurkolóknak a nagyszerű biztatást, még akkor is, ha a szünetben a lemondásomat kérték.
Ilyen egyszer történik meg az életben, mint ami megtörtént velünk. A csapatunk végig hajtott. A találkozó után elmondtam, hogy hol tévedtünk: nem voltunk határozottak az első percektől, a védekezésben is figyelmetlenek voltunk. A továbbjutás sorsa a visszavágón dől el, mert ez nem lefutott párharc. A lányok viszont szárnyakat kaptak a győzelem után, és a visszavágón nagy csodát hajthatunk végre.”
