Fazekas Nándor: Át kell ugranunk a küszöbön!

A sajtótájékoztatót Nemcsik Balázs főtitkár minden bizonnyal nagy közérdeklődésre számon tartó, szolgálati információja vezette fel: mint korábban beszámoltunk róla, már (még) kaphatóak itthon a jegyek a vasárnapi mérkőzésre, egyelőre ezer darab. Minden további az eladás függvénye, erről csapatunk kísérői folyamatosan egyeztetésben vannak a szervezőkkel.

A Park Hotel csöppnyi mozira emlékeztető különtermét a videoelemzésekről már ismerhették a játékosok – a helyszínen megjelenő tizenöt sajtómunkásnak azonban az újdonság erejével hatott –, a főasztal mögött fáradt, kialvatlan, de boldog magyar játékosok osztották meg érzéseiket, gondolataikat a mögöttünk hagyott, illetve ránk még biztosan váró három mérkőzésről.

„Ez az eredmény, amit eddig elértünk, önmagáért beszél – kezdte a sort csapatkapitányhoz méltón Ilyés Ferenc. – A csarnokban és otthon is kéziláz van, ez predesztinál bennünket egy még ennél is jobb eredményre, de... Ezt a három meccset még le kell játszanunk a középdöntőben. Sok van hátra, a lehetőség azonban adva van számunkra, ha erővel bírjuk, van keresnivalónk a folytatásban. Muszáj minden keretben lévőnek játszania, csak így lehet fizikailag bírni ezeket a sorozatmeccseket. Biztos vagyok benne, hogy vannak még tartalékaink. Nagy Kornélban például sok gól maradt, és találkozunk majd olyan alacsony fallal, amelyet Ancsin Gábor szétlő.”

„Fárasztó és küzdelmes napok vannak mögöttünk – folytatta a sort Császár Gábor. – Sokan féltettek az Eb előtt minket, vajon megálljuk-e a helyünket ebben az erős csoportban. Megálltuk. A másik ágról érkező riválisok nemcsak ellenünk, hanem a spanyolok és a franciák ellen sem számíthatnak könnyű mérkőzésre, amiből mi is profitálhatunk. Fantasztikus dolog e válogatott tagjának lenni, és ezt most nem az mondatja velem, hogy szalad alattunk a szekér, hanem elsősorban az, hogy menyire összetartó csapat a miénk. A fáradtság és a kialvatlanság most a legnagyobb ellenfelünk.”

„Új fejezet kezdődik az Eb-n, korábban néhányszor már átéltünk hasonlót, amikor jó csoportkör után várhattuk a folytatást, de hiába álltunk ott a küszöbön, azt nem tudtuk átlépni. A lehetőség most is adva van – vázolta elképzeléseit Mocsai Tamás. – Nagyon fontos, hogy a mérkőzéseket szorossá tudjuk tenni, mint tettük azt a csoportban mindhárom alkalommal, mert csak így lehet esélyünk a győzelemre, egy jó eredményre. Fáradunk, de fáradnak az ellenfelek is. Ahogyan eddig, úgy a továbbiakban is szívvel-lélekkel játszunk majd.”

„Nehéz csoportból jutottunk tovább. Olyan erős válogatottak ellen, mint a spanyol, a francia és az orosz, három meccsen meg tudtuk mutatni az erőnket – utalt Fazekas Nándor a csoportkör sikereire. – Én is szóba hoznám azt a bizonyos küszöböt, amelyet Mocsai Tomi említett az előbb, most végre át kell lépnünk! Most jönnek az úgymond »könnyebb« ellenfelek, legalábbis a spanyolokhoz és a franciákhoz képest a papírforma ezt mondatja velünk és a közvéleménnyel is, de óriási feladatnak érzem, hogy mindezt pszichésen hogyan tudja kezelni és feldolgozni ez a válogatott. Ha sikerül, és olyan elszántsággal, akarással játszunk ezután is, mint eddig, átugorhatjuk a küszöböt!”

„Az előttem szólók után sok minden újdonsággal már nem tudok szolgálni – zárta a sort Zubai Szabolcs –, nem tudom elégszer hangsúlyozni, csapatként tudtuk elérni a sikereinket. És a csapatot kéretik végig nagybetűvel érteni.”

KRASZ EMIL (Újvidék)