A január 13-án (csütörtökön) egy mérkőzéssel kezdődő és a 30-i fináléval záruló világbajnokságot nyolc svéd városban rendezik meg. A mieink Linköpingben, illetve Norrköpingben lesznek érdekeltek, a mezőny tőlünk a csoportkörben még teljesen független része Malmőben, Lundban, Kristianstadban, Göteborgban, Skövdében és Jönköpingben lép pályára. Bő évtizede még aligha vágtuk volna vigyázzba magunkat soros csoportellenfeleink láttán, de ahogyan változtak a sportági erőviszonyok, úgy változtak lehetőségeink is. A csoportkört abban az időben egyszerűen elintéztük volna a „lépjünk tovább gyorsan, úgy is négy pontot viszünk magunkkal a folytatásra” bővített mondattal. Mostanra viszont úgy kell feltennünk magunknak a költőinek tűnő kérdést: hol az a két pont, hol az a továbbjutás?

Szó se róla, az A-csoport együtteseit elnézve a B-csoport nem tűnik túl izzadságszagúnak, de ez csak az első benyomás. A felszín alatt ott vár minket a mély. Reméljük, nem a mélység… Csoportellenfeleink közül egy sem akad, amelynek a magyarokkal szembeni mérlege pozitív lenne. A legjobban még az izlandiak állnak a maguk 36 százalékos teljesítményükkel. A többiek illő távolságban vannak még ettől is, nemhogy a mieinktől. Ezek az eredmények azonban többnyire a távoli múltban születtek. A közelmúltból ellenben azt láthatjuk, hogy Norvégiát, Ausztriát és Brazíliát a legutóbbi találkozáskor is sikerült legyűrnünk, de igazi ki-ki csatában egy-egy góllal. És a Japán ellen aratott kétgólos siker sem egy diadalmenet. Ráadásul utóbbi 21 éve volt. Az azóta olimpiai döntőbe jutó – nekünk ugye Peking férfivonalon kimaradt – Izland elleni 2008-as zakó (28–36) viszont máig fájó rossz emlék. Az ázsiaiakat leszámítva szinte mindenkinek van több-kevesebb esélye továbbjutni a csoportból, így az lesz vagy inkább lehet a döntő, hogy a dél-amerikaiak ellen ki tudja – és ki nem – igazolni a papírformát, illetve a négy európai együttes hogyan bír egymással. Van esély az alapos körbeverésre is.

A középdöntőben vélhetően a francia, német, spanyol bombatrió csatlakozik majd – bár azért ehhez Egyiptomnak és Tunéziának alighanem lesz hozzáfűznivalója – a B-csoport három továbbjutójához, a papírformát és az esélyeket tekintve utóbbi helyről érkezők sokkal inkább a magukkal vitt pontjaikban bízhatnak majd, mint a folytatásban aratott diadalokban. Egyelőre álljunk is itt meg a vb esélyeit illetően, talán már így is jócskán előre szaladtunk térben és időben.

A magyar válogatott felkészülését mindennek nevezhetjük, csak problémáktól mentesnek nem. A Nagy László-ügy részben még mindig kísérti a csapatot, amelyből sérülés miatt egyébként is olyan kulcsember hiányzik, mint Eklemovics Nikola. De szintén sérülés miatt Laluska Balázs vagy éppen Iváncsik Gergő, illetve családi problémák végett – felesége szült – Fazekas Nándor felkészülését sem lehet ideálisnak nevezni. A gerinc nagy része adva van, Nagy Kornél és Lékai Máté – illetve ha csereként végül mégiscsak lehetőséghez jut, Ancsin Gábor – azok a fiatalok, akik immár több lehetőséghez jutva megmutathatják magukat országnak-világnak. A lengyelországi Új évi Kupán aratott tornagyőzelem azonban játékosainknak erőt és önbizalmat, nekünk szurkolóknak pedig reményt ad a vb-esélyeket illetően. És akkor még mindig ott van a 40 éves Pérez Carlos, aki csereként, három meccsre érkezve lendíthet a mieinken.

A világbajnokságok történetének legeredményesebb válogatottja éppen a mostani házigazda, a svéd együttes, bár sikereiket döntően az 1950-es, majd az 1990-es években látott generációnak köszönhetik. Az utóbbi években azonban ismét rohamléptekkel kapaszkodnak az elit nyomában. A harminc-negyven éve nagyot alkotó románok, hasonlóan a svédekhez, szintén négy vb-elsőséget gyűjtöttek be, ám egy ideje már leléptek a sportági meghatározók színpadáról. Bár hosszú kihagyást követően, 2009-hez hasonlóan idén legalább szintén résztvevők. A vb-n azonban aligha ők dominálnak majd, sokkal inkább azok, akik az elmúlt esztendőkben is irányt mutattak, és fazont szabtak a szakágban.

Mindenekelőtt a franciák, az olimpiai, világ- és Európa-bajnoki címvédők, még akkor is, ha Svédországba sérülések okán kissé tartalékos kerettel érkeznek. Legutóbb a szintén nem sportági outsider horvátok otthonában diadalmaskodtak a vb-n – a döntőben a vendéglátókat múlták felül emlékezetes ütközetben –, mindezt aligha lehet egyedi produkciónak tekinteni részükről: 1993 óta kilenc vb-n nyolcszor jutottak be az elődöntőbe, hétszer a dobogóra is felállhattak, ráadásul háromszor annak a tetejére.

A 2003-ban vb-aranyérmes, 2005-ben és 2009-ben döntős horvátok tartalékai kimeríthetetlenek.

A lengyelek és a dánok – három Eb-bronz után 2008-ban a kontinens trónjára ülhettek – az elmúlt két vb-n egyaránt négy közé jutottak, keretük és jelenlétük változatlanul meghatározónak számít. A sor még folytatható a középmezőny élcsapataival, abban bízva, hogy a torna végén a magyarokat is legalább ide sorolhatjuk.

A magyar férfiválogatott eddigi legjobb szereplését 1986-ban produkálta, a svájci rendezésű tornán Jugoszlávia mögött ezüstérmes helyen végeztünk. Tizenegy évvel később, Japánban már egy másik korosztály bravúrral végzett a negyedik helyen. Az elmúlt időszakból két értékes hatodik helyet jegyezhettünk fel, míg árnyékként ott feketedik a közelmúlt két kihagyott vb-je (2001, 2005), valamint az 1995-ös 17. hely. A 2009-es vb-n elért hatodik helyhez a svédek és a dél-koreaiak elleni egygólos középdöntős siker vezetett, ám a tavalyi Eb-n egy pontot gyűjtve, elmaradva a várakozásoktól csak a 14. helyen zártunk – vereség a franciáktól és a csehektől, döntetlen a spanyolokkal –, még a középdöntőről is lemaradtunk. No de vigasztaljon minket a tudat: a sportági erőviszonyokat ismerve az Eb szinte erősebb, mint a vb vagy az olimpia, illetve a mieinknek mostanság a vb-n mindig jobban kijött a lépés, mint a kontinensbajnokságon.

Együttesünk kitűzött célja az 1–7. hely megszerzése – a premizálást is így állította össze a honi szövetség –, amelynek az olimpiai kvalifikációt illetően van jelentősége. A vb-győztes ugyanis már londoni résztvevőnek érezheti magát, míg a 2–4. helyezettnek nagy lépést tettek az olimpia felé, lévén házigazdái lehetnek a selejtezős tornának. Az 5–7. helyezettek szintén biztos résztvevői, legalább a selejtezőnek. Az öreg kontinensről még kiadó helyeket majd a 2010-es Eb-n lehet megszerezni. De az már különösen nehéz erőpróba – miként az olimpiai selejtező sem lesz piskóta –, lévén a sportág erőviszonyokat figyelembe véve ezen a szinten nem európai csapatok aligha rúgnak – kis képzavarral – labdába. Eddig legalábbis még érmet sem szereztek, a négy közé is csupán két gárda jutott: Egyiptom (2001) és Tunézia (2005), utóbbi ráadásul rendezőként.