Perics: A szerencse és a Jóisten velünk volt

„A júniusban műtött térdem még az eperjesi BL-mérkőzésünkön újra megsérült, ezért már egy hete, a Hamburg ellen is fájós lábbal játszottam – mondta a 40 éves kapus. – Egy pillanatig sem fordult meg a fejemben, hogy BL-meccset kihagyjak, és szombaton is szeretnék pályára lépni a Kolding ellen."

Arra a felvetésre, hogy mekkora a kockázata, ha sérülten véd, mosolyogva válaszolt.

„Aki teljesen egészségesen áll a kapuba, az is megsérülhet – vélekedett. – Amíg a fájdalom elviselhető, addig nem mondok le mérkőzést. Ugyanakkor már eldőlt, hogy a Kolding elleni találkozót követően Hangody László professzor megoperálja a porcot a térdemben. Így három hónap múlva, vagyis a BL-évad folytatására újra egészséges lehetek."

A Montpellier legyőzéséről és a csata sorsdöntő, utolsó két másodpercéről szintén szerényen beszélt, holott egyöntetű volt a vélemény, hogy ő „hozta" a meccset a Veszprémnek.

„Csak a negyvenedik perctől történtekről szeretnék beszélni, mert ekkor álltam be a kapuba – mondta. – Ettől kezdve javult a védekezésünk, a cserejátékosok új lendületet adtak a támadásoknak, a franciák pedig kevesebbet tudtak cserélni. A Hamburg elleni összecsapást kicsit nehezebbnek éreztem, de az másik meccs volt, és akkor jobban is játszottunk. Ezúttal a szerencse is mellénk állt, és a végén a Jóisten segített Accambray lövésének hárításakor. Két másodperc volt hátra, a franciák körülállták a lőni készülő társukat, de én nem láttam, hogy kinek a kezében volt a labda, ráadásul a védőfalunk is takarta a szabaddobáshoz készülődőket. Az utolsó pillanatban mégis megpillantottam a lövő játékost, majd a labdát is láttam, és kiütöttem."