A Győr túl magas akadály volt a Krim számára

Vágólapra másolva!

2010.10.25. 12:33

Címkék

A Győri Audi ETO kézilabdacsapata bravúros mérkőzésen, négygólos (34-30) győzelmet aratott a női Bajnokok Ligája csoportkörének harmadik fordulójában az addig pontveszteség nélkül álló szlovén Krim Ljubljana vendégeként. A szlovén sajtó arról ír visszapillantójában, hogy a két csapat nem volt egy súlycsoportban egymással, míg a győriek világklasszis irányítója, Görbicz Anita szerint a kritizált kezdésük után igazi csapatként tudtak fontos győzelmet aratni.

„A Győr túl magas akadály volt a Krim számára", „Esélyünk sem volt a győzelemre", „Az éretlen Krim játékosai nem voltak méltó ellenfelei a Győrnek", ilyen és ehhez hasonló címekkel jelentek meg vasárnap a szlovén lapok. Az értékelésben kitérnek a vendégek „férfias", helyenként általuk már-már durvának tartott játékára. A különböző internetes fórumokon azonban a szurkolók még az újságíróknál is keményebb kritikákat fogalmaztak meg.

Nem értik, miért kellett a Stozice-pályán játszani, ahol a helyszínre kilátogató több mint kétezer néző ellenére a lelátók üreseknek tűntek. Többen észrevételezik, hogy Lekicsnek, Penezicnek és Varlecnek sem ment a játék, nélkülük pedig a BL-ben egyik rivális ellen sincs esélye a Krimnek, nemhogy pont a győriekkel szemben. A vendégek ráadásul megakadályozták a ljubljanaiak legerősebb fegyverét, a gyors kontrákat és támadás befejezéseket. Nem bújhatott el a felelősség és a kritikák alól az együttes világklasszisa, Lekics sem, aki hiába lőtt tíz gólt, gyakran a győri védőfalon kötött ki, és akkor is erőltette a beállósjátékot, amikor már régen nyilvánvalóvá vált, hogy a jól záró vendégvédelemmel szemben ez a fegyver abszolút hatástalan.

SZOMORÚ SZLOVÉNEK
„Vannak gondjaink a sérülésekkel, hiszen Dragana Cvijics és Zácsik Szandra nagyon hiányoznak, Alja Koren sem épült még fel, Jelena Grubisic pedig nem edzett – bosszankodott a vesztes csapatot edző Marta Bon. – Hiányoztak utóbbi védései, illetve az abból induló kontráink. Nem játszottunk jól, a Győr pedig a legszebb arcát mutatta. Csak akkor lett volna esélyünk, ha száz százalékot nyújtunk, amire viszont nem voltunk képesek.” „Engedtük, hogy ellenfelünk folyamatosan megszakítsa a játékunkat – mondta Andrea Lekics. – Gyorsabban kellett volna járatni a labdát, nem engedni őket szabálytalankodni. Sajnos, a védekezésünk sem volt jó. Az ellenfél durván játszott, nekünk is keményebben kellett volna ütközni.” „Nagyon csalódottak vagyunk, mert azt gondoltuk, most végre legyőzhetjük a győrieket – mondta Ljudmila Bodnjeva. – Az öltözőben megbeszéltük, hogy kellene játszanunk, de a pályán már valami egészen mást produkáltunk. A pocsék kezdés után próbáltunk visszakapaszkodni, de a sok elveszített labda és a rossz helyzetkihasználás miatt erre nem volt esélyünk.”

A szlovén sajtó bírálta a durva magyar játékot engedélyező francia bírópárost, de azért annyira önkritikus volt, hogy elismerte, a zárt és a nyitott védekezéssel sem mentek sokra, miként átlövőikkel sem. Varlec a 8., míg Penezic pedig a 20. percben talált be először a győriek kapujába, akik addigra már elhúztak. A két együttes szélsőjátékát pedig összehasonlítani sem érdemes, amíg a szlovének használhatatlanok voltak, addig a Vérten, Mraviková kettős megállíthatatlan.

„Persze voltak még hibák, és egyébként is akkor mondhatom majd, hogy jó formába lendültem, ha huzamosabb ideig így tudok játszani – kezdte önkritikusan a ljubljanai találkozón egymaga tíz gólt vállaló Görbicz Anita. – Az viszont nagy öröm, hogy igazi csapatként, egymást folyamatosan segítve, egymásért is küzdve játszottunk, védekezésben is keményen harcoltunk, amivel magunknak is sikerült bizonyítanunk."

Bizonyítottak maguknak – és a közönségnek, a közvéleménynek is, mert az első két forduló szerényebb teljesítménye után sokan kritizálták a Győrt.

„Hogyne hallottuk volna a kritikákat, hozzánk is eljutnak – mondta Görbicz. – De éreztük mi e nélkül is, hogy a Podravka elleni meccs nem volt az igazi. Nehéz ilyen helyzetben mit tenni, hiszen csak néhányunknak ment a játék azon a találkozón, mi, többiek pedig hiába igyekeztünk, nem sikerült jól teljesítenünk. Szerencsére Ljubljanában már mindenki jobban játszott, és én is vezéregyénisége tudtam lenni a csapatnak. Nem kellett előtte összeülnünk és hosszasan átbeszélnünk a gondokat, mindenki tudta, hogy többet kell nyújtania, és mindenki ennek megfelelően lépett pályára Szlovéniában. A hét első néhány edzésén még inkább a fizikai felkészülésen volt a hangsúly – ezekben a napokban nem is ment a játék valami fényesen –, aztán ahogy közeledett a mérkőzés napja, úgy sikerültek egyre jobban a tréningek is, és a meccsen voltunk a legjobbak."