Döntőt játszhatnak oroszverő lányaink!

Az oroszok nemcsak a felnőtteknél, hanem utánpótlásszinten is rendre bivalyerős – ezt szó szerint is érthetjük – csapatot állítanak ki. Nem várt tehát könnyű feladat Róth Kálmán együttesére, amely nehezen lendült bele a játékba: négy perc után még dobott gól nélkül állt, Hornyák Dóra hétméteresből sem tudott betalálni.

Szerencsére a védekezésünk azért működött, így sikerült átvészelnünk ezeket a perceket annyival, hogy az oroszok csak egy-kétgólos előnyre tettek szert. A jeget végül éppen Hornyák törte meg – akcióból volt eredményes –, a büntetőkhöz pedig (melyeket többnyire betörésekből sikerült kiharcolni) Kovacsics Anikó állt oda, és nem is hibázott a hétméteres vonalról az első félidőben.

A 13. percben éppen az ő hetesével értük utol a vendégeket (6–6), majd ezt követően fej-fej mellett haladtak a csapatok. Egészen a huszadik percig, ezután ugyanis Zácsik Szandra és a kapuban remeklő Víg Vivien vezérletével a mieink 13–9-re elhúztak.

Az oroszok tíz percig képtelenek voltak a kapunkba találni – ebben a periódusban két hétméterest is kihagytak –, a szünetig viszont faragtak a hátrányukból, így 15–13-as előnnyel vonulhattunk pihenőre.

A második játékrész elején hiába kerültek az oroszok többször is emberhátrányba, ezt nem tudtuk kihasználni, egyenlő létszámnál ugyanakkor az átlövőink remekeltek – Drávai, Deáki és Zácsik sorra lőtte a gólokat.

A vendégcsapat egyszerűen nem tudott mit kezdeni a magyarok védekezésével, így ahelyett, hogy csökkentette volna a hátrányát, tovább nőtt a különbség. Öt perccel a vége előtt már héttel vezettünk (27–20), ezért a hajrában már örömkézilabdát mutathattak be Kovacsicsék.

A vége 30–23 lett ide, vagyis 1999 után ismét legyőztük utánpótlásszinten nagy tornán az oroszokat. A lányok tehát készülhetnek a döntőre, amelyben Norvégia vár majd rájuk.