A sikert jobban akaró dánoké a bronzérem

A két elődöntő vesztese közül a dánok tudtak jobban felpörögni erre a találkozóra, s elsősorban fegyelmezett és kemény védekezésükkel múlták felül a franciákat.

Claude Onesta együttesében ezúttal kiemelkedő egyéni teljesítmény nem nagyon volt, a kissé indiszponált kékmezes csapat egyetlen egyszer sem vezetett a találkozón.

Noha a második játékrész első felében a franciák kétségbeesett kísérletet tettek, hogy megfordítsák a meccset, s Nikola Karabatic góljával 24-21-re feljöttek, a dánok azonnal képesek voltak ritmust váltani, és visszaállították a korábbi öt-hatgólos különbséget.

A végére sok izgalom már nem maradt: Dánia szerezte meg a bronzérmet, és ezzel az 1967-es ezüstérme után másodszor végzett dobogós helyen a világbajnokságok történetében.

Ulrik Wilbek együttesében az egyik szélső Lars Christiansen volt a legeredményesebb kilenc góllal, igaz, ebből négyet büntetőből szerzett. Az átlövő Per Leegaard öt, Michael Knudsen és Jesper Noddesbo négy-négy alkalommal volt eredményes.

A dánok lövéseinek 68 százalékából gól született, ami annak is betudható, hogy a francia védelem nem állt a helyzet magaslatán, és Thierry Omeyer kapus a lövéseknek mindössze a 21 százalékát védte.

Francia oldalon Jerome Fernandez és Michael Guigou hat-hat, Daniel Narcisse és Nikola Karabatic öt-öt gólt szerzett, nagyon hiányzott viszont a jó teljesítmény Thierry Omeyertől és Luc Abalótól.

Az 1995-ben és 2001-ben világbajnok franciák eddig háromszor, 1997-ben, 2003-ban és 2005-ben állhattak fel a dobogó alsó fokára, most azonban nem akarták eléggé a bronzot.

Érdekesség, hogy a magyar válogatott első csoportmérkőzésen a végül harmadikként záró északi együttest 30-29-re legyőzte. A dánok ezen kívül csak a horvátoktól, illetve az elődöntőben a lengyelektől szenvedtek vereséget.