A legjobbunk kell az oroszok legyőzéséhez

Induljunk ki először is abból az ismert alapfeltevésből, hogy az oroszok ellen a magyar válogatottnak legalább egy pontot kell szereznie ahhoz, hogy bejusson a legjobb nyolc közé.

A 2004-ben olimpiai bronzérmes, azóta megfiatalított oroszok a torna során először döntetlent játszottak a zsenge tudású dél-koreai együttessel (32-32), majd biztosan legyőzték a marokkóiakat, 32-27-re kikaptak a horvátoktól, 33-29-re a spanyoloktól, 30-26-ra legyőzték a cseheket, és szombaton 26-24-re alulmaradtak a dánokkal szemben.

Az említett csapatok többségével már a Skaliczki-csapat is találkozott: az oroszokat legyőző Dániát hihetetlen végjátékban 30-29-re verte, a csehek ellen három góllal nyert (28-25), míg a horvátoktól hét (25-18), a spanyoloktól két gól (33-31) különbséggel kapott ki.

Ebből az a következtetés adódna, hogy az oroszok a mieinkkel nagyjából azonos színvonalon vannak, de a mieink legyőzték azokat a dánokat, akiktől Vlagyimir Makszimov tanítványai kikaptak.


Jósolni mindenesetre rendkívül nehéz, ezért azt inkább hagyjuk a szakemberre, Mocsai Lajosra.

„Az orosz válogatott Makszimov mester moszkvai csapatára (Csehovszki Medvegyi – a szerk.) épül, sok fiatal játékos alkotja” – kezdte az egyetemi adjunktus mesteredző.

„Akár meglepetést okozhatnak, a Dél-Korea elleni döntetlen után – ezt a csapatot másnap Horvátország tizennyolc gól különbséggel győzte le – mégis úgy tűnik, hogy jól bemérhető az a színvonal, amit képviselnek.”

„Az európai színtéren a Lemgóban játszó fiam (Mocsai Tamás – a szerk.) a kontinentális Szuperkupában játszott az orosz Csehovszki ellen, és néhány góllal sikerült nyerniük. Mivel a válogatott kilencven százalékban a Csehovszki Medvegyire épül, és a magyar válogatott jelentősen erősebb, mint a Lemgo, ezt a fiatal csapatot – amely megítélésem szerint a csehekkel van egy súlycsoportban – le kell tudni győzni.”

Egy pár mondat még az orosz válogatottról, amely a számadatok alapján egyáltalán nem tűnik könnyen legyőzhetőnek.

Legfontosabb embere a 33 éves, 190 cm magas, 105 kilós kapus, Alekszej Kosztyigov, aki eddig több mint 5 óra 17 percet töltött a pályán, azaz majdnem minden mérkőzést végigvédett (cseréjének, Jevgenyij Tyitovnak csak 42 és fél perc jutott). Kosztyigov a csapat vezére, olyan tartást ad az oroszoknak, mint Puljezevics Nenad jelenléte a magyarnak.

A legeredményesebb orosz Eduard Koskarov, a szlovén Celje 31 éves szélsője, aki 37 gólnál tart, és ezzel holtversenyben negyedik a góllövőlistán.

Az egyik bombázó Alekszej Rasztvorcev (Csehovszki Medvegyi, 28 éves), aki 26 gólos, és a második legtöbbször próbálkozik átlövéssel (35 lövés, 14 gól). Rasztvorcev 26 gólnál tart.

Aztán ott van a mindössze 21 éves tehetség, Konsztantyin Igropulo, a másik átlövő, ő 34 próbálkozásáből 14-szer – összességében 24-szer – volt ereményes.

Meg kell említeni a gyors szélső Gyenisz Krivosilov (León, 35 éves), a csapat egyik gólpasszkirálya, Vitalij Ivanov (Csehovszki, 30), a beálló Mihail Csipurin (Csehovszki, 26) illetve még egy szélső, Dmitrij Kovaljov (Csehovszki, 24) nevét.

Védekezésben fontos ember Jegor Jevdokimov (Csehovszki, 24), aki meccsenként 2,2 lövést blokkol, ezzel harmadik a mezőnyben. A kizárásoknál rá érdemes figyelnie a falban lévőknek, és akkor a lövőink – Mocsai, Nagy László, Ilyés, Császár – egészen jól megélnek majd.

A hétmétereseket általában Koskarjov lövi, aki eddig 22-ből csak ötöt hagyott ki.