Egy pontot értek a kapusbravúrok

Kedden a jobbátlövő Rédei, szerdán a balátlövő Tarnavölgyi volt Skaliczki László új embere a válogatottban, s egy újszerű bejátszással segítette a csapat felzárkózását 0-3-ról. Mire ugyanis észbe kaptunk, már hárommal vezettek a lengyelek, mire kiörülték magukat, már egál volt.

Közben történt az említett, briliáns passz: jobbal a védője jobb oldala mellett a büntetőterület fölé pattintotta be a labdát Gál Gyula, elé, aki bevetődve betalált. Gál és Buday kezdősorba állítása egyébként azt jelezte, a szövetségi kapitány Lengyelországot erősebb vetélytársnak tartja, mint előző nap Csehországot.

Mikler-bravúroknak köszönhetően a lengyelek megrekedtek hat gólnál, mi közben elértük a 10-et, aztán majdnem utolértek bennünket, amikor Skaliczki időt kért. Ez sem segített, támadásban a 211 centis vendégkapussal, Steczniewskivel nemigen tudtak mit kezdeni a mieink, s a félidőben már az ellenfél vezetett.

Fordulás után Tatai Péter mutatott be látványos védéseket a magyar kapuban, néhány alsó dobással (Buday, Lenday), és Törő Szabolcs mesterhármasával újra négygólos előnyt harcolt ki csapatunk – de megint nem volt elég nagy a fórunk, hogy kitartson a végéig.

Törő egyébként külön fejezetet érdemelne a mai meccs alapján. Mintha legalábbis kézilabda-oktatófilmet forgattak volna a főszereplésével. Szinte az összes lövésfajtát eredményesen mutatta be, sőt még olyat is, amely eddig nem is létezett.

Csavart egyet csuklóból a szélről, felkanyarodva átlőtt felugrásból, és szélről is átlőtt, talajról! Egy kipattanó labdát pedig úgy húzott a lengyel kapuba felfelé nyújtózkodva, ahogy vízilabdában az emberelőnyös helyzeteket szokás két méterről befejezni.

Mindez mégis kevés volt a győzelemhez, s majdnem a pontszerzéshez is. Belső embereink ugyanis emberfórban többször is eladták labdát, egy perccel a vége előtt már megint a lengyelek vezettek, ám Tombor Csaba nehéz szögből lőtt góljával egy pontot legalább megmentett. És a reményt is, hogy holnap tornagyőztes lesz Magyarország.