Bronzérem a varázslatos második félidő jutalma

Az első támadást még elidegeskedtük, de szerencsére a dánok is hibáztak, így Vérten indításgóljával mi szereztük meg a vezetést. Csakhamar fordított az olimpiai bajnok, ám aztán bármilyen körülményesen is szövögettük akcióinkat, zsinórban három találattal kis előnyre tettünk szert.

Három nagy helyezkedési hibát viszont kihasználtak a dánok, de közben Görbicz Anita, Mehlmann Ibolya és Tóth Tímea is betalált nehéz helyzetből. Támadásaink még mindig elég esetlegesen, de végül eredményesen alakultak, így őriztük a soványka előnyt. A védekezésünk egy darabig pontos, de agresszív volt, talán a kelleténél is agresszívebb, Szűcs Gabriellát negyedóra alatt kétszer is kiküldték. Eközben Fruelund többször is megverte Borbás Ritát és Kovacsicz Mónikát a balszélen, időnként szinte egymaga tartva a lelket a dánokban. Pálinger Katalinnak sem ment úgy a védés, mint korábban, és védői sem mindig segítették éppen munkáját – kiabált is velük egy-kétszer.


Húsz perc elteltével át is vette a vezetést Dánia, ráadásul a Vérten helyére beállt, és góllal bemutatkozó Kenyerest is kiküldték, Fruelund pedig továbbra is nagyon élt a bal oldalon. A csapatnak végre egy kis mozgékonyságot kölcsönző Siti Eszter és Tóth szerencsére a legjobbkor lőtt bombagólt, így öt perccel a félidő vége előtt egyenlítettünk, és ezután Kenyeres két újabb találatának és a feljavult Pálingernek köszönhetően tartottuk a lépést az északiakkal.

A szünet után Pálinger négy hatalmas védéssel nyitott, így hiába hibáztunk ziccert, vétettünk lépéshibát, átvettük a vezetést – de mehettünk volna akár néggyel is. Pálinger még négyet védett – tíz perc alatt mindössze egyszer tudták bevenni a kapuját a dánok! Még Kenyeres második kiállítását is kivédekeztük, és Görbicz Anita is igencsak feljavult, miután végigülte az elmúlt jó húsz percet, mégsem sikerült komolyabb előnybe kerülnünk – támadásban rengeteget hibáztunk ugyanis.

Sikerült azonban elmennünk három góllal, amit Tóth kiállítása után is tartottunk. Remekül védekeztünk, a falunk a majdnem a kilences vonalig szorította az ellenfelet, lábbal jól mozogtunk ki a zárásokból, ha pedig végül lövéshez jutottak a dánok, vagy Pálinger hárított remekül, vagy a kapufa sietett a legjobbkor ihletett formában kézilabdázó kapusunk segítségére.


Az 51. percben végre az addig elég pontatlan Ferling Bernadett is lőtt egy óriási átlövésgólt, és a dán kapitány ki is kérte az idejét, hiszen néggyel, 23-19-re vezettünk. Az időkérés kicsit össze is rántotta a dánokat, és feljöttek kettőre, akkor azonban megint megrázták magukat a lányok. Görbicz, majd Siti parádés egyéni alakítását követően (utóbbi nála két fejjel magasabb dán védőket lőtt át) az olimpiai bajnoknak ki kellett jönnie egész pályás letámadásra. A lehetőséget kihasználtuk, öttel vezetve pedig már csak az előnyt kellett két percig őrizni. Ettől támadásban megint idegessé váltunk, és fel is jöttek háromra a fehér mezesek, de a végén Pálinger fejjel hárított egy óriási ziccert, és ezzel feltette az i-re a pontot.

A magyar csapat a második félidőben hihetetlenül feljavult, védekezésben kitettek magukért a lányok, Pálinger Kati és Görbicz Anita pedig a gyengébben sikerült első félidő után vezéregyénisége volt a csapatnak, Siti beállásával pedig sikerült megtalálni a már elveszettnek hitt lendületet és beállós játékot is.

Réges-régi vágyunk volt, hogy végre akkor is legyőzzük a dánokat, amikor éremért játszunk velük, ez most sikerült. Így az érem is összejött, amelyért pokolian megküzdött a magyar válogatott nemcsak az utóbbi két hétben, hanem a felkészülési időszakban is. Ilyen akaraterővel talán a következő világversenyen arannyá nemesül majd a mostani bronzérem.