A románok helyett önmagunkat vertük meg

A másik oldalon valamelyest kompenzálni tudta őket Vérten, ám elsősorban Szűcs, Mehlmann, majd a csereként beálló Siti vitte előre a magyar csapatot. Görbicz önmagához képest gyengébb formát mutatott, de ez szinte természetes is sérült lábbal. A nagyobb baj az volt, hogy - úgy tűnt – nemigen tudják pótolni. Ő így is mindent megtett, egy román indítást például háttal állva, bravúros mozdulattal akadályozott meg.

Bár továbbra is rettenetes kapkodás, belemenések jellemezték a magyar támadásokat, a feljavuló Pálinger segítségével átesett a holtponton válogatottunk, és kétgólos előnyt tudott kiharcolni. Aztán kiderült, hogy ezen a meccsen a holtpont a jellemző, és ezek a percek csak átmeneti fellélegzést jelentenek.

14-13-ra fordítottak a románok, Tóth Tímea támadásban nagyon rossz napot fogott ki, a félidő vége előtt még le is küldték a pályáról.

Míg fordulás előtt Siti, fordulás után egy másik irányító, Ferling hozott új színt a magyar csapatba (azt nem értettük, Sitinek miért kellett visszaülnie a kispadra), ám csak rohantunk, rohantunk az ellenfelünk után. A meccs hangulata a magyar-norvégot idézte, éppen ezért hihettünk benne, hogy előbb-utóbb most is megtalálja a nyerő embereket Németh András.

Helyette Tadici, a román kapitány talált a kispadon magyar származású ászt, kár, hogy az ő kispadjukon. Tamás mindjárt egy ajtó-ablak ziccert hárított aztán megfogta Görbicz hetesét, így semlegesítette Pálinger bravúrját, aki kivédte Maier büntetőjét.

Talán ez vetette vissza kiváló kapusunkat, aki ezután két hihetlenül balszerencsés gólt kapott, Németh András behozta helyette Sugárt. Az ő kapuját ezután alig találták el a románok, s ha igen akkor se nagyon értek célt. (Több mint tíz perc alatt két kapura tartó lövést tudtak produkálni, abból az egyiket kivédte a magyar hálóőr.)

Hogy mégis célba értek, azt a magyar helyzetek elrontásának köszönhetik, Tóth, Mehlmann, Görbicz és Balogh is hibázott. Az utolsó előtti percben egy utolsó lehetőségünk volt rá, hogy a két gólos hátrányt minimalizáljuk, és mentsük a menthetőt, ekkor azonban elképesztő fejetlenség, össze-vissza rohangáló magyar játékosok lepték el a románok térfelét, el is adták a labdát.

Kiestünk, holnap a bronzérem vigasztalhat, s az a tudat, hogy Németh Andrásék elé célként az első hat közé jutást tűzte ki a magyar szövetség, amit réges-régen teljesített. Aztán kiderült, több van a csapatban.