Nem csak beszélnek a sportról

Na de melyik ETO?

Ötezer forintos kérdés: jelenleg a Győri ETO KC férfi vagy női együttese sikeresebb?

Rendben, ez egyszerű, a helyes válasz természetesen a női. A Vura József, majd Róth Kálmán által edzett együttesek bajnoki és Magyar Kupa ezüst-, valamint bronzérmeket szereztek, a nemzetközi porondot jelentő EHF-kupában pedig három alkalommal végeztek a második helyen. Az urak a közelmúltban nem tudták megközelíteni a szebbik nem eredményeit, jelenleg a magyar bajnokság ötödik helyéért csatáznak a Pestszentlőrinc-Elektromossal.

Néhány lépcsőfokot kihagyunk, következzék a félmillió forintos feladvány: a szakosztály egész történetét és nemesfémgyűjteményét tekintve a női, vagy a férficsapat büszkélkedhet több sikerrel Győrött?

A kérdés provokatív, a válasz a fiataloknak talán meglepő, az idősebbeknek kézenfekvő: a férfi!

Ez a számok nyelvén annyit tesz, hogy három magyar bajnoki cím, négy Magyar Kupa-győzelem és egy EHF-kupaarany az urak termése, míg a női szakosztály vitrinjében "csupán" egyetlen aranyserleg pihen, az idei Magyar Kupatrófea.

Szó se róla, nem mindennapi gyűjtemény!

"Nem csoda, hogy a fiatalabbak rögtön Görbiczékre gondolnak, ha a győri kézilabdasport kerül szóba, hiszen napjainkban szinte minden sorozatban dobogón állnak, ahol elindulnak. De nem volt ez mindig így!" - kezdi a visszatekintést Vanyus Attila, a klub elnöke, a Magyar Kézilabda-szövetség alelnöke. "Ahogy az eredménylista mutatja, kiváló férficsapatunk volt, itt játszott a többi között a fantasztikus magasságokig jutó Iváncsik Mihály, illetve a jelenlegi tréner, Tóth László is. Mostanában a hölgyek szerepelnek kiemelkedően, a férfiak a középmezőnyhöz tartoznak."

Egyszer az egyik az élcsapat, később a másik. Miért nem nyújthat maximális teljesítményt egyszerre mindkettő?

Az egyesület első embere így fogalmaz: "Én világéletemben maximalista ember voltam, illetve vagyok. A lányok esetében három aranyérem - magyar bajnokság, Magyar, illetve nemzetközi kupa - a maximum, a férfiaktól pedig az ötödik - nemzetközi kupaszereplésre jogosító - hely a legtöbb, ami elvárható, így tehát rájuk is nagyon büszke vagyok."

"Mi a titka?" - kérdezi a Woody Allen bőrébe bújó Kern András a Vígszínház nagy sikerű, Játszd újra Sam! című darabjában Humphrey Bogart portréjától, és végül ezt a választ kapja: "Kölyök, értsd meg, nincs titok!" A győri kézilabda-utánpótlás messze földön híres, itt gyakorlatilag ez a siker záloga, nem a rendszeres nyári nagybevásárlás. Az elmúlt tíz évben a megszerezhető húsz elsőségből (serdülő- és ifjúsági bajnokság minden esztendőben) nem kevesebb, mint tizenhét alkalommal ünnepeltek végső győztesként a fiatalok a nyugat-magyarországi városban.

Csoda, hogy a sportág fővárosaként emlegetik a várost?

Természetesen mi is kíváncsiak voltunk a "titokra".

"Egyrészt sok a fiatal Győrött, illetve a környéken, tehát nagy a merítési lehetőség, másrészt nem hagyjuk elkallódni a gyerekeket, sporttagozatos általános iskolákban, emelt óraszámú testnevelés-, illetve speciális kézilabda-foglalkozásokon gyakorolnak képzett, elhivatott szakedzők vezetésével" - vázolja az egyszerű, mégis ritkán használt képletet Vanyus Attila. "Mint oly sok esetben, ezúttal is a munka a kulcsszó. Nálunk a nyári szünet szinte kizárólag a júniust jelenti, júliusban már annak ellenére pályán vannak csapataink, hogy alig kapnak edzőpartnert, mert mások akkor még javában nyaralnak."

Elkezdünk egy névsort, egy nem mindennapi névsort. Soroltuk a neveket: Kocsis Erzsébet, Mátéfi Eszter, Pálinger Katalin, Pigniczki Krisztina. Majd megkérjük a sportvezetőt, hogy folytassa.

Mosoly ült az arcára.

"Tudom, mire gondol! Bulath Anita, Kindl Gabriella, Kulcsár Anita, Mehlmann Ibolya."

Akkor ezt meg is beszéltük. Nos, aki netudná (bár erősen kételkedünk, van olyan kézilabdabarát, aki ne ismerné a felsorolt, egytől egyig kiváló sportembert), azoknak a győri játékosoknak a nevét említettük az imént, akik nevelőegyesületük felnőttcsapatában eltöltött rövid idő után a Dunaferrbe távoztak.

Veretes névsor, annyi szent! Amelyből persze kitűnik, hiába a sok munka, idő, energia, a kész játékosokra lecsap a legnagyobb rivális.
Az élet, a sport rendje.

Legalábbis eddig!

"Tizennyolc-húszéves korban kezdődik egy játékos profi karrierje, ekkor már a pénz jelentős szerepet játszik az életében, nincs ezzel semmi probléma, általában mindenki oda igazol, ahol a legtöbbet fizetnek neki. Az idei az első olyan év a női szakosztály életében, amikor meg tudja tartani azokat a játékosokat, akiket szeretne. Távozik Mehlmann Ibolya, Borbás Rita és Sirina Irina, viszont nálunk marad a két fiatal, tehetséges, magyar válogatott kapus, Herr Orsolya és Petróczi Viktória, továbbá Vérten Orsolya, Mörtel Renáta, valamint hétéves dániai légióskodást követően visszatér Nagy Krisztina, aki szintén nálunk nevelkedett. Arról nem is beszélve, hogy továbbra is bennünket erősít a sportág egyik legnagyobb kincse, Görbicz Antia". A hölgyek említése után következzenek ismét a férfiak, hiszen például Fenyő Kálmán, Tóth Edmond, Bene Tamás és Rosta Miklós szintén a Kisalföld központjában tanult meg kézilabdázni.

Minarik után szabadon, a győri recept szerint: "Kell két jó csapat!" Legalább! ---- Kun András közgazdász a Széchenyi Egyetem tanári pulpitusát hagyta ott az alpolgármesteri tisztségért. Győr alpolgármesterének hatáskörébe tartozik a város sportéletének irányítása. Széles látókörű, tapasztalt vezető, aki szinte születése pillanatában eljegyezte magát a sporttal, amelynek rajongó szeretetét apai ágról örökölte. Amatőr szinten több sportágat is űzött és űz ma is, 56 éves korában még rendszeresen sportol. Vele beszélgettünk a győri sport általános helyzetéről.

- A város vezetése milyennek ítéli meg az itt folyó sportéletet, mi jelent örömet és gondot?
- A város sportéletét nemcsak a nagyfokú sportszeretet jellemzi, hanem az az óriási munka is, ami különböző sportágak utánpótlás-nevelése keretében folyik a város falai között. Ebből a munkából hatalmas részt vállalnak az iskolák jól felkészített tanárai. Elsősorban az egészséges életmód terjesztésében örvendetes, hogy rohamosan emelkedik az amatőr és a szabadidősportban részt vevők száma, ami utcai, kispályás fociban mérhető le. Győr utánpótlás-nevelése különösen három sportágban - kézilabda, kajak-kenu, labdarúgás - igen jelentős. Az immár húsz éve folyó kézilabda Balázs-kupa már a kontinens legnagyobb fedett pályás versenyévé nőtte ki magát. Kajak-kenuban éppen az elmúlt hét végén rendezték meg Győrött a maratoni bajnokságot, amelyen másfél ezren álltak rajthoz. Foglalkozunk persze más sportágakkal is. Győrszentivánban például évek óta rendezik meg az országos erőemelő bajnokságot. Városunk különböző sportágakban olimpiai, világ- és Európa-bajnokok egész sorát nevelte ki, és egyre több világversenynek adunk otthont. Nagy örömünkre sokat fejlődött a jégsport és kezd visszatérni a vízilabda szeretete is.

- Nem szab gátat a terveknek a létesítmények hiánya?
- De, sajnos gondot okoz. Sajnos két iskolánk - a Gárdonyi és a Szent-Györgyi - még ma sem rendelkezik tornateremmel. Azt sem tartjuk jónak, hogy olyan alapsportágakban, mint az úszás vagy az atlétika, stagnálás, sőt visszafejlődés tapasztalható. Ezeken jó lenne változtatni.

- A város milyen összeggel támogatja a sportot?
- Erre a kérdésre nehéz pontos választ adni. A támogatások sokféle formáját alkalmazzuk. Évente 550-600 milllió forintot tesz ki az egyesületeknek folyósított alaptámogatás. Ez az összeg aztán pályázati pénzekkel növelhető, miként különböző rendezvények támogatásának megszerzésére is van lehetőség. Erre csupán egy példát kívánok említeni. A Graboplast ETO női csapatának ez évi nemzetközi kupában való sikeres szereplésére már eddig 12 millió többlettámogatást adtunk, de a kupasorozatnak még nincs vége. A városban sorra kerülő jelentős sporteseményekre hozzánk látogatók vagy érkezők vendéglátási, továbbá az iparűzési adók bevételeiből bizonyos százalékot visszaforgatunk a sportba. Aztán az ETO-stadion rekonstrukciójához 500 millióval járultunk hozzá. A Magvassy-sportcsarnok fenntartásának összes költségét a város fizeti, ugyanakkor az ott sorra kerülő rendezvények teljes bevétele a klub pénztárába kerül, de mindez csak egy-egy példa a különböző támogatások lehetőségéről.

- Szóval, előkelő helyen van a sport az önkormányzatnál.
- Így van. De ha már a támogatásokról beszéltünk: helytelenítjük azt a szemléletet, hogy a sportban jelentkező pénzhiány miatt folyamatosan az önkormányzatokra mutogatnak. A mi feladatunk nemcsak a támogatás, de a szervezés is. Különböző rendezvények során megszervezzük a vállalatok és rendezők találkozóját, támogatás biztosítása céljából. Ilyen úton is több millió forint jut a sport számára. Tisztában vagyunk a sport jelentőségével, nagyon szeretjük is, de azt is tudomásul kell venni mindenkinek, hogy az önkormányzat lehetőségei is behatároltak. ---- A győri sikersztorival kapcsolatban utóbbiról - mármint a sikersztoriról - a fentiekben már szóltunk, előbbiről, tehát Győrről még nem. Milyen a klub és a városvezetés kapcsolata, anyagi viszonya? Vanyus Attila örömmel újságolja, hogy náluk e téren is minden rendben van. "Minden téren kiváló az ETO KC és Győr város kapcsolata. Az országban elsőként a mi településünk kapta meg a Kézilabda Városa kitüntető címet. A győri vezetés a kezdetektől kiemelten támogatja anyagilag és erkölcsileg is az egyesületet, volt olyan periódus a 60-as, 70-es években, amikor a férfi, valamint a női NB I-ben is két-két győri együttes szerepelt. Városunk másik - nagy becsben tartott - büszkeségéhez, a Győri Baletthez hasonlóan mi is igyekszünk székhelyünk jó hírét vinni Európába, és szerte a világba!"