A dánok játszhatják a döntőt

Ennek ellenére magabiztosan menetelt az elődöntőig, sőt a mieink csütörtöki legyőzésével csoportelsőként került a legjobb négy közé. Hogy ez mennyire fontos volt, az kiderült az első elődöntőben, hiszen Norvégia ezen a szombaton megállíthatatlannak tűnt, így Jan Pytlick tanítványai ekkor értékelhették csak igazán a házigazda elleni sikerüket. Ellenfelük, az orosz együttes viszont nagyon készült erre a tornára, hiszen Jevgenyij Trefilov csapata lemaradt az olimpiáról, azaz számára (a norvégokhoz hasonlóan) ez volt az év fő eseménye.
A magyar-norvég elődöntő után meglepően sokan maradtak a Papp László Sportaréna lelátóin, igaz, akik végig követték az Európa-bajnokságot, azok alaposan elcsodálkoztak, hogy a dánokat nem az eddig megismert jó kétszáz tagú főként diákokból álló szurkolócsoport biztatta, helyettük egy csekélyebb létszámú és jóval idősebb átlagéletkorú társaság lobogtatott piros-fehér zászlókat a nézőtéren. Az oroszokat pedig néhány magyar drukker biztatta, talán még a csütörtöki Dániától elszenvedett vereség utóhatásaként. A mérkőzés elején minden esetre ők örülhettek, hiszen Oroszország Posztnova duplájával, valamint Bodnyeva találatával 3-0-ra elhúzott. Ebben a periódusban szinte hibátlanul védekeztek Jevgenyij Trefilov tanítványai, legalábbis a dán támadójáték totális hatástalansága ezt mutatta.

Már több mint tíz perc telt el, amikor Sjöberg megszerezte az északiak első gólját, ám Oroszország a balszélső Turej eredményességének köszönhetően negyed óra elteltével is tartotta háromgólos előnyét (6-3).
Aztán Dánia egyik legjobbja, Brödsgaard is elkapta a fonalat, főként neki köszönhető, hogy a 22. percben már egyenlő volt az állás (7-7). Ezzel együtt a szünetben biztosan vezethetett volna Oroszország, csakhogy Trefilov mester néha érthetetlen cserékkel zavarta meg saját tanítványait, no meg a szlovén játékvezetők sem az övéinek fújtak. Így az első félidő hajrájában előbb felzárkóztak a dánok, majd az utolsó másodpercben Tobiasen találatával ki is egyenlítettek (11-11).
A második játékrész pedig úgy kezdődött, ahogy azt az északiak eltervezték. Pontosabban ilyen startra talán legszebb álmaikban sem számítottak, hiszen Petersen és Knudsen góljaival egy perc után már 13-11-re ők vezettek. Igaz, ehhez kellett, Jevgenyij Trefilov újabb érthetetlen húzása, hiszen a szünetben lecserélte az első félidőben jól teljesítő kapusát, Alizart, a helyére beálló Szidorova viszont ritkán találkozott a labdával. A rutinos mester hamar be is látta hibáját, ám amikor visszaküldte első számú hálóőrét már ő sem igazán találta a ritmust.

A dánok viszont annál inkább elkapták a fonalat, jobbszélsőjük, Touray például ellenállhatatlanul száguldozott, s amikor egy perc alatt kétszer is betalált, már tetemesnek mondható különbséggel vezetett csapata (17-13).
Mielőtt tovább nőtt volna a különbség, eszméltek az oroszok, s egy számukra pozitívan alakuló ötperces szakasz eredményeként ki is egyenlítettek (18-18). Mielőtt azonban megnyugodhatott volna az egyébként mindig elégedetlen Jevgenyij Trefilov, újra a dánok következtek, ismét megléptek három góllal, úgy, hogy közben Sjöberg büntetőt is hibázott. A hajrához közeledve pedig már úgy tűnt, eldőlt a mérkőzés, hiszen az 51. percben Hörlykke hétméterese után már öt góllal, 26-21-re vezettek. Oroszország azonban elképesztő hajrába kezdett, bár lehetetlennek tűnt az egyenlítés, mégis nagyon közel voltak hozzá Bodnyeváék. Ám a mérkőzés kulcspillanatában, alig egy perccel a vége előtt, éppen a volgográdi csapat világklasszis beállósa hibázott ziccert 28-27-es dán vezetésnél, ez pedig megpecsételte a keleti válogatott sorsát.
Ugyan még megpróbáltak a veszett fejsze nyele után kapni, ám Hörlykke két lerohanásgóljával és Mikkelsen találatával 31-27-re nyertek a dánok, s kezdődhetett a már megszokott északi örömtánc a csarnokban. Oroszország a mieink ellen játszik majd a ma kora délutáni bronzmeccsen, míg az Európa-bajnoki címért Norvégia és Dánia csatázhat.

---- Jan Pytlick, a dán válogatott szövetségi kapitánya: Nagyon erős ellenfelet sikerült legyőznünk. Az első félidőben az oroszok elképesztő erőbedobással küzdöttek, és csak a másodikban sikerült némi fölénybe kerülnünk. A végjátékban gyorsabbak, erőteljesebbek voltunk. A sok kiállítás tükrözi, hogy óriási tétre ment a játék és nagyon keményen küzdöttek a lányok. Fiataljaink láthatták, hogy ők is versenyben tudnak lenni Európa legerősebb csapataival, és a döntőben is ezt kell bizonyítaniuk.

Jevgenyij Trefilov, az orosz válogatott szövetségi kapitánya: Nem akarok senkit megbántani, de a játékvezetők ezúttal nem voltak méltóak az Európa-bajnoksághoz. Ezzel persze nem akarom felmenteni játékosaimat, akik ennél sokkal jobban is tudnak kézilabdázni. Vasárnap a magyarok ellen ugyancsak hatalmas küzdelem lesz, mert a hazaiaknál jól ötvöződik a fiatalok lendülete és az idősebbek rutinja. A magyar csapat statisztikája is mutatja, hogy remek együttes. Ideges légkörű mérkőzésre számítok. A szép játékkal alighanem adós marad majd mindkét csapat. ---- Az Európa-bajnokság hajráját a Papp László Sportarénában szurkolja végig Hoffmann László, a válogatott egykori kapusa, aki tagja volt az 1986-ban világbajnoki ezüstérmet nyerő gárdának, valamint a két évvel később Szöulban olimpiai negyedik helyet szerző csapatnak. Az egykori csillagot az Oroszország-Dánia elődöntő értékelésére kértük.
"Egyenlő erők küzdöttek a fináléba jutásért - mondta a 46 éves szakember, a volt menedzser és játékosügynök. - Egyik csapat sem játszott túlságosan látványosan, nem hagyták egymást kibontakozni. Úgy tűnt, főleg az oroszoknak verte a fejébe edzőjük, hogy minden labdát nagyon meg kell becsülniük. A dánoknak viszont nem ízlett ellenfelük halogató taktikája. Az orosz válogatottból mintha hiányzott volna egy gólerős, hatékony jobbátlövő. A döntőben viszont biztos, hogy óriási csata vár a norvégokra, igaz, az már egy másik találkozó lesz."

A cél szentesíti az eszközt?

Marit Breivik és Kiss Szilárd ehhez képest szelíd bárányok voltak a norvég-magyaron. A dán-orosz elődöntőben a két edző, Jan Pytlick és Jevgenyij Trefilov dühkitörésekben különcsatát vívtak.
Való igaz, volt okuk a dühöngésre, a két csapat kezdetben rengeteg hibával borzolta idegeiket, s a szlovén bírók is hoztak néhány furcsa döntést. Pytlick bemutatott néhány tőle megszokott értetlenkedést, ordítozást, reklamálást, fűszerezte ugrándozással, a két szakvezető csatáját azonban fölényesen Trefilov nyerte. Egy pillanatig sem ült a helyén, kihagyott akció után sorra szidott minden hazafutó orosz játékost, a dánok gyors indításainál rendre dührohamot kapott. Amikor a második félidőben a dánok saját kilencesükről dobtak gólt az üres orosz kapuba, kékülő arccal tajtékzott, az est fénypontjaként pedig kihagyott ziccer után a padlóra köpött. Méghozzá nagyot.
Már-már félő volt, hogy meg is üti egyik-másik vétkest, de a gyévuskák feltehetően megúszták kollektív Szibériába toloncolással.

Micsoda véletlen

Csütörtökön Debrecenben a Magyarország-Dánia mérkőzést vezette a Kristic, Ljubic szlovén bírópáros. Finoman fogalmazva sem voltunk elégedettek teljesítményükkel, ám akkor nem foglalkoztunk velük, hiszen úgy tűnt volna, mintha a magyar vereség miatti elkeseredettségünket próbáltuk volna a bírókra kenni. Szombat este a dán-orosz elődöntőn (micsoda véletlen újra a szlovén duó fújhatta a sípot), viszont már pártatlanul állapíthattuk meg, hogy valami nincs rendben ezzel a párossal. Az még csak hagyján, hogy 48 órán belül másodszor is őket sodorta a sors (?) Dánia útjába, ám amit a pályán műveltek, az minden képzeletet alulmúlt. Szegény Jevgenyij Trefilov néha majd felrobbant a bosszúságtól, például amikor kapusáról az alapvonal kicsorgó labda után az északiak javára ítéltek oldalbedobást. De másként látták a lépésszabályt és a belemenéseket az egyik, illetve a másik oldalon. Akik, még úgy vélik, hogy nem elég a véletlenekből, nos azokkal megosztanánk: Kristic úrék vezetik majd a BL januári első fordulójában az orosz Togliatti és a dán Slagelse meccsét…