Eltompultak a legjobbjaink

A szlovén főváros egyik büszkesége, a híres Tivoli-csarnok, amely sok nagy csatát – és nem csak kézilabda-küzdelmet – látott, nem nyerte el a magyar válogatott tetszését. Játékosaink szerint sokkal szebb és kényelmesebb a celjei új aréna, amelyhez persze már érzelmileg is kötődtek a múlt hét végén, hiszen két győzelemmel és egy döntetlennel ott harcolták ki a középdöntőbe jutást. Ezzel szemben a szocreál Tivoli barátságtalan és kopottas, bár látszik, hogy igyekeznek karbantartani. Aztán gyorsan pont került ennek a kérdésnek a végére, mert Skaliczki László mester és segítője, Farkas József pörgős bemelegítést vezényelt a Franciaország ellen készülődő keretnek.
Félig tréfaként elhangzott, hogy túl sok sebet okoztak a magyaroknak a távolabbi és a közelebbi múltban a franciák, s ezért is illene nemes elégtételt vennie a csapatnak.
"Friss Európa-bajnoki mérkőzéseinek videofelvételei alapján készültünk a franciák ellen – mondta Skaliczki. – Fantasztikus a védekezésük, amit a remek formában levő kapus, Omeyer szervez, és gyors kontráik életveszélyesek. Ha ezeket meg tudjuk akadályozni, akkor a legveszélyesebb fegyverüket semlegesítjük."
Claude Onesta szövetségi kapitány igen határozott volt, és bár udvariasan dicsérte a mieinket, kijelentette: "A barcelonai Fernandez megsérült a szerbek elleni mérkőzésen, eltörött a keze, de nélküle sem lehet kérdéses, hogy esélyesek vagyunk a magyarok ellen."
A mérkőzést úgy kezdte a Császárt és Rostát (bevizesedett a térde) nélkülöző magyar válogatott, hogy tudta, támadásban nincs helye az egyénieskedésnek, hanem sok mozgással meg kell mozgatnia a francia védőfalat, amely előtt a Gille fivérek közül Bertrand játszott zavarót. Az ő stílusa ezen a poszton nem olyan színes, mint a kézsérülése miatt hiányzó, pamplonai Jackson Richardsoné – aki azt fontolgatja, hogy az olimpia után befejezi aktív pályafutását –, viszont sokkal gorombább, rámenősebb.
Díaz, Pásztor, Ilyés és Nagy góljaira csak Karabatic válaszolt. Pedig Onesta kapitány gyakorlatilag a tavalyi vb-csapatával állt ki a mieink ellen, és tanítványai közül főleg Karabatic, valamint a villámgyors Cazal és Bertrand Gille semlegesítése okozott gondot Mezeiéknek. A rutinos magyar beállós jól emlékezett az utóbbi évek francia–magyar találkozóira (többségükön maga is szerepelt), amelyeken inkább a legendás Daniel Costantini mester, majd utódja, Onesta kapitány együttese szerzett babérokat. Mezei ott volt például a nekünk leginkább fájó, kínosan emlékezetes, 1999-es egyiptomi vb-találkozón is, amelyet Port Saidban az utolsó pillanatban kapott, roppant oktalan, elkerülhető góllal veszített el a Vass Sándor szövetségi kapitány irányította együttes. Ehhez képest simán kikapott csapatunk a kétszeres világbajnok (1995, 2001) franciáktól a tavalyi vb-n, majd múlt nyáron a Bercy-kupán.

A franciák mérsékelten látványos, kissé puha játékukkal kedden eleinte nem igazolták, hogy formájuk fokozatosan javulna (Onesta erről beszélt a legutóbbi sajtótájékoztatón), holott a lengyelek, majd a szerbek legyőzésekor Koperben valóban kitűnően kézilabdáztak, és a németekkel vívott pokoli csatában (inkább háború volt az, mint játék) a hajrában három perc alatt ledolgozták háromgólos hátrányukat. Ezzel pontot mentettek a középdöntőre. Talán mondani sem kell, hogy erről a végjátékról és a portugál Goulaao, Macau bírókettősről a németeknek roppant markáns véleményük van.
Golic és Bertrand Gille több kapufát lőtt, s közben Mohácsi hetest hagyott ki. Bár Skaliczki kapitány azt mondta, hogy a franciák a presztízsük megőrzéséért harcolnak, a mieink mellett meg az szól, hogy feltörekvőek, azért Magyarország világbajnoki hatodik helyezése csak egy ideig parancsolt tiszteletet az ellenfélnek. Emberhátrányban nem zárt kellően a magyar védőfal, és Cazal góljaival fordított, majd egyre nagyobb előnyt szerzett Franciaország.
Döbbenetes fordulat volt ez, hiszen magyar szempontól úgy kezdődött a csata, mint egy álom. A gondok láttán cserékkel próbálta frissíteni együttese taktikáját Skaliczki kapitány, ám kevés sikerrel, mert Franciaország immár sokkal kevesebbet hibázott, mint a csata elején. A mérkőzés közbeni formaingadozás tipikus esetét mutatta be Magyarország, amely vagy el sem találta Omeyer kapuját, vagy naggyá tette a védekezést mesterien szervező hálóőrt. A két kispad közötti taktikai csatában alulmaradni látszottak a mieink, holott a kapitány tényleg mindent megpróbált, hogy oldja a bénultságot tanítványaiban.

Két zavaróra váltott védekezésben a magyar együttes, de ez a variáció sem vált be. Pedig olykor a franciák is hibáztak, de bátrabban ütköztek, igyekeztek tiszta helyzetig járatni a labdát. Ez a mieinknek elvétve sikerült, és csapata nyolcgólos hátrányánál Skaliczki mester sem volt irigylésre méltó helyzetben.
A hajrában egy ütközés után a derekára esett Iváncsik, akinek ki kellett válnia a játékból.
Az eddigi Eb-mérkőzésein verekedősen, olykor brutálisan játszó franciák megmutatták, hogy – bár kedden sem puhánykodtak – nagyon tudnak kézilabdázni. A mieinknek álmaik megvalósításához bátrabban, erőszakosabban kell küzdeniük szerdán a szerbek, majd csütörtökön a németek ellen.

A magyar kapitánytól azt kérdezzük, mitől roppant össze csapata a remek első tíz perc után.
– Magam sem ismertem együttesemre – vála-szlolta Skaliczki László. – Nem csupán gyengén, hanem tompán is kézilabdázott válogatottunk. Ennek az okát meg kell találnunk, s akkor előrébb léphetünk. A védekezésünk hibáit csak egy ideig tudta korrigálni Fazekas, aztán ő is tehetetlen volt.

Tv: a Magyarország– Szerbia-Montenegró mérkőzést szerdán 18.30 órakor közvetíti az M2-es csatorna

A magyar válogatott kerete
Férfi kézilabda Európa-bajnokság
Kvalifikációk az Európa-bajnokságról