Ricciardo emlékei a tíz évvel ezelőtti győzelemről és a vécédeszkáról

A 2014-es Magyar Nagydíj időmérője után még nem volt benne a meglepetés a levegőben, hiszen a mezőny akkori leggyorsabb autójával Nico Rosberg simán megszerezte a pole pozíciót, és normális körülmények között valószínűleg győzött volna a versenyen is. Csakhogy a vasárnapi körülmények messze voltak a normálistól, olyannyira, hogy már a rajt is nedves pályán zajlott.

A felszáradó pályán aztán a kerékcserék időzítése kulcsfontosságú volt, miközben a különböző kicsúszások miatt a biztonsági autó is többször felülírta a győzelemért küzdő pilóták terveit. Bár a negyedik helyről nekivágó Daniel Ricciardo jó ideig vezetett, gumistratégiája úgy jött ki, hogy a hajrában harmadszor is ki kellett állnia friss abroncsokért, ám épp ezekkel alapozta meg káprázatos hajráját. A harmadik helyig visszacsúszva az utolsó 15 körben elképesztő ütemben zárkózott fel az élen álló Fernando Alonso, Lewis Hamilton párosra, és két-három körrel a vége előtt egyenként le is vadászta őket.

Amikor csütörtökön a Hungaroringen a tizedik évforduló apropóján erről a nagyszerű győzelemről kérdeztük, az ausztrál versenyző fülig érő mosollyal kezdte felidézni emlékeit:

„Ó, igen, az jó volt! – mondta a Nemzeti Sport kérdésére. – Amikor itt vagyok, mindig emlékeztetnek rá, és most eljött a tizedik évforduló. Menő győzelem volt, és szerintem a közvetítésben nem látszott a versenyem története – utólag visszanéztem. A biztonsági autó bizonyos helyzetekben segített, máskor viszont hátráltatott, az egyik időszakban például miatta buktam el a vezető pozíciót. De akkor is azt mondtam a srácoknak a rádión, hogy meg fogjuk nyerni.”

„Annyira fel voltam spannolva, annyira magabiztos voltam, tudtam, hogy nem kell hozzá a safety car segítsége. Nagyon szórakoztató futam volt, a mai napig csomó mindenre emlékszem belőle. Az utolsó kanyaron áthaladva például már ököllel csapkodtam a levegőbe, és kicsit rosszul is éreztem magam emiatt, mert ott motoszkált a fejemben, hogy a motor még mindig felrobbanhat, szóval nem szabad elbíznom magam. Nagyon élénken élnek bennem ezek az érzések. Tizenkét órával később aztán már a vécédeszkába kapaszkodtam, mert az éjjel túl sokat ittam… Nagyon érzelmes volt az a huszonnégy órás időszak.”