Győzelem bármi áron – Zsoldos Barna jegyzete

Nem csillapodnak a kedélyek Max Verstappen vasárnapi ütközése után.

Egy tételmondat, amelyet ugyanígy leírhattunk volna 15 éve Sebastian Vettelre, 25 éve Michael Schumacherre vagy 35 éve Ayrton Sennára vonatkozóan. És hogy mi a közös ezekben a versenyzőkben? Nos, mindnyájan a Formula–1 legnagyszerűbb bajnokai közé tartoznak, akiknek karrierjük során kizárólag a győzelem megszerzése számított – bármi áron. A sportág legendái ők egytől egyig, és ezen a státuson az sem csorbít, hogy bizony jó néhány alkalommal tévedtek szürke zónába egy-egy manőverük során.

Ha tetszik, ha nem, ez a modern F1 velejárója, olyannyira, hogy néha még az olyan higgadt bajnokok is átlépték a határt, mint Lewis Hamilton vagy Alain Prost – gondoljunk csak a 2021-es silverstone-i, illetve az 1989-es szuzukai futamra. Persze a vb-sorozat első évtizedeiben is voltak ütközések, ám az archív felvételeket figyelve ezeket sokkal inkább látjuk klasszikus versenybaleseteknek, semmint az elmúlt időszakra jellemző „lesz, ami lesz” típusú megmozdulásoknak.

Sokak szerint egyébként Senna volt az, aki anno kiengedte a szellemet a palackból – híres 1990-es interjújukban még a háromszoros vb-győztes Jackie Stewart is a brazil feno­mén szemére vetette ezt, mondván: „Ha számba vesszük az eddigi összes világbajnokot, valószínűleg te többször ütköztél ellenfeleiddel az elmúlt 36 vagy 48 hónapban, mint ők együttvéve.” Vitájuk során nem is tátonghatott volna nagyobb generációs szakadék a két legenda között, ami már akkor jelezte, új időszámítás kezdődött a kerék kerék elleni küzdelmekben.

A (sötét)szürke zónás manővereket aztán Schumacher „rendszeresítette”, lehengerlő sikerei pedig azt az üzenetet küldték a feltörekvő generációnak, hogy a büntetések és a közfelháborodás ellenére is megéri a határokat feszegetni. Többek között Verstappen is ezt az elvet vallja, így el sem tud képzelni olyan szituációt, amelyben a józan belátás jegyében veszni hagyja pozícióját. Amikor vasárnap Ausztriában megkérdezték tőle, hogy több mint 70 pontos bajnoki előnynél biztos szükség volt-e a túlzott agresszióra Lando Norris ellen, látszólag nem is értette a számára abszurd felvetést.

Mert az olyan típusú bajnokok, mint Senna, Schumacher és Verstappen, bármikor elfogadják a népszerűség, a barátság vagy a tisztelet elvesztését.

A győzelemét viszont soha.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!