Bahreinben a homok jelenti a legnagyobb kihívást

Bahrein magyarra lefordítva annyit tesz: „két tenger”. S valóban, az állam négy nagyobb (köztük maga Bahrein szigete) és 30 kisebb szigetből áll. A brit gyarmat 1971-ben nyerte el függetlenségét. Az államot vallási elvek szerint szervezték meg, ami magában foglalta az emírek diktatórikus hatalmát, valamint a síita ellenzék körében az emberi jogok durva megsértését. Hamad király 1999-es hatalomátvétele új korszak beköszöntét jelentette, nyugati típusú gazdasági átalakulás, az elvakult vallási tanokkal való szakítás mellett az alapprobléma továbbra is fennállt, nevezetesen a markáns többségben élő szunnita ellenzék durva diszkriminálása.

A pozitív változások eredményének tudható be, hogy az arab piac felé kacsingató Formula–1 a 2000-es évek elején Bahrein mellett tette le a garast, így többek közt Egyiptom, Katar és Dubai kárára a szigetországban debütált a királykategória, ami az arab világot illeti. Pontosabban még a kezdetek kezdetén, 1958-ban rendeztek egy Marokkói Nagydíjat Casablancában, amely Stirling Moss sikerével ért véget, de azóta hosszú évtizedekig szóba sem került a sportág régióbeli terjeszkedése.

Az elmúlt év januárjától az egész arab világot elárasztó forradalmi hullám nem kímélte az aprócska, nagyjából Budapest és Győr együttes területét lefedő királyságot sem. Az uralkodó szunnita arisztokrácia elleni tüntetéssorozat – amely hivatalosan csaknem 100, a valóságban minden bizonnyal nagyságrendekkel több halálos áldozatot követelt – az utóbbi hetekben ismét feszült politikai helyzetet teremtett Bahreinben. Sokáig kérdéses volt a futam megrendezése, ám az FIA a múlt héten a csapatokkal konzultálva úgy döntött, hogy minden biztonsági garancia adva van a problémamentes lebonyolításra.

A Bahreini Nemzetközi Versenypályát Szalmán bin Hammád Ál Halífa herceg közbenjárására Hermann Tilke tervezte, a beruházás megközelítőleg 150 millió amerikai dollárt emésztett fel. Elsőként 2004-ben rendeztek itt versenyt a fővárostól, Manamától mintegy 30 kilométerre, a sivatag kellős közepén fekvő Szahírban, majd rögtön a következő évben a szezonnyitót is áttették ide Melbourne-ből, ám a bevételek és a nézettség messze elmaradt a kívánt szinttől. Azóta épp az utolsó, 2010-es GP-t kivéve mindig tavasz derekán utazott a mezőny a helyszínre.

Tilke pályaműve valójában hat pálya együttese, találunk köztük egy belső és külső pályát, valamint egy oválist. Némileg váratlanul 2010-ben egy 6000 méterre bővített aszfaltcsíkon estek egymásnak a pilóták, ám annyi kritika érte a nyolc vontatott kanyarral súlyosbított, unalmas pályát, hogy az idén visszatérnek a klasszikus vonalvezetéshez. A múltban a pálya otthont adott egyebek mellett GP2-es, V8-as, GT és Speedcar-szériás versenyeknek is.

Bahrein az egyik leglassúbb pálya a Tilke-életműből. A négy hosszabb egyenest jobbára szűk hajtűkanyarok kötik össze egymással, egy hármas kombinációt kivéve tempós fordulókat nem találni Szahírban. A nyomvonal elvileg tehát kedvez az előzéseknek, ám a homokfúvások nem nagyon teszik lehetővé, hogy a támadó kibújjék a préda szélárnyékából, az úgy-ahogy felgumizott íven túl kielégítő tapadásról nem beszélhetünk.

A német mérnöknél megszokott módon a mintegy 1000 méteres célegyenest egy éles fordító követi, itt majdnem 300 km/h-ról lassítanak 80-ra, hetedikről váltanak kettesbe. A versenynaptár egyik legkeményebb féktávjáról van tehát szó. Eztán következik egy bal-jobb kombináció, amelyben nehéz, ám nagyon fontos feladat az egyensúlyt megtalálni, tekintve, hogy az ezt követő hosszú egyenes végén nyílik talán a legjobb lehetőség az előzésre a célegyenes végi féktáv mellett. A hármas sebességi fokozatban bevehető 4-es csökkenő ívű sikán után az 5-6-7-es kombináció – elvileg – ideális terepet nyújt ahhoz, hogy szélárnyékból kibújva, a 8-as visszafordítóban KERS-szel pozíciót lehessen fogni.

A 9-10-es kombináció egy balos átmenet, a pálya legérdekesebb pontja, előbb nyújtott íven, majd szűken vezeti át a mezőnyt a hátsó egyenesbe. Utóbbi egy dombtetőn fekszik, kifelé dől, extrém erőhatást fejt ki a jobb kerekekre. Újabb tempós ív, egész pontosan S-kanyar következik, a versenyzők imádják ezt a részt, a mérnökök már kevésbé, az egyébiránt gyorsíts-fékezz típusú pályán így kompromisszumot kell kötni az aerodinamikai hatékonysággal. A 13-as nyújtott visszafordító vezet át a leggyorsabb szakaszhoz, az egyenes végén újra elérhetik a pilóták a 300 körüli tempót. A 14-15-ös jobbos kombináció után érkeznek vissza az autók a célegyenesbe. A DRS sebességmérő pontját a fékezési zóna elé jelölték ki, a rendszert a kanyart követően 270m-rel hozhatják működésbe, majd egészen a célegyenes végéig használhatják.

Kardinális kérdés, hogy féktávokon magabiztosan viselkedjen a versenygép, a mechanikai tapadás sorsdöntő tényező. Az említett tempós sikán miatt ugyanakkor némileg feszesebbre kell hangolni a futóműveket. Az idei versenynaptárban Szahír készteti – Melbourne és Montreal után – a harmadik legnagyobb erőkifejtésre a fékeket. Ebből adódóan azon pályák egyike a bahreini, ahol a hibátlan KERS átlagosnál komolyabb előnyt jelenthet.

A motorok csökkentett terhelésnek lesznek kitéve a hétvégén, a tengerszint feletti magasság nem vészes, a padlógázas szakaszok aránya közepes, egyedül a homokvihar okozhat gondot. A sebességváltóknak körönként 58 kapcsolást kell átvészelniük, ez az átlagosnak valamivel magasabb, bár nem extrém értéknek számít. Az abroncsok rendre túlmelegednek a kigyorsítási szakaszokon az ideálisnál kisebb tapadás végett, így érdemes lesz megfigyelni, mennyire bizonyul tartósnak forró aszfalton például a lágy keverék. Mindent egybevéve a pálya a múltban kíméletesen bánt a gumikkal.

A versenystratégiával kapcsolatban elmondható, hogy a legtöbb csapat korábban a kétkiállásos boksztaktikát részesítette előnyben Bahreinben, de mivel a Pirelli még nem szállított gumit az arab monarchiába, s a valamivel strapabíróbb keverékek még nem mutatkozhattak be az idén forró aszfalton, nem lehet tudni, mennyi kerékcsere bizonyul optimálisnak. Vélhetően többen nyúlnak majd az agresszívebb, háromkiállásos variációhoz.

Míg a Távol-Keleten az esőzések okozhatnak komoly, gyakran áthidalhatatlan problémát, Szahírban ettől nem kell tartani, a fel-felerősödő szél és az általa a pálya területére kerülő homok okozhat igazán fejtörést a csapatoknak. A szervezők még az építéskor ezen úgy igyekeztek túllépni, hogy az apró homokszemcséket speciális anyaggal megkötötték. Az eredmény csupán részbeni, mert áldatlan állapotok ugyan nincsenek, de az aszfaltcsík péntekenként rendkívül koszos, s a futam idejére is csupán az ideális ív tisztul meg, aki onnan letér, hasonló tapadásveszteséggel számolhat, mint amikor egy felszáradó pályán kénytelen a még vizes részre hajtani. De egyéb meglepetések is érhetik a pilótákat egyik kanyarból a másikba érve. Meg kell óvni az apró homokszemcséktől a motorokat, a csapatok ezt sűrűbb szűrőkkel oldják meg, ami csökkenti az erőforrások teljesítményét.

Természetesen száraz hétvégét jósolnak a meteorológusok, a legmagasabb hőmérséklet Bahreinben 32 és 34 C° között várható, az erős északi irányú szélmozgás időnként sűrű felhőréteget juttathat a pálya környékére.