Alesi sajnálja, hogy megváltozott a világ az F1-ben

– Sok év után újra a Hungaroringen és újra egy Ferrariban, mint a régi szép időkben... Hogy került a GT2-es sorozatba?
– Meghívtak, hogy teszteljem a Ferrarit, én pedig jöttem, mert mindig szerettem volna kipróbálni magam a Le Mans-szériában. Teljesen új volt számomra az érzés, hiszen korábban sohasem versenyeztem még olyan kategóriában, amelyben nem csupán rajtam múlt a siker – vagy esetleg a kudarc –, hanem másik két versenyzőn is. Olyan ez, mintha egy futballcsapatot alkotnánk: passzolni kell a labdát, s tisztában lenni azzal, ha a csapattársak jól mennek, te is jól szerepelsz, ha meg rosszul, legfeljebb annyit tehetsz, hogy megpróbálsz segíteni nekik.

– Amikor eldöntötte, hogy kipróbálja magát az új sorozatban, fontos volt, hogy ki lesz a csapattársa?
– Az volt a fontos, hogy egyívásúak legyünk. Van itt olyan, aki nemcsak a világnak, hanem a saját csapattársának is megpróbálja bizonyítani, hogy ő a jobb pilóta, pedig erre itt semmi szükség. A mi csapatunkban nincs rivalizálás, itt senki sem akar semmit bizonygatni a másiknak, egyszerűen csak gyorsan akarjuk vezetni az autónkat, s ez beválik. Itt van az ifjú titán Jani Vilander, aki szupertehetség, és persze Giancarlo Fisichella, akit lassan tizennyolc éve ismerek, szóval nem nagyon tudunk újat mondani egymásnak. Ebben a csapatban tehát mindenből van egy kicsi, azért ilyen jó.

– Beszéljünk egy kicsit a mai Formula–1-ről! Mit gondol róla?
– Nagyon örülök, hogy a mai autók már igazán biztonságosak, akármilyen nagy baleset történik, a pilóta többnyire sértetlen marad. Ez sokkal-sokkal jobb, mint a múltban volt. Viszont túl sok az elektronika az autókban, ami már-már megöli a sportot, mert a pilóták nem feltétlenül tudják megmutatni képességeiket. Vannak új fiúk a mezőnyben, és ott van Michael Schumacher, aki meg akarja mutatni, hogy még mindig gyors. Ez az egyveleg érdekessé teszi a világbajnokságot.

– Mit gondol a mostani mezőnyről? Ha fogadni kellene a világbajnokra, kire tenné a pénzét?
– Ha biztosra akarnék menni, Sebastian Vettelre, mert a Red Bullnak van a legjobb autója, a csapat is nagyon profi. Ha rizikózni akarnék, azt mondanám, Fernando Alonso lesz a világbajnok…

– Mi a legnagyobb változás a Formula–1 hangulatában a régi időkhöz képest?
– Annak idején még szövődtek barátságok a versenyzők között. Ma már a pilóták a versenybírákhoz rohangálnak, miközben kínosan ügyelnek arra, hogy távol maradjanak egymástól, mert félnek barátokká válni, félnek kapcsolatokat ápolni. Ez nagyon nagy hiba. Emlékszem, a mi időnkben gyakran megesett, hogy együtt mentünk versenyekre, s együtt is jöttünk. Amikor az utolsó évemben Indianapolisra készültünk, David Coultharddal, Jacques Villeneuve-vel és Pedro Dinizzel közösen béreltünk egy repülőt, s együtt mentünk-jöttünk. Ma már ez elképzelhetetlen. Megváltozott a világ.

A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT HÉTFŐI SZÁMÁBAN OLVASHATJA EL!