LIPICZKY ÁGNES
LIPICZKY ÁGNES
2021.12.08 08:05 Frissítve: 2021.12.14 10:56

Öttusa: az ötödik elem – haláltusa vagy életmentés?

Jó ideje látványos haláltusáját vívja az öttusasport az olimpiai porondon. A sportágban tényke­dőknek nem csak a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szigorú, profit­elméletű kritériumrendszerének kell megfelelniük, de belső harcokat is folytatnak az életben maradásért. Az elmúlt hónapok eredményeként maga a nemzetközi szövetség lőtte ki a lovaglást a sportág alól. Kérdés, hogy hátasok nélkül a katonai futár mesebeli történetén alapuló sportág értékrendszere érvényesül-e, üzenete célt tud-e érni.

Kétségtelen tény: a lovaglás a gyönyörű pillanatok mellett keserveseket is tartogat az öttusázóknak, ám ettől még a sportág szerves része (Fotó: AFP)
Kétségtelen tény: a lovaglás a gyönyörű pillanatok mellett keserveseket is tartogat az öttusázóknak, ám ettől még a sportág szerves része (Fotó: AFP)

 

„A modern öttusa szempontjából meghatározó pillanatban vagyunk. A múltban a hagyományainkra alapozva védekezhettünk. De a világ drámaian változik – digitális korszakot élünk, amelyben minden mérhető, és nem jó odamenni érzelmekre és hagyományokra hivatkozva a Nemzetközi Olimpiai Bizottsághoz” – ezek ifjabb Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Öttusaszövetség (UIPM) alelnökének, a 2022-es pekingi téli olimpia koordinációs bizottsága vezetőjének szavai, amelyek a UIPM november végi, online térben megrendezett kongresszusán hangzottak el.

Azon az eseményen, amelyen 72:12 arányban újraválasztották a 75 esztendős Klaus Schormannt a testület elnökévé. A német sportszakember 1993 óta ül az öttusasport vezetői székében, olyan sportág élén, amely az elmúlt három évtizedben folyamatos változásokra kényszerült. Először az ötnapos versenyek rövidültek le négyre, háromra, kettőre, végül egyre, a jövőben pedig selejtezős rendszerben ugyan, de kilencven percbe kívánják belesűríteni a programot, ami jól mutatja, az öttusa időben mérve folyamatosan szorul ki az olimpiai programról. Ahogyan mennyiségben is csökkent a létszám, 1996-tól már nem rendeznek csapatversenyeket, így az indulói létszám tekintetében is csorbult a sportág az ötkarikás játékokon. Emellett a versenyszámok is folyamatos „megújuláson” mentek keresztül, az egyik leglátványosabb reform a kombinált szám életre hívása volt, a futást összevonták a lövészettel, ez így egyben lett a negyedik és ötödik tusa, amelyhez idővel hozzászokott a nemzetközi mezőny.

Fotó: Árvai Károly

Klaus Schormann 2021-es bejelentése – 2028-tól a lovaglás kikerül az öttusa programjából – azonban a sportág hagyományait, identitását tisztelők számára megemészthetetlen, elfogadhatatlan döntésnek bizonyult. Erős magyar részvétellel nemzetközi tiltakozások sora bontakozott ki, petíciók, kiáltványok születtek, világszerte több mint 650 öttusázó fogott össze és szólította fel lemondásra a nemzetközi szövetség vezetőit, főként az elnököt, aki az elmúlt évtizedekben „a megújulás” eszméjét zászlajára tűzve szisztematikusan ásta meg saját sportága sírját.

Tény, hogy egy ideje kényszerpályán mozog az öttusa, amely ugyan az egyik legrégebbi sportág az olimpiai palettán (1912 óta van jelen), ám az ötkarikás programon maradást garantáló mérésekben, mutatókban az elmúlt játékokon rendre a legrosszabbul teljesített a sportágak közötti rangsorban. Schormann arra hivatkozva, hogy az öttusa az olimpia szempontjából folyamatosan a veszélyzónában él, még a tokiói játékok előtt új, belső átalakítást kezdeményezett.

A NOB MOST TÁRGYALJA A 2028-AS PROGRAMOT
Kedden kezdődött és csütörtökig tart a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) végrehajtó testületének ülése, amely a 2028-as ötkarikás játékok programjával foglalkozik. A Nemzeti Sport információi szerint a NOB az öttusasport helyzetéről is tárgyal és fontos döntéseket hoz majd, ám hogy pozitív vagy negatív előjelűeket, arról egyelőre nincsenek információink.
Tény, hogy a lovaglás törlése nagy felháborodást váltott ki nem csak a sportág berkein belül élők, dolgozók körében. Tizenhárom nemzet öttusázói, összesen 46 ötkarikás érmes fordult levélben Thomas Bach NOB-elnökhöz, hogy járjon közben az öttusalovaglás megmentésért, mert a nemzetközi szövetség elnöksége az öttusatársadalommal történő egyeztetés nélkül döntött arról, hogy ez a tusa a 2024-es párizsi olimpia után már nem lesz része a sportágnak. A sportolók és a sportágban dolgozók emellett bíztak az öttusát megálmodó Pierre de Coubertin báró családjának támogatásában, ám Alexandra Navacelle de Coubertin, a Pierre de Coubertin Családi Egyesület elnöke a nemzetközi szövetség törekvése mellett tette le a voksát, mondván, Coubertin értékelne egy olyan tusát, amely megtestesíti az öttusa szellemiségét és modernizálja a sportágat.
Mi ez, ha nem keserű pirula?

A „Változz vagy megváltoztatnak!” szlogennel élve munkacsoportot hívott létre, amelynek ki kellett dolgoznia azt az új lebonyolítási rendszert, amely hosszú távon garantálhatja az öttusa jelenlétét az olimpián. Ennek lett eredménye a labdarúgó-mérkőzésnyi időbe bezsúfolt program, amelyet a nemzetközi mezőny tesztverseny keretében többször is kipróbálhatott hazánkban, és amely 2022-től az érvényes lebonyolítási rendje, 2024-től pedig az olimpiai versenyformája lesz a sportágnak.

Bár ezt a váltást is felhangokkal és fenntartásokkal fogadta a sportág nemzetközi közössége, pró és kontra érvek feszültek egymásnak, idővel mégis pozitív szemléletre váltottak a versenyzők, akik megértették, hogy ez az egyetlen járható út a fennmaradásra, csakis így lehet elkerülni a pirosan villogó „Exit” feliratot.

Az azonban valóban sok(k) lett, hogy a NOB elvárásaira, a Thomas Bach és csapata által lobogtatott statisztikákra hivatkozva (vagy a tokiói botrányos női lovaglóverseny következményeként) a UIPM vezetősége a lovak fenekére csapott, 2028-tól a négylábúak nem részei a sportágnak, helyettük hoznak valami mást, modernet, amely új színezetet, új lendületet ad az öttusának.

Hogy mi is pontosan az a valami más?

Azt tulajdonképpen még maguk a sportág vezetői sem tudják.

A kongresszuson azonban megfogalmazták azokat a feltételeket, amelyeknek meg kell felelnie az új, csatlakozó tusának. Egyrészt kövesse a coubertini narratívát a tökéletes multisportolóról, ne tartozzon a NOB által elismert nemzetközi szövetség alá, globálisan hozzáférhető, a fiataloknak, a jövő generáció­jának vonzó legyen, gondoskodjon a nemek közötti egyenlőségről, teljesítse a NOB 2020+5 programjának követelményeit, legyen izgalmas, könnyen érthető, a tv és a digitális közösségnek jól közvetíthető, természetesen legyen olcsó mind a sportolóknak, mind a versenyszervezőknek, minimális sérülési kockázattal járjon, a sportolók könnyen elsajátíthassák a meglévő készségeikkel, ne okozzon szállítási és logisztikai bonyodalmakat, illeszkedjen az öttusa­arénák világába, illetve a városi környezetbe, és ami szintén nem mellékes: legyen kompatibilis a még végleges formájában ki nem forrott, meg nem szokott új 90 perces versenyformulának.

És akkor most üljenek le önök is és törjék a fejüket, vajon milyen különleges fizimiskát erőltessen magára a sportág, amelybe – bár a díjugratáshoz képest valóban csekélyebb sportértéket – eleganciát, egyediséget, hagyományos értékeket csempészett a lovaglás.

KELL-E AZ ÖTTUSAÜGY A CAS-NAK

A nemzetközi szövetség berkein belül nagy indulatokat kavart a lovaglás eltörlése, olyannyira, hogy a Dán Öttusaszövetség a nemzetközi Sportdöntőbírósághoz (CAS) fordult jogorvoslatért, hiszen véleménye szerint a Nemzetközi Öttusaszövetség (UIPM) boardja jogellenesen, a közgyűlés tagjainak megkérdezése nélkül, vis maior helyzetre hivatkozva határozott arról még októberben, hogy a lovaglást leveszi a sportág programjáról. A dán, a finn és a svéd szövetség vezetői levélben fogalmazták meg észrevételeiket a kongresszuson történtekről is, véleményük szerint a választási protokoll során számos szabálysértés történt, ráadásul 27 olyan nemzet szavazott, amelynek szövetségét nem biztos, hogy elismeri saját nemzeti olimpiai bizottsága.
Hogy a Sportdöntőbíróság mit kezd majd ezekkel az információkkal?
Valószínűleg ez hosszú folyamat, hiszen a CAS fontosnak tartja, hogy első körben a nemzetközi szövetség jogi testületével jussanak dűlőre a felek, ha ez nem sikerül, akkor léphet az ügy a CAS szintjére. Amely korántsem biztos, hogy befogadta, befogadja a dánok indítványát, illetve, ha be is fogadja, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy tárgyalja is az ügyet, lévén a CAS választott bíróság, azaz a feleknek meg kell állapodniuk abban, hogy alávetik magukat a döntésének.
A november végi UIPM-kongresszus jegyzőkönyvéből sok minden kiderül majd, és választ is adhat a dán kérdésekre.

Az öttusa kezd arra a természetes szépségű leányzóra hasonlítani, aki élete báljára készülődve a sok-sok jobbító szándéknak, elvárásnak megfelelve sminkeli bohózatba illő, erősen groteszk látvánnyá magát. Pszichológiailag nézve az öttusa (vagy mondjuk ki, talán maga Klaus Schormann) végtelenül szorongó kötődésű egyed, amely „kapcsolati függőségében” mindent elkövet annak érdekében, hogy a NOB partnere maradhasson. Egyéniségét, saját karakterét sutba dobva, gyökereit elvágva csimpaszkodik, pedig lehet, sokkal nagyobb megbecsülést, elfogadást és tiszteletet vívna ki, ha a folyamatos kompromisszumkészség, az áldozati szerep helyett identitását megőrizve, saját értelmes és értékes hátországára támaszkodva előremutató, egyértelmű kommunikációt folytatna a jövője érdekében.

A felső vezetőségben döntések sora születik meg úgy, hogy érdemi kommunikáció csak részben van. A november végi kongresszuson is elhallgattatták azokat az országokat, azokat a vezetőket, akik szót emelhettek volna a lovaglás megtartásáért, a fejlődő nemzetek, afrikai és ázsiai országok képviselői pedig egy reménnyel és támogatásokban gazdagabb jövő érdekében biodíszletként végszavaztak Klaus Schormann újraválasztásának, az öttusasport haláltusájának.

Hogy ezek kemény szavak?

Vitathatatlanul azok.

Fotó: Árvai Károly

Nekünk, magyaroknak azért is mély­ütés mindaz, ami történt, mert a hagyományaink, olimpiai és világbajnoki sikereink révén a sportág egyik alapnemzetének számítunk. A 2019-es budapesti világbajnokság megrendezése után, a koronavírus-járvány ideje alatt egy nemzetközi fedett pályás versenynek, egy világkupának, a Szöultól átvett világkupadöntőnek, két tesztversenynek is otthont adott hazánk, pénzt és energiát nem kímélve együtt álmodtuk Klaus Schormann-nal az öttusaarénák világát, azt az egystadionos rendszert, amelynek megteremtésére az elnök legitimitását garantáló, a lovat „lefejező” fejlődő nemzetek sosem lesznek képesek, mert nincs sem szakmai tudásuk, sem tapasztalatuk, sem elköteleződésük hozzá. Akiknek Balczó András legendás alakja, a Fábián–Martinek–Mizsér-aranykorszak története, Vörös Zsuzsanna zsenialitása csak fehér folt, értetlenül és érzelmek nélkül szemlélődnek egy átpolitizálódott, irányát vesztő és értékeit saját maga elherdáló sportág holdudvarában.

A magyar öttusa-társadalom „egy emberként” állt ki a lovaglás megmentése mellett – a jelenlegi és korábbi versenyzők véleménye egyöntetű (Fotó: Árvai Károly)

Hogy van-e kiút ebből a helyzetből?

Én örök optimistaként, örök romantikusként bizakodva tekintek a jövőbe. Marosi Ádám tekintete, Kasza Róbert hite, a magyar sportolók elköteleződése, az U24-es Európa-bajnokságon a dobogón öt ujját felmutató Szép Balázs és Böhm Csaba kiállása, a brit válogatott tagjainak éles kritikája, a 650 öttusázó összefogása mind-mind azt mutatja: van remény.

A Schormann-korszak egyszer véget ér, a vesztébe rohanó világ egyszer csak visszazökken régi kerékvágásába, az emberek csak megértik, hogy a pénz garantálta hatalomnál van egy jóval erősebb, magasabb rendű eszmei világ, s az erkölcs, a tisztesség, a becsület, a szavahihetőség és a hitelesség hosszú távon nem tud veszíteni.

CSÖKKENTIK A LÓÁLLOMÁNYT

Kedden ülésezett a Magyar Öttusaszövetség szakmai bizottsága, amely megszavazta: az elnökség elé terjesztik, hogy a válogatott keret tagjai február végéig, március elejéig még lovagoljanak.
„Véleményünk szerint ebben az időszakban derül fény arra, hogy mi lesz az ötödik tusa, a jövő évi nagy versenyeinket, a fedett pályás nemzetközi viadalt, a világkupa-fordulót és az augusztusi Európa-bajnokságot még lovaglással kell megoldani, de 2023-tól megkérdőjeleződik a lovak tartása, igazából csak a párizsi olimpiára esélyes sportolóknak fontos, hogy tudják gyakorolni ezt a számot is” – mondta Gallai István, a Magyar Öttusaszövetség főtitkára, hangsúlyozva: nem éri meg egy főverseny miatt fenntartani a szövetség teljes lóállományát.
„Huszonnégy lovat tartunk a Tatersallon, hat lovunk van Székesfehérváron a Volán istállójában, mivel a lovaglástól el kell köszönni, körülbelül tizenkét versenyzőnek nem indokolt ennyi állatot megtartani” – tette hozzá a sportszakember, aki szerint jelen pillanatban a sportágban nehéz jövőt tervezni.

NS-grafika: Dancsák András – A KÉPRE KATTINTVA NAGYOBB MÉRET ELÉRHETŐ!
NS-grafika: Dancsák András – A KÉPRE KATTINTVA NAGYOBB MÉRET ÉRHETŐ EL!
2022.01.22 23:52:22

Egyéb egyéni GYŐRI FERENC

Puskás, Bicskei, Sándor György, Bobby Fischer és Mhitarjan előtt is zárva maradtak a kapuk.

2022.01.20 23:12:35

Egyéb egyéni DEÁK ZSIGMOND

NS-VÉLEMÉNY. Szőke Alex tökéletes szimbóluma a generációváltásnak.

2022.01.20 17:14:06

Egyéb egyéni MALONYAI PÉTER

Elvarázsolta a falelátós Fradi-pálya a Balázs Béla-díjas operatőrt.