Cseh király a Szigeten

Nem elírás, hiszen az 1958-as pesti Eb-n nem volt magyar arany, csak az elsőn, 1926-ban. Akkor Bárány István nyert 100 méter gyorson, egy macskaugrásnyira, a Császár uszodában. Ő adta át a képzeletbeli stafétát ezen a kissé hűvös nyári estén Cseh Lászlónak. Jó helyre került. A legjobbra.

De nézzük élőben, hogyan született meg Cseh király uralkodásának harmadik nagymedencés aranyérme. Tehát szerda este, Margitsziget, 200 méter vegyes, döntő.
Az 1-es rajtkövön a litván óriás, Vytautas Janusaitis. A két keze, mint a polipé. Tavaly, a montreali világbajnokságon hatodik lett. Éremgyanús, bár nem egy Czene Attila, aki a surranóról csak úgy összelubickoljon egy olimpiai aranyat. Czene tánctanár úr amúgy a lelátón ül. A 2-esen a lengyel Lukasz Wojt. Még juniorként sem volt nagy ász. De nem árt figyelni. A 3-on a brit Gregor Tait. Ő már keményebb dió. Részben mert brit, másrészt meg azért mert háton egészen kiváló. És akkor a 4-es pálya. Cseh László. Méltatni sem kell. A favorit, az óra az egyetlen ellenlábasa. Az 5-ön egy olasz. Na, azért vele számolni kell. Alessio Boggiatto. A Cseh korszak előtt ő volt a nagymenő. Tipikus olasz. Laza séró, laza mozdulatok. Általában a mezőnnyel utazik, aztán a végén érkezik, mint egy rakéta. A 6-oson ismét egy magyar: Kerékjártó Tamás. Mindenki szereti. Rendes, kedves, úszott már itthon, Amerikában, rövid pályán érme is van, csak nagymedencében nem akar összejönni. Utoljára kilenc éve, még juniorként nyert Eb-aranyat 2oo méter vegyesen. Egy bronz, de szép is lenne. A 7-en a görög, Jannisz Kokkodisz. Nem neki tapsolunk majd, a nyolcason pedig a döntő legifjabb tagja, a norvég Euan Dale. Ez a legf"obb érdeme.
És rajt!

A teljes cikk a Nemzeti Sport csütörtöki számában olvasható.