A „játék” eredete nem tisztázott, az egyik elmélet szerint a második világháború alatt született meg a japán hadsereg berkein belül. Azzal a céllal, hogy felkészítse a katonákat a rájuk váró ütközetekre. Ezt támasztja alá az is, hogy a Nemzeti Védelmi Akadémia első éves kadétjai minden évben összecsapnak egymással a Bo-taosi keretein belül.
A részt vevő csapatok 150 főből állnak, és a játék elején mindkettő két, 75 fős részre oszlik: egy védekező és egy támadó egységre. Előbbi fehér ruhát visel, utóbbi ettől jelentősen eltérőt (piros, zöld, kék vagy narancssárga), annak érdekében, hogy tagjait könnyen meg lehessen különböztetni.
A védekező egység körbe állja a rúdját, amelyet a támadó csapatnak a rajtjel (hagyományosan puskalövés) után meg kell próbálnia annyira ledönteni, hogy az legfeljebb 30 fokos szöget zárjon be a földfelszínnel – a régi szabály még 45 fokos szöget írt elő. Amelyik csapatnak ez hamarabb sikerül, az nyer.
A küzdelem látszólag egy kaotikus tömegjelenet, valójában azonban különböző taktikai elemeket vet be mindkét fél.
A VÉDEKEZŐ EGYSÉG POSZTJAI
Rúdtartók: Ők tartják a 3-5 méteres rudat – amíg tudják – függőleges helyzetben. A rúd egyik végének folyamatosan a földön kell lennie.
Akadályemberek: Ők alkotják azt a nagy csoportot, amely a rudat körbeveszi, védelmezve azt.
Zavarók: Ők próbálják megállítani azokat a támadókat, akik átjutottak az akadályemberek falán.
Ugródeszka-akadályozók: Az a feladatuk, hogy az ugródeszkaként funkcionáló támadóembereket megakadályozzák a rúd felé ugró társaik „kiszolgálásában”.
A Ninja (vagy Ezio): Ő az a szerencsés, aki a rúd tetején trónol, és a közelébe érő támadókat megpróbálja távol tartani a rúdtól – leginkább intenzív arcbataposással. Közben ügyesen mozogva igyekszik függőleges helyzetben tartani a rudat a testsúlyát használva.
A TÁMADÓ EGYSÉG POSZTJAI
Ugródeszkaemberek: Ők azok, akik előrehajolnak, hogy aztán a mögülük nagy lendülettel érkező társaik a hátukon felfutva beugorjanak a rúd közelébe.
Rúdtámadók: Az ugródeszkaemberek hátán beugranak a rúdhoz, hogy aztán azt megpróbálják ledönteni.
Általános támadósegítők: Ők a zavaró védekezőemberek figyelmét próbálják lekötni, mintegy utat biztosítva társaiknak a rúdhoz.
Védőeszközként gyakorlatilag csak fejvédőt használnak a játékosok – amíg le nem esik róluk –, a rúgások, taposások miatt ugyanakkor szabály tiltja a cipő és egyéb lábbeli viselését. A Bo-taosi még így sem kisasszonysport, ennek ellenére nemcsak a védelmi akadémián, hanem általános iskolákban is űzik a sportnapokon, bár több intézményben betiltották már az agresszív jellege miatt.
EGY HOSSZABB „MÉRKŐZÉS-ÖSSZEFOGLALÓ”
