Internazionale (2004-2005)

Vezetőedző: Roberto Mancini

Carini - Gamarra, Mihajlovics, Burdisso, Pasquale (Coco) - Van der Meyde, Emre (C. Zanetti), Karagunisz (Cambiasso), Kily González - Recoba (Cruz), Martins.

Tudják, mi ez? Az Internazionale bővített második csapata, amelyből néhány játékost alig-alig fogunk látni a bajnokságban. Pedig kivétel nélkül egykori vagy mai válogatott játékosok, köztük friss (!) olimpiai bajnok és Európa-bajnok, vb-bronzérmes, Eb-bronzérmes, egyszóval csupa olyan futballista, aki - ahogy mondani szokás - szinte mindenhol "tuti" kezdő lenne. Az Interben azonban a cserék keserű (savanyú?) kenyerét eszik, mert vannak még náluk is jobbak.

Edgar Davids lehet a nyáron szokás szerint átalakított Internazionale egyik vezéralakja
Bizony, a kék-fekete milánói gárda annyira megerősödött ezen a nyáron, hogy a szurkolói bátran kijelenthetik: ha most sem nyerünk, akkor bezárhatjuk a boltot! Massimo Moratti klubtulajdonos szokásához híven a pénztárcáját nem kímélve újította föl a csapatot, amely az előző években is tele volt klasszissal, ám amely valójában sohasem volt "csapat", és amely immár 15 éve nem nyert bajnoki címet (ez új negatív klubrekord), továbbá amely az 1998-as UEFA-kupa-győzelem óta semmilyen trófeát sem tudott megszerezni.

Az átalakítást a fejnél kellett kezdeni, így a kispadra a gyorsan elküldött Alberto Zaccheroni helyett sikerült megszerezni Roberto Mancinit a Laziótól. (A trénernek ugyan 2008-ig szóló szerződése volt a római együttessel, de végül a két klub megegyezett egymással.) "Mancio" már játékosként is Moratti nagy (de be sohasem teljesült) "szerelme" volt, aki edzőként végre megérkezett Milánó kék-fekete felébe.

A fiatal tréner a 4-4-2 megrögzött híve, hiszen anno ő maga a boskovi Sampdoriában és az erikssoni Lazióban is ebben a felállásban aratta sikereit.

Nem véletlen, hogy Mancini hozta magával a fél Laziót, pontosabban Mihajlovicsot és Favallit, míg Sztankovics már januárban ideszerződött, Verón pedig némi londoni kerülővel érkezett meg. (César és Oddo átigazolása viszont meghiúsult.) Az említetteken kívül jött két argentin, a hátvéd Nicolás Andrés Burdisso a Bocától és Esteban Cambiasso a Real Madridtól, egy holland, Edgar Davids a Juventustól (via Barcelona), egy brazil, Zé Maria a Perugiától és még egy-két futballista. Nagyjából egy csapatra való játékos, és bár a távozók is közel ennyien vannak - Adani, Brechet, Cannavaro, Helveg, Almeyda, Farinós, Lamouchi, Okan, Kallon -, Milánóban biztosak benne, hogy "minőségi cserét" hajtottak végre. (Szakértők szerint egyedül Fabio Cannavaro távozása lehet fájó pont, annál is inkább, mivel a válogatott hátvéd egy közvetlen riválist, a Juventust ment erősíteni.)

A csapatrészek közül első ránézésre a védelem tűnik a leggyengébbnek, a középpályássor a legzsúfoltabbnak (nehezebb lesz ide bekerülni, mint a világválogatottba), a csatársor pedig a legérdekesebbnek. A lassan a világ legjobb támadójává fejlődő Adriano helye vitathatatlan a kezdőben, de nagy kérdés, hogy mellette ki legyen a másik - szélsőséges esetben a másik két - csatár. Vieri nagyszerű futballista, de az elmúlt idénye nem volt valami sikeres (a szurkolókhoz és a klubhoz való viszony szintjén sem), és sokak szerint túlságosan hasonlít a játéka a braziléra. Martins őstehetség, de taktikailag elég fegyelmezetlen, Recoba igazi zseni, de mint minden igazi zseninek, neki is vannak - előre nem látható - pocsék napjai, Cruz pedig talán maga sem hiszi el, hogy eséllyel szállhat harcba egy mezért ezekkel a nevekkel.

A védelemben nem számíthatunk hasonló harcra, itt a J. Zanetti, Córdoba, Materazzi, Favalli kvartett tagjainak a helye atombiztosnak tűnik, míg a középpályán rengeteg változat közül választhat Mancini mester. Az alap valószínűleg a Zé Maria, Verón, Davids, Sztankovics sor, de nem lesz könnyű kihagyni a kezdőből Kily Gonzálezt, aki az olimpiai bajnok argentin válogatott egyik legjobbja volt Athénban. (Apropó, ezen a ponton kinek hiányzik a középpálya bal oldaláról César vagy a cseh Jankulovski?) A kérdés inkább az, hogy Mancini rendet tud-e tartani ennyi nem játszó klasszis között, bár kétségkívül lehet benne tapasztalata, hiszen a néhány évvel ezelőtti Lazióban is hemzsegtek a sztárok.

Az Inter-szurkolók mindenesetre alig várják, hogy elkezdődjön az új idény, az érdeklődésre jellemző, hogy a hét végén már csaknem 40 000 eladott bérletről adott ki büszke jelentést a klub. Legalább ennyien vakon bíznak benne, hogy megtörik a 15 éves átok.