Amikor elkezdtem futni, közösségi futásokon gyakran lemaradoztam, hiszen kezdőként nehezen tartottam a tempót a tapasztaltabbakkal. Előfordult a későbbiekben, akár edzéseken is, hogy utolsóként teljesítettem. Volt sikertelen versenyem, olyan is, amelyet feladtam. Terepen rendszeresen eltévedek, a jól kijelölt útvonal és az órára letöltött track ellenére is… Kapott már el vihar futás közben aszfalton és hegyen is, amikor órákig kellett küzdeni az esővel és a hideggel, amit nagyon nem szeretek.
Ezek nem kellemes élmények, s bár tanulságosak, személy szerint néha nehezen teszem magam túl rajtuk. Van, hogy napokig (hetekig) elmegy a kedvem a futástól. De sokszor meg is erősítenek és fejlődésre sarkallnak, ösztönöznek, vagy új készséget sikerül elsajátítani egy-egy akadály legyőzése által. Az eltévedésekből tanulva terepfutás előtt sokkal többet tanulmányozom a jelzéseket, szintrajzot, útvonalat, beszámolókat olvasok. Gyakorlásképpen ki lehet próbálni teljesítménytúrákat, be lehet járni egy-egy verseny útvonalát…
Cseke Lilla blogbejegyzésének folytatása a csupasport.hu oldalán olvasható.
Az egyik szeme sír, a másik nevet a világbajnokság után
Rendre felállt a padlóról, immár hat vb-aranynál tart
Itt van a téli szünet – mindenkit várnak a jégpályák
Befejeződött a SZEOSZ 21 napos kihívása
