„A harmadik harmadban időnként már szédelegve cserélgettünk”

– Ez aztán a fegyvertény!
– Én is csak keresem a szavakat…

– Őszintén: hittek ebben?
– Hit nélkül nem érdemes játszani. Persze senki sem neheztelt volna, ha egyetlen mérkőzést sem nyerünk meg a Volán ellen.

– Egyet már megnyertek, nem is akárhogy!
– Némi szerencsével. A harmadik harmadban időnként már szédelegve cserélgettünk, a szívünk vitt bennünket előre. A fehérváriak csak jöttek, négy sorral jöttek, mázlink volt, hogy nem egyenlítettek.

– Szimpatikus őszinteség, de ne hallgassuk el az első két harmadot sem: ekkor lehokizták ellenfelüket. Egyetért a megállapítással?
– Hízelgő. Úgy fogalmaznék, hogy ezúttal hamar sikerült felvennünk a ritmust, míg ez a Volánnak több időbe telt.

– A siker titka?
– Mindent a megbeszéltek szerint csináltunk, rendkívül fegyelmezetten játszottunk. Voltaképpen ennyi.

– Bármennyire morbid is, még jól is jött a csapatnak, hogy Jan Zlocha nem tudta vállalni a találkozót, hiszen a helyette jégre lépő Vitalij Kiricsenko parádésan teljesített.
– Kétségtelen. Féltünk, hogy az összeszokottság hiánya visszaüt abban a sorban, de ezt frissességével, gyorsaságával csodálatosan ellensúlyozta ukrán csapattársam.

– Aki kétgólos is lehetett volna…
– …ha nem cseréljük el magunkat. Szép gólt lőtt, de sajnos tényleg hatan voltunk a jégen, jól döntött a bíró.

– Mind a három góljukat légiós szerezte, rendkívül ponterősek. Ön, mint az Újpest egyik magyar vezéregyénisége, mit szól ahhoz a megállapításhoz, hogy a külföldiek viszik a hátukon az együttest?
– Nem vitatkozom vele, még akkor sem, ha a jégkorong igazi csapatjáték. Inkább azt emelném ki, hogy hatalmas öröm öt ilyen nagyszerű mentalitású, remek hokisssal együtt készülni egész évben, sokat lehet tőlük tanulni.

– Hogyan tovább? Ki lehet pihenni a látható fáradalmakat csütörtökig?
– Nem lehet… Remélem, legközelebb még többen jönnek ki a Megyeri útra, játszunk még legalább két jó meccset. Nekünk minden mérkőzés ajándék a fináléban.