NBA: másodszor is nyert Bostonban a Magic, 150-et dobott a Minnesota

Vágólapra másolva!
2022.12.19. 08:32
null
Nikola Jokicsot ezen a játéknapon sem lehetett megállítani (Fotó: Getty Images)
Anthony Davis nélkül győzött a Lakers, életben tartotta sikerszériáját a Nets és a Knicks, Torontóban tudott nyerni a Warriors, Nikola Jokics MVP-teljesítményt nyújtott: ez történt az NBA-alapszakasz legutóbbi játéknapján.

Boston Celtics–Orlando Magic 92–95

Hihetetlen: ismét az Orlando nyert. Kettőből kétszer tudott győzni a ligaelső csarnokában az elmúlt hetekig a sereghajtók között tanyázó Magic, amely hihetetlen módon már zsinórban hatodik győzelmét aratta úgy, hogy előtte összesen öt nyertes meccse volt a szezonban, illetve úgy hozta 2–0-ra a bostoni kirándulást, hogy addig 1–11 volt az idegenbeli mérlege. Most is a vendégeknél látszódott igazán az energia, a tűz, a koncentráció, nagyon élesen kezdték a mérkőzést, a nagyszünetben vezettek is kilenc ponttal, majd a harmadik negyedben úgy tűnt, hogy érvényesül a papírforma, és a Celtics egy nagy futással fordított – 30–18-ra nyerték a játékrészt a hazaiak, így átvették a vezetést. Az Orlando azonban nem omlott össze, a negyedik negyedre előkerült Admiral Schofield, aki egymaga 11 pontot szórt ekkor, a védekezésük újra összeállt, így pedig megnyerték a szoros végjátékot. Bő három perccel a vége előtt Paolo Banchero triplájával kerültek végleg előnybe, azzal 87–88-ra módosult az állás, majd szintén ő dobott be két büntetőt, aztán már az utolsó két percben Franz Wagner is elsüllyesztett egy clutch triplát. A végén Malcolm Brogdon még visszahozta 92–93-ra a Bostont, sőt a Magic két támadópattanó után eladta a labdát, de Markelle Fultz azonnal visszaszerezte azt, Mo Wagner pedig öt másodpercnél bedobta a két büntetőjét. Volt még egy dobása az időkérés után a Celticsnek, de Grant Williams egyenlítőnek szánt hármasa kimaradt, így óriási meglepetésre másodszor is a Magic örülhetett a(z immár csak holtversenyben) listavezető pályáján.

Gyenge volt a Celtics. A Jayson Tatumot nélkülöző hazaiak alig 34,8%-kal céloztak mezőnyből, illetve 25,5%-kal tripláztak, egyetlen olyan játékosuk sem akadt, aki megfelelő hatékonysággal és csapásszámmal dolgozott volna: Jaylen Brown 10/25-öt, Marcus Smart 5/13-at, Derrick White 1/7-et, Malcolm Brogdon 3/10-et dobott mezőnyből, de Al Horford és Grant Williams összesített 7/22-je sem túl szép. A pocsék dobóformára rátett egy lapáttal az orlandói védekezés, mert Bol Bolék nagyon sok helyre odaértek, nem adtak olcsó kosarakat, nem hibáztak nagyot, küszködni kellett ellenük, erre pedig most nem volt energiája és koncentrációja a vendéglátónak. A Magicnél ráadásul volt egy kiemelkedő egyéni teljesítmény Paolo Banchero révén, aki 31 ponttal és 6/7 triplával húzta övéit, ezzel ő lett a találkozó legjobbja, és bár a vendégek sem érték el a 40%-ot mezőnyből, de ez is elégnek bizonyult a sikerhez. A Celtics így ötből negyedszer kapott ki, és utolérte a tabellán a Bucks, most fogadja a Pacerst és a Minnesotát, majd karácsonykor jöhet a Milwaukee elleni csúcsrangadó.

A Celtics legjobb dobói: Brown 24/6, Smart 15/9, G. Williams 14/3
A Magic legjobb dobói: Banchero 31/18, Schofield 13/9, F. Wagner 12/3

Indiana Pacers–New York Knicks 106–109

Nincs megállás. Ezúttal sem hibázott, így sorozatban hetedik győzelmét aratta a New York, a közvetlen rivális otthonában behúzott siker pedig mindig nagyon értékes, főleg ha olyan kiélezett küzdelemben lehet megszerezni, mint ezt. A felek egész este gyűrték egymást, egyik oldalra sem alakult ki még tízpontos különbség sem, az utolsó negyedet a Pacers kezdhette egypontos előnyből, majd közben is úgy tűnt, hogy a hazaiak felé billenhet a mérleg nyelve: négy perccel az órán még hat ponttal Haliburtonék jártak előrébb. A hajrára azonban felszívta magát a Knicks, Mitchell Robinson támadópattanójával és Quentin Grimes hármasával beindultak, hamarosan Jalen Brunson is bevert egy triplát, majd azonnal labdát lopott és kettest dobott, végül már az utolsó percben Julius Randle két büntetőjével tudták átvenni a vezetést - alig 45 másodperc volt már csak hátra, amikor ez megtörtént. Itt oda-vissza hibáztak a csapatok, az idő pedig fogyott, 12 másodpercnél Haliburton hármasa maradt ki, a lepattanó és az időkérés után megint Randle büntetőzhetett, aztán a New York gyorsan faultolt, hogy ne kapjon triplát, végül négy másodpercnél megint Randle állt a vonalra, aki így az utolsó percben 6/6 büntetőt értékesített. Erre pedig már nem érkezett válasz, nem tudott érdemi triplahelyzetet kialakítani az Indy, így ezt a győzelmet is elvitte a Knicks, amely most hazatérhet, hogy a Warriorst fogadja.

Carlisle a New Yorkot dicsérte. Rick Carlisle, a Pacers vezetőedzője úgy fogalmazott a találkozó után, hogy jelenleg senkit nem lát az NBA-ben, aki jobb lenne a Knicksnél, amit az feltétlenül alátámaszt, hogy a New Yorké a leghosszabb aktív győzelmi sorozat ezzel a hét sikerrel. Az Indy trénere szerint nagyon magas színvonalú, izgalmas mérkőzést vívtak, amely az apró részleteken múlt a végén, és most a Knicks tudta megcsinálni a győztesnek bizonyuló clutch játékokat, nem pedig ők, ennyi döntött a vendégek javára. Náluk Buddy Hield (23 pont, 5/10 tripla) és Aaron Nesmith (23 pont, 10 lepattanó, 4/6 tripla) játszott remekül Haliburton irányítása mellett, de csak 43%-kal dobtak mezőnyből, míg a New Yorknál a szokásos nevek most is hozták magukat: Jalen Brunson 30 pontot dobott 3/3 triplával, Julius Randle 25–14-gyel dupla-duplázott, RJ Barrett 24 pontot szórt úgy, hogy közelről alig hibázott, de a 10 pontos, 13 lepattanós, 4 blokkos Mitchell Robinsont is érdemes kiemelni. A vendégek egyébként annyira nem játszottak most gördülékenyen, a csapatjátékuk kevésbé működött, ezúttal a tripláik sem ültek annyira, de így is kiharcolták a fontos győzelmet - viszont Tom Thibodeau figyelmeztette a játékosait, hogy ez a következő meccsre nem jelent semmit, ugyanúgy kell felkészülni, mintha egyet sem nyertek volna...

A Pacers legjobb dobói: Hield 23/15, Nesmith 23/12, Haliburton 15/6, Mathurin 15
A Knicks legjobb dobói: Brunson 30/9, Randle 25/6, Barrett 24

Detroit Pistons–Brooklyn Nets 121–124

Minden mozdulat kellett a Durant-Irving párostól. Kötelező volt a győzelem a jó formában lévő Nets számára, ennek ellenére egészen pocsékul kezdett a társaság: az első negyedet 35–21-re nyerte a Detroit, a nagyszünetben pedig 17 ponttal égtek a vendégek, akik voltak 19 pontos hátrányban is. Innen kellett valahogy összeszedniük magukat, amit a harmadik negyedben meg is tettek: bődületes formát mutatva 44 pontot dobtak ekkor, amivel eltüntették a hátrányukat, sőt már a vezetést is át tudták venni - Kevin Durant egymaga 26 egységet termelt ebben az egy játékrészben 8/10 jó dobással és 3/3 triplával, ráadásul ebből a 26-ból 20 érkezett az utolsó bő három percben. Az ő elképesztő teljesítménye után Kyrie Irving is előkerült, amikor a negyedik negyed elején Durant pihenőt kapott, itt az irányító dobott gyors nyolc pontot, így a Nets mehetett előnnyel a végjátékba, ahol aztán oda-vissza jöttek a hibák, körömrágósan alakult a küzdelem, ám a Brooklyn annyit mégsem hibázott, hogy visszaadja a vezetést. Fél percnél volt némi szerencséjük is, amikor Irving két büntetőt dobhatott, majd két másodperccel az órán Nic Claxton belenyúlt Bogdanovic triplájába, ez volt a meccsnyerő védekezés. Az alapot viszont a két szupersztár adta meg, hiszen Durant végül 43 pontot dobott 14/22-es mezőnymutatóval, Irving pedig 38 egységet szerzett 13/23-mal - ők ketten így 81-et tettek fel a táblára, de minden egyes megmozdulásukra szüksége volt a Netsnek, hogy hozni tudja a győzelmet és életben tartsa immár hat meccsre rúgó sikerszériáját. A Pistons előtt le a kalappal, az Ivey-Bogdanovic páros vezetésével az utolsó játékik meghajtották a jóval esélyesebb ellenfelet, Durant is dicsérte őket, hogy atletikus és kemény csapatról van szó, amely ellen nehéz játszani – végül egy dobással rövidebbnek bizonyultak a hazaiak, de nem lehetnek elégedetlenek a teljesítményükkel.

A Pistons legjobb dobói: Bogdanovic 26/9, Ivey 19/3, Bagley III 12, Burks 12/6
A Nets legjobb dobói: Durant 43/9, Irving 38/15, O'Neale 11/9

Toronto Raptors–Golden State Warriors 110–126

A GSW talált megoldást.
Mindkét csapat nehéz helyzetben, rossz formában érkezett meg a találkozóra, de végül a Steph Curryt és Andrew Wigginst nélkülöző címvédő talált megoldást a problémáira. A vendégeknél Draymond Green visszatérhetett és jól is játszott (17 pont, 9 lepattanó, 5 gólpassz, 3/6 tripla), de az igazi mestermunkát Jordan Poole végezte el, aki magára vállalta a pontfelelős szerepét: végül 43 pontos karriercsúcsot termelt, 5/11 triplát süllyesztett el, közelről és a büntetővonalról is kiváló hatékonysággal dolgozott, ráadásul 6 gólpasszt is kiosztott. Az egész csapat jó ritmusban, kellő agresszivitással játszott, de ő tette hozzá azt az extrát, ami a győzelemhez kellett, már az első negyedet tíz ponttal nyerték, a nagyszünetben 14-gyel vezettek, a harmadik játékrészben pedig eldöntötték a küzdelmet: volt közte 24 egység is, onnan kozmetikázott valamennyit a Raptors. A Warriors 53%-os mezőnymutatóval és 46%-os triplázással, valamint 31 gólpasszal zárt, a vezér nélkül is működött a rendszer, így szezonbeli harmadik idegenbeli sikerét könyvelhette el Steve Kerr csapata, méghozzá tulajdonképpen teljesen simán - kérdés, hogy tudják-e ezt tartani, most egy Knicks-Nets back-to-backkel zárják le hosszú idegenbeli túrájukat.

A Raptorsnál nincs kiút. A két meghatározó játékosát nélkülöző Warriors ellen lehetett volna esélye a Torontónak arra, hogy megtörje vereségszériáját, de Anunoby, Achiuwa és Trent Jr. nélkül a hazaiak is elég tartalékosan tudtak csak kiállni. Pascal Siakam (27 pont, 5 lepattanó, 5 gólpassz), Scottie Barnes (17-5-4) és Fred VanVleet (22 pont, 8 gólpassz) is igyekezett, de több mint tíz százalékkal gyengébben dobtak ellenfelüknél, igazából sem támadásban, sem védekezésben nem tudták felvenni a kesztyűt, így igazából esélye sem volt, folyamatosan a GSW akarata érvényesült. VanVleet szerint ez most egy szörnyű időszak, sorozatban ötödször kaptak ki, ebből az utóbbi három alkalommal otthon, a játékuk alapján nem igazán látni a kiutat, de talán ha a hiányzók visszatérnek, találnak valami megoldást - bár most rögtön utaznak Philadelphiába, ahol nem lesz könnyebb dolguk.

A Raptors legjobb dobói: Siakam 27/9, VanVleet 22/12, Barnes 17/3
A Warriors legjobb dobói: Poole 43/15, Green 17/9, Thompson 17/9

Minnesota Timberwolves–Chicago Bulls 150–126

Kiütés lett a vége. Az első negyedet még a Chicago nyerte két ponttal, aztán beindult a Minnesota, de a nagyszünetben még mindig csak hat egység volt a hazai fór, nem látszott jele annak, ami utána következett: a második félidőben ugyanis 79 pontot tett fel a táblára a Wolves és 18-cal verte meg a Bullst. A védekezést teljes mértékben nélkülöző találkozón kereken 150-ig jutottak a hazaiak, amivel megdöntötték a franchise-rekordot, 23 triplát dobtak be, ami szezoncsúcsot jelent, a Chicago pedig 1982 novembere óta nem kapott ennyi pontot alapszakaszban, nagyjából így összegezhetjük a látottakat. A hazaiak 65,5%-os mezőnymutatója, 53,5%-os triplázása és 38 gólpassza is kiváló adat, főleg úgy, hogy Towns, Gobert, Prince és McLaughlin sem állt rendelkezésre: Anthony Edwards (37 pont, 7 lepattanó, 11 gólpassz) és a kisebb sérüléssel együtt játszó D'Angelo Russell (28 pont, 8 gólpassz, 7/10 tripla) vitte a prímet, és a társaság szinte ellenállás nélkül dobálhatta a kosarakat. A Bulls ugyan jó számokkal zárt támadásban, de az érvénytelen védekezés így is csúnya vereséget eredményezett, a hosszú hetek óta nagyon rosszul játszó gárda immár csak egy meccsel előzi meg a tabellán az Orlandót, a szép statisztikák ellenére nem túl színvonalas összecsapáson ismét az derült ki, hogy óriási problémák vannak LaVine-éknél. DeMar DeRozan úgy fogalmazott, hogy nagyon kínos ennyi pontot kapni, nem akarja megbántani a Minnesotát, de mégsem a 2016-os Warriors ellen játszottak - ő és Billy Donovan vezetőedző is azt mondta, hogy nem egységesek jelenleg, nem segítenek egymásnak, nem értik, hogy mit kellene tenniük, Goran Dragic szerint pedig egy egyszerű zárást sem csinálnak meg most, így bárki bármikor megverheti őket...

A Timberwolves legjobb dobói:
Edwards 37/12, Russell 28/21, Knight 16/3
A Bulls legjobb dobói: DeRozan 29/6, Vucevic 23/9, LaVine 22/9

Denver Nuggets–Charlotte Hornets 119–115

Jokics elképesztő meccsével nyert a Denver. Szenzációs teljesítményt nyújtott az előző két szezon MVP-je, a szerb center kereken 40 pontot dobott 50%-os mezőnymutatóval és 17 kiharcolt büntetővel, kiosztott 10 gólpasszt és karriercsúcsot jelentő 27 (!) lepattanót szerzett meg - ebből 20 is az első félidőben érkezett, ott az lehetett az ember érzése, hogy minden rossz dobás után Jokics kezébe esett a labda. Az NBA történetében egyedül Wilt Chamberlain produkált eddig hasonló számsort, utoljára neki is 1968-ban jött össze, ennyire különleges estét rakott össze Jokics, akiről Michael Malone vezetőedző azt mondta, hogy nem is az újabb őrült tripla-dupla a nagy dolog, hanem az, hogy mennyivel jobbá teszi a játékosokat maga körül – ez egy újabb olyan mérkőzés volt tőle, ami bizonyította, hogy "korszakos tehetség", ahogy a tréner fogalmazott. Jokics mellett Kentavious Caldwell-Pope (20 pont, 5 gólpassz, 4/9 tripla) és Aaron Gordon (19 pont, 10 lepattanó, 3 labdaszerzés) is igyekezett, Bruce Brown 16 pontot dobott, Jamal Murray 11 gólpasszt osztott ki, de mindezek ellenére nagyon megszenvedtek a győzelemért...

Helytállt a Hornets. A Charlotte a vártnál sokkal jobban megizzasztotta a Denvert, LaMelo Ball extrájával (31 pont, 5 lepattanó, 5 gólpassz, 4/9 tripla) végig partiban tudtak lenni, az első negyedet öt ponttal nyerték, majd amikor a Nuggets fordított (Jokics vezetésével jól védekeztek, megvoltak a lepattanók, azokból pedig folyamatosan indulni tudtak az ő passzaival), akkor visszajöttek 16 pontos hátrányból, és izgalmassá tették a végét. A hajrában 105-102-ig zárkóztak fel, de a clutch játékokat megoldotta a Nuggets, bő egy percnél Jokics kiosztotta a tizedk gólpasszát Brownnak, az ő triplájával 114-106-ra módosult az eredmény, innen pedig már nem volt reális esélyük a vendégeknek - azért megpróbálták, 13 másodpercnél 117-115 lett az eredmény, de két Jokics-büntető beállította a végeredményt, az utolsó játéknál pedig Gordon Hayward eladta a labdát. A vereség persze vereség, de ez a játék ennél többre is elég lehet máshol, a kérdés az, hogy a Hornets képes-e ezt a szintet állandósítani.

A Nuggets legjobb dobói:
Jokics 40/6, Caldwell-Pope 20/12, Gordon 19/6
A Hornets legjobb dobói: Ball 31/12, Oubre Jr. 16/6, Hayward 15/6

Los Angeles Lakers–Washington Wizards 119–117

Bryant zsákolása volt az utolsó szó. Szoros, izgalmas mérkőzést vívtak a felek, amelyen az első félidőben egyszer már elrohant a Lakers (14 ponttal vezetett két negyed után), de a folytatásban hamar visszajött a Wizards (a harmadik negyed után már egy ponttal a vendégek vezettek), így kiélezett végjátékot láthattunk. Abba a Los Angeles mehetett bele kisebb előnnyel, de oda-vissza jöttek a kosarak, egyszerűek voltak a játékok: LeBron James az egész meccsen duplázást kapott a Washingtontól, amikor annak volt értelme, a kérdés az volt, hogy ezeket hogyan olvassa, hogyan oldja meg. A hajrában viszont nem igazán hibázott, ugyan egy dobást elmért (a gyűrűt sem érte el), de amikor megnyílt az út, akkor zsákolt, amikor nem, akkor jó ritmusban odaadta a labdát az üresen hagyott társnak - Austin Reaves például két könnyű floatert is dobott ebből. Így is 115–115-tel mehettek neki a hazaiak az utolsó labdabirtoklásnak, ahol James kis híján elhagyta a játékszert két védő között, de végül megtartotta/visszaszerezte azt, majd észrevette az üresen álldogáló Thomas Bryantet, aki hét másodperccel a vége előtt bezsákolta a győztes kosarat. A Wizards időkérés nélkül még elindult, de Kyle Kuzma James felett eldobott hármasa kimaradt, így óriási küzdelemben, Anthony Davis nélkül harcolta ki a győzelmet a Los Angeles. James (33 pont, 7 lepattanó, 9 gólpassz, 0 eladott labda) remeklése mellett még további négy játékos jutott tíz pont fölé, 50%-kal dobtak mezőnyből, 40%-kal tripláztak és 66 pontot szereztek a festékből, ha hiányzott is nekik Davis, ellensúlyozni tudták ezt.

Beal sem tudott segíteni. Hat kihagyott mérkőzés után állhatott ismét rendelkezésre Bradley Beal, aki ráadásul rögtön jól is játszott: 29 pontot dobott 9/17-es mezőnymutatóval és 13 kiharcolt büntetővel, a hajrában is volt clutch kosara, hozta azt a teljesítményt, ami nagyon kellett a Washingtonnak. A győzelem viszont így sem jött össze, gyengébben dobtak, pocsékul tripláztak, a végjátékban pedig egy már-már megcsinált védekezésből kapták a vereségüket jelentő kosarat, ami miatt meglehetősen feszültek voltak a lefújás után. Ezzel már zsinórban tizedszer kaptak ki, utoljára november végén tudtak meccset nyerni, csak abban bízhatnak, hogy Beal visszatérésével hamarosan kiegyenesednek, viszont most még mennek Phoenixbe, Salt Lake Citybe és Sacramentóba is, egyik helyen sem ők lesznek az esélyesek.

A Lakers legjobb dobói: James 33/3, Walker IV 21/6, Bryant 16/6
A Wizards legjobb dobói: Beal 29, Kuzma 22/9, Porzingis 21/6

 

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik