Műúszás: izgatottság, mosoly és 21. hely a technikai programban

Ilyet is ritkán látni – világbajnokságon… Egyetlen csapat gyakorlatán voltunk túl a műúszók technikai programjának selejtezőjében, amikor az eredményjelző rendszer csütörtököt mondott: miközben a felelősök tanakodtak, a versenyzők hosszú percekig várakoztak a kanapén. Aztán inkább levezényelték őket a pódiumról, vagyis nem úgy tűnt, hogy gyorsan megoldódik a probléma.

„Technikai nehézségeink adódtak, köszönjük a türelmet!” – tájékoztatott a helyszíni műsorközlő (ezzel speciel nem mondott újat), majd a füldugóval felszerelkezett óvodásokat igyekezett lelkesíteni, akiknek még azt is elmutogatták, hogy mikor és milyen ritmusban tapsoljanak. Csaknem negyedóra elteltével helyreállt a világ rendje, kiírták a pontszámot és folytatódott a selejtező, de azért nem lettünk volna a programjukat másodikként bemutató indonéziaiak helyében. A magyar lányok is készenlétben álltak, elvégre hetedikek voltak a sorban, ám nekik nem jött rosszul a csúszás: „lenyugodtunk, összeszedtük a gondolatainkat, csak a versenyre koncentráltunk.”

A Barbócz Blanka, Bastianelli Angelika, Császik Nóra, Fehér Gréta, Janku Titanilla, Kovács Dorka, Márialigeti Réka, Taksonyi Blanka összeállítású csapatot a lelátóról buzdították a társak – méghozzá lelkesen és hangosan, sikításuk elnyomta a kivezényelt gyerekcsoport ütemes tapsát. Nem voltak sokan az arénában, de mégiscsak különleges kulisszák között mutatták be kűrjüket a mieink, ráadásul többen is életük első világbajnokságán szerepelnek, így aztán érhető, hogy a sípjel előtt volt bennük némi versenydrukk.

„Az izgatottság is kell a jó teljesítményhez – mutatott rá Márialigeti Réka, aki elégedetten értékelt lapunknak a rövid program után. – Az elmúlt hetekben és még itt, Szingapúrban is finomítottunk bizonyos apróságokon, amelyeket ezúttal sikerült jól megvalósítanunk. Nagyon élveztük az egészet, szerintem látszott is az arcunkon.”

Hogyne látszott volna: fülig érő mosollyal szálltak ki a vízből a magyar versenyzők – és ez már nem a bíráknak, hanem a nagy hiba (basemark) nélkül végigcsinált gyakorlatnak szólt. Az első két szabadon választható elem, a hibrid és az akrobatika egyaránt kimondottan jól sikerült, a látványosan megvalósított emelés az öt kötelező elemre is erőt adott a csapatnak. A zeneválasztással sem nyúltak mellé a mieink: a basszustól megremegett a mobillelátó, a lányok ütemre „pattogtak” a vízben – nem véletlen, hogy a művészi panelből a koreográfia és a zene összhangjára kapták a legmagasabb pontszámot.

Az élő tabellán a negyedik helyre sorolták a magyar csapatot (217.8617 pont), amely az indonéziaiak, a dél-afrikaiak, valamint a hongkongiak mellett a thaiföldieket és a házigazda szingapúriakat megelőzve végül a 21. helyen zárta a selejtezőt – a döntőbe a legjobb tizenkét együttes jutott. Barbóczék a gyakorlatuk után már nem követték az aktuális állást, ugyanis elmondásuk szerint a saját céljuk elérése volt a mérvadó, mostantól pedig már a kedvenc versenyszámukra, a csütörtöki akrobatikus kűrre készülnek.