Röplabda: a rossz kezdés után lett bajnok a Pénzügyőr az U17-eseknél
Mint arról beszámoltunk, a Gyenes Márió vezette Pénzügyőr nyerte az U17-es fiú röplabdázók országos döntőjét, miután az aranyéremért a fővárosiak 3:0-ra (26, 27, 16) legyőzték a házigazda és címvédő Kecskeméti Sportiskolát. A finálé különlegessége az volt, hogy két nappal korábban, az országos döntő nyitó napján a csoportkörben is találkozott egymással a két együttes, akkor viszont 3:2-re a KESI győzött, így a Kőér utcai alakulatnak volt miért revansot vennie a döntőben. A Pénzügyőr már a második bajnoki címét szerezte ebben az évadban, ugyanis pár héttel ezelőtt az U20-asok között is a zöld-fehérek diadalmaskodtak.
Mivel az alap- és a középszakaszban is az élen zártunk, így az első helyen jutottunk be a hatos döntőbe, de azt is tudtuk, hogy ez cseppet sem jelent garanciát, hogy majd az évadzáró tornán is mi leszünk a legjobbak, és meg is szerezzük a bajnoki címet
– nyilatkozta az Utánpótlássportnak Gyenes Márió vezetőedző, aki 2023-ban már az U15-ös korosztályban is bajnoki címre vezette a Pénzügyőrt. – Sokszor láthattuk már, hogy borult a papírforma a korosztályos bajnokságokban, így mi sem bíztuk el magunkat a véghajrá előtt.
Azt tudni kell, hogy a Kecskemét hosszú ideje már-már a mumusunknak tekinthető.
Rendre szoros meccseket játszunk egymással, és van egyfajta – alapvetően azért nem túl vérmes – rivalizálás a két csapat között. Két éve például úgy lettünk bajnokok, hogy a szezonban egyszer sem tudtuk legyőzni őket, mindkétszer kikaptunk tőlük, de a fináléban aztán elkerültük őket, és Fehérvárt legyőzve szereztük meg az aranyat. Mindezek után most úgy érkeztünk meg az országos döntőre, hogy az idényben korábban már háromszor is megvertük a Kecskemétet, viszont azzal is tisztában voltunk, hogy nagyon veszélyes ellenfélről van szó, különösen úgy, hogy ők hazai pályán szerepelnek. Mindjárt az első meccset egymás ellen játszottuk a hatos döntő csoportkörében, mi pedig elég idegesen és megilletődötten kezdtünk. Végül egy igencsak hullámzó meccsen, a rendkívül kiélezett ötödik szett végén 22:20-ra kikaptunk.
Ez a vereség okozott egy kisebbfajta ijedtséget a csapaton belül, szükség volt a lelki fröccsre a srácoknál.
Ezután, ha küzdelmes játékkal is, de 3:0-ra felülmúltuk a Dunaújvárost, majd a keresztjátékban a Kaposvárt is, és bejutottunk végül a legjobb négy közé. Az első három meccsen nem igazán voltam elégedett a játékunkkal, így vegyes érzésekkel vártam az elődöntőt, amelyet a tapasztalatom szerint sokszor nehezebb megnyerni, mint aztán magát a döntőt. Nagyon erős Szolnokkal kellett megvívnunk a fináléba kerülésért, ráadásul a Tisza-partiak már 2:1-re is vezettek a szetteket tekintve, de ekkor sem törtünk meg, talpra álltunk, és sikerült megfordítani a meccset.
Az elődöntő megnyerése után mindenkiből kijöttek az érzelmek, a játékosok és mi, edzők is megkönnyeztük a sikert, amelyet tényleg már úgy éltünk meg, mintha bajnokok is lennénk.
Ezután jött a csavar a történetben, ugyanis a másik ágon a Kecskemét jutott a döntőbe, így jöhetett a visszavágó, csak ezúttal már a bajnoki cím volt a tét.
A fiúk úgy mentek fel a pályára a döntőn, hogy mindenképpen szeretnének elégtételt venni a kecskemétieken a két nappal korábbi vereségért.
A várakozásoknak megfelelően igazi ki-ki meccset hozott az aranycsata is, és az első két játszma eredménye jól jelzi a találkozó szorosságát: az elsőt 28:26-ra, a másodikat 29:27-re tudtuk megnyerni. Be kell valljam, edzői pályafutásom során soha nem izgultam még ennyire, mint itt az első két szettben. A második felvonásban 11:3-as hátrányból jöttünk vissza, és húztuk be végül azt a játszmát. Ez olyan lendületet adott nekünk, hogy a harmadik szett már viszonylag simán lett a miénk, s ezzel sikerült újra megszereznünk a bajnoki címet.
Rendkívül büszke vagyok erre a társaságra! Mivel az ősztől én már egy másik klub felnőttcsapatának vezetőedzőjeként folytatom a karrierem, így azt gondolom, nem is búcsúzhattam volna méltóbb módon a srácoktól, illetve az egyesülettől. Ez a bajnoki győzelem szép lezárása annak a négyéves időszaknak, amit együtt töltöttünk.
(Kiemelt kép forrása: Pénzügyőr SE)
