Atlétika: a versenyek utáni boldogság élteti 44 éve az Ikarus BSE-t

Lehetetlen megszámolni, hogy egyszerre hány gyerek tartja örökmozgásban az Ikarus BSE Bátony utcai atlétikai pályáját egy átlagos napfényes délután, hiszen a korosztályok képviselői – egészen az újoncoktól a serdülőkön át az U23-asokig – cikáznak fel-alá a rekortánon, kisebb csoportban köröznek a pálya körül vagy éppen nagyobban fogócskáznak a fűben. Persze, mindent gondos felügyelet mellett tesznek. A szakosztály edzői nagyon jól tudják, mivel lehet felkelteni a fiatalok érdeklődését, hiszen többségük évekkel ezelőtt ugyanúgy itt ismerkedett meg a sportág alapjaival.

id. Tomhauser István és ifj. Tomhauser István  •  Forrás: Ikarus BSE

A sípszavakkal színesített zsibongás a szülők trécselésének háttérzajával teljes. Az anyukák, apukák, na, meg a kistesók népes tábora várja a lelátókon az edzések végét. Vagy nem várja. Mert leginkább az látszik rajtuk, ha tehetnék, napokig is elnézegetnék a tréningeket, miközben jókat beszélgetnek egymással. Ahhoz, hogy ma is nagyjából négyszáz gyerek élvezze a mozgás örömét az Ikarusban, az kellett, hogy id. Tomhauser István eleget téve a szövetség felkérésének, tehetségkutató versenyt hirdessen. 1976. szeptember 21-én. A szakosztály a napokban ünnepelte 44. születésnapját.

„Nagy öröm ez nekem – mondja az alapító Pista bácsi. – Amikor negyvennégy évvel ezelőtt elkezdtem, nem tudtam, hogy jelen pillanatban is itt fogok tartózkodni. Annak idején, amikor a szövetség felkért, azt mondtam, próbáljuk ki. Aztán eltelt egy év, majd még egy, és negyven. Negyven év után úgy döntöttem, hogy így a leszálló ágban megkeresem az utódom, de azóta is eltelt még négy esztendő, és úgy érzem, nem esik nehezemre kijönni a pályára. Miután az első toborzót megtartottam és vittem az iskolákba a plakátokat, negyvennyolc gyerek jött az első edzésre. Zömmel 1969-es és 1970-es születésűek. Ma itt vannak a 2010 után születettek is. Engem az éltet, ha látom, hogy a szülők és a gyerekek boldogok egy verseny után. Ez mindenért kárpótol. Emellett persze eredményesek is vagyunk, hiszen mióta edzősködöm, szinte nincs olyan év, hogy ne legyen országos bajnokunk vagy résztvevőnk világversenyen.”

A csapatbajnoki aranyérmekkel  •  Forrás: Ikarus BSE

Az Ikarus BSE valóban eredményes. Az évről évre elért több egyéni országos bajnoki cím mellett az egyesület a GEAC-cal karöltve idén megnyerte a magyar csapatbajnokság döntőjét. A vezetőedző, ifj. Tomhauser István szerint a sikerben több minden közrejátszott.

„A vírus miatti szünetben igyekeztünk olyan alternatívákat keresni, amelyekkel jól át tudjuk vészelni azokat a heteket. A fiataloknál jellemző, hogy a téli fedett pályás időszak után viszonylag korán, már áprilisban kezdődik a szabadtéri szezon. Én a vírushelyzet számtalan negatív oldala mellett abban láttam meg a pozitívumot, hogy több idő volt olyan alapok lefektetésére és fontos kiegészítő dolgok végzésére, amilyenekre eddig kevesebb. A szezon során várakozáson felül teljesítettünk. Nagyon fiatal atlétákkal vettünk rész a csapatbajnokság döntőjén, ezzel együtt öröm volt látni az odaadó versenyzést. Mindenki a maximumot hozta ki magából, és betli, hiba nélkül teljesített. Ehhez azért pici szerencse is kellett.”

Pap Márk (balra) emlékezetes befutója  •  Fotó: Tom Schä

A szakosztály fiataljainak remek nyári teljesítményei közül is kiemelkedik a gát- és síkfutásban is jeleskedő 18 éves sprinter, Pap Márké, aki 10.44-es időeredményével a felnőtt magyar ranglista élére ugrott 100 méteren.

„Rám is jó hatással volt a szünet – vélekedik az ígéret. – Ezt a remek eredményt az edzőimnek, és annak, hogy hittem magamban egyaránt köszönhetem. Nagyon motivált voltam a szezon során, ott akartam folytatni, ahol fedett pályán abbahagytam. A 10.44-es időt mostanra kezdem feldolgozni, akkor hirtelen nem tudtam, csak nevettem magamban. Nagyszerű élmény volt az a futás.”

A versenyzőtől afelől is érdeklődtünk, hogy a 10 másodperc utáni 44 század azért lett-e pontosan ennyi, mert a szakosztály is ebbe a korba lépett? Márk vette a lapot:

„Talán a szerencsének is volt benne némi része, de természetesen ott volt a szívemben ez a negyvennégyes szám, és arra gondoltam, ha már úgy is ennyi idős a szakosztály, akkor ennyit futok, hogy nagyobb legyen az öröm.”

További korosztályos hírekATLÉTIKÁBANa sportági aloldalunkon.