Láss csodát! – Kovács Erika jegyzete
NEM ÁLLÍTOM, hogy még sohasem szálltam vitába a Magyar Úszószövetség elnökével, ám vannak olyan kijelentései, amelyekkel szemben sokszor nincs, nem is lehet apelláta – szerda óta is van egy ilyen.
A szövetség aznap tartotta tisztújító közgyűlését, és Wladár Sándor éppen a szakmai beszámolóját tartotta, amikor sziszegve súgták neki: „Rasó is győzött!”
A közgyűlés kezdete előtt már ismert volt, hogy Mihályvári-Farkas Viktória nyerte meg a női 10 kilométert a horvátországi Európa-bajnokságon, az elnöki beszámoló idején pedig Rasovszky Kristóf csapott célba elsőként az olimpiai távon Stari Gradnál.
Az újabb Eb-siker hallatán Moszkva olimpiai bajnoka „kilépett” kicsit a beszédéből, és határozottan kijelentette: „Nincsenek véletlenek!”
Nincsenek bizony!
Csak az lehet a legjobb, aki megdolgozott azért, hogy az legyen.
Aki minden egyes nap legyőzte önmagát, miközben haladt előre az útján – azon az úton, amely mindig tele van buktatókkal, rögökkel, s ez arra a nyílt vízi csapatra, amelyik megnyerte az Eb pontversenyét, azaz nemcsak az érmek, hanem a helyezések összegzésekor is a legjobbnak bizonyult, különösen igaz.
A buktatók és a kitartás egyaránt.
Csak néhány a „rögökből”: a nyílt vízi csapatunk álompárja, Fábián Bettina és Betlehem Dávid a szeptembert még a tengerentúlon kezdte, de az amerikai álomból hazaköltözés lett, s költözött Rasovszky Kristóf is, mégpedig Veszprémből Budapestre – a két fiú esetében ez edzőváltással is járt. Mihályvári-Farkas Viktória kálváriáját is sokan ismerik: a 400 vegyes Eb-aranyát ünnepelte 2022-ben, s bár előtte hatodik lett ebben a számban Tokióban, Párizsba ki sem jutott…
Mindannyian a Kutasi Gergely által vezetett edzői stáb irányításával készülnek most már, s hogy megvan az egység, az egyértelmű – kilenc érem, közte öt arany után van, aki mást mond?
De nehogy azt higgye bárki is, hogy a hozsannát ez a fantasztikus Eb-szereplés váltja ki belőlem: ha azt kérnék tőlem, búcsúzzak el valamelyik sportágamtól, bajban lennék a választással, de az biztos, hogy egyet nem engednék el, ez pedig a nyílt vízi úszás, mert ez egy kis sziget a sport(ágak)on belül, egy olyan hely, ahol mindig mindenki mosolyog, ahol normális keretek között maradnak és hamar meg is oldódnak az esetleges viták, ahol olyan boldogsághormonokat kap az ember, mármint a kívülről jövő, mint kevés más helyen.
Összefügg itt (és máshol is…) minden mindennel, mert tényleg nincsenek véletlenek, úgyhogy bár Hvar szigetén „G-dúrban zúgják (zúgták) a fákon a kabócák, hogy láss csodát”, a csoda nem csak úgy, magától született meg.
Valóban csodát láttunk ebben a négy napban, köszönet érte mindenkinek, aki csak egy kicsit is hozzátett a nagyszerű eredménysorhoz, de ehhez a csodához kellett a kitartás, az alázat, a kőkemény munka (versenyzői és edzői oldalon egyaránt) a hétköznapokban, mert ugye tudjuk: véletlenek nincsenek.
A bakelit varázsa – Malonyai Péter jegyzete