Djokovics kiütve, Federer-Murray döntő Wimbledonban

FEDERER–DJOKOVICS

Andy Roddick, Sébastien Grosjean, Lleyton Hewitt, Jonas Björkman, Richard Gasquet, Marat Szafin, Tommy Haas – nem rossz névsor. Egyáltalán nem. Kitűnő játékosok, akikről mindenesetre semmiképp sem gondolná az ember, hogy képtelenek legalább egy szettet nyerni.

No persze, ez is jelzi, hogy Roger Federer mennyire más kategória (volt?). Tudniillik fentiek a svájci klasszis ellenfeleként próbálkoztak – mégpedig Wimbledonban, elődöntőben. Federer eddig hétszer játszhatott a fináléért a tenisz szentélyében, és – hihetetlen módon – nem hogy nem vesztett, de még csak játszmát sem loptak tőle ezeken a meccseken.

Novak Djokovics ma igen, de sokra végül nem ment vele...

Persze az elmúlt két évben (a Tomás Berdych és a Jo-Wilfried Tsonga elleni negyedöntőkön) már kiderült, hogy a hatszoros wimbledoni győztes sem verhetetlen az All England Clubban, azt pedig minden bizonnyal a legnagyobb Federer-hívek sem gondolták, hogy sima lesz a meccs, hiszen épp a szerb világelső az, aki az öt legutóbbi Grand Slamen négyszer is búcsúztatta a svájcit az elődöntőben (az idei Australian Openen Nadal ágára került a bázeli).

Ennek ellenére a behúzott tető alatt és – többek között – Rod Laver, iletve Goran Ivanisevic szemei előtt kezdődő meccs Federer-fölénnyel indult. Kevés hiba, pontos ütések, magabiztosság (mindössze hat ki nem kényszerített hiba volt az első szettben!) jellemezte mindkét teniszező játékát. Egészen a hatodik játékig, amikor 30 mindnél Djokovics elcsúszott egy röpténél, Federer pedig kihasználta az első bréklehetőséget (2:4), és ezzel gyakorlatilag el is döntötte a maga javára a szettet. 6:3

Djokovics gyorsan kapcsolt, nyilván ő is tisztában volt vele, hogy a harmadik szettben késő lesz ébrednie, és a második játszma elején minden követ megmozgatott, hogy ne ragadjon bent. Federer némileg segített is neki abban, hogy rögtön brékelőnybe került, majd 3:0-s előnyre tett szert – ebben benne volt a világranglista-3. is. A szerb elővette az elképesztő tenyereseit, és riválisa 24 perces szettgyőzelmére egy félórással felelt. 6:3, 3:6

Kezdődhetett elölről minden, még nagyobb nyomás, még kevesebb hibázási lehetőség. 3:2 után Djokovics szervált, és hihetetlen színvonalat, valamint izgalmakat hozott a játék. Kettős hibával juttatta bréklabdához Federert, ám a következő labdamenetben nagyon megküzdött az egyenlítésért, majd egy 26 ütésváltást hozó adogatás után újra hárított egy brékpontot, és nagy nehezen végül hozta a játékot (3:3).

„Igazi nehézsúlyú csatát vártunk, és most megkaptuk” – jegyezte meg ekkor Boris Becker a BBC-nek, s ha már az ökölvívó-hasonlatnál tartunk, a következő bekapott ütéstől Djoker bizony alaposan megrendült. Federer 5:4-re vezetett, ő szervált, a svájci pedig egy remek tenyeressel, majd egy szép védekezéssel két bréklabdához is jutott. A világelső hárított az elsőt, ám a másodikat már nem tudta. Újra előnyben Federer! 6:3, 3:6, 6:4

A címvédő megzavarodott, s ez nemcsak az ábrázatára, hanem a játékára is kiült. Még csak ki sem jött a statisztika, hogy kicsit rosszabbul adogatott a harmadik szettben és emiatt rosszabbul jöttek a pontok az első szervákból, amikor a negyedikben Federer már 3:0-s előnyben volt.

Saját adogatásánál, 4:2-nél talán a svájcinak is eszébe jutott az a bizonyos két US Open-elődöntő, amikor egyaránt meccslabdáról bukott el, de Djokovics ezúttal nem harapott úgy, mint akkor. A svájci kezében volt az összecsapás, és szenvtelen arccal kiszerválta a mérkőzést. 6:3, 3:6, 6:4, 6:3

Roger Federer – megelőzve a 7-nél járó Boris Beckert és Pete Samprast – a nyolcadik döntőbe jutásával immár egyedül rekorder Wimbledonban, ráadásul mindössze a 2008-as finálét veszítette el Rafael Nadallal szemben. A 30 éves svájci a 2010-es Australian Open után nyerhet újra Grand Slam-finálét és 2009 után döntőzhet ismét Wimbledonban. Nem várja rossz előjelekkel a finálét: 14–1 a mérlege azokon a GS-döntőkön, amikor nem Nadallal mérkőzött (a kivételt Juan Martín del Potro 2009-es US Open-sikere jelenti), továbbá ha nyer vasárnap, akkor ismét átveszi a vezetést a világranglistán.

Amúgy pedig továbbra sem veszített wimbledoni elődöntőt.

MURRAY–TSONGA

„A Te kezedben van, Andy!”, „Murray kiütné Tsongát, és feledtetné 74 év fájdalmát”, „Murray tökéletes célpontja Tsonga Wimbledonban”. Mondhatni, hogy az angol lapok hozták „szokásos” formájukat, és nem kevés nyomást helyeztek Andy Murrayre. Konkrétan azt várták tőle, hogy megszakítsa a brit férfi teniszezők 1938 óta tartó sorozatát: Bunny Austin – amúgy vesztes – Don Budge elleni döntője óta ugyanis nem volt hazai finalista Wimbledonban.

A Jo-Wilfried Tsonga elleni meccs előtt mindenesetre Murray jó előjeleket tudott felsorakoztatni, ugyanis az egymás elleni mérleg (5–2) mellett az is az ő javára billentette a mérleget, hogy legutóbbi négy meccsüket ő nyerte meg (az egyiket két éve épp a wimbledoni negyeddöntőben).

A találkozó pedig úgy kezdődött, ahogy a hazai közönség megálmodta: Murray rögtön a második játékban brékelt, majd a folytatásban is kézben tartotta a játszmát, és előnyt szerzett. 6:3

Tsonga ideges volt, sokat hibázott, két brékpontot nem tudott kihasználni, ráadásul bizonytalanságát Murray jól használta ki a második szerváknál, ezzel szemben a skót megbízhatóan hozta a játékát, stabilan ütött, általában csak a hálónál jött zavarba. A játék képe a második játszmában sem változott jelentősen, Tsonga ugyan kicsit bátrabban játszott, de második szervából egyetlen pontot sem csinált, Murray ugyanakkor gyakorlatilag nem rontott – mindössze egy ki nem kényszerített hibája volt a szettben –, így nem csoda, hogy növelte előnyét. 6:3, 6:4

A harmadik szettre aztán mintha jóllakottá vált volna a hazaiak kedvence, Tsonga a játszma elején brékelt, majd a folytatásban is jól koncentrált, segítette a játszmában ütött hat ásza is, ráadásul túltette magát azon is, hogy a szett végén legérzékenyebb pontján találta telibe a skót. Gyakorlatilag tíz percnyi kiengedés elegendő volt Murray részéről, hogy Tsonga elhiggye – jogosan –, lehet keresnivalója az elődöntőben. 6:3, 6:4, 3:6

A negyedik játszma szenzációsan kezdődött: Murray 2:1-nél elvette Tsonga szerváját, miután utóbbi ütött egy kettős hibát és tehetetlennek bizonyult egy kitűnő tenyeressel szemben, ám a francia rögtön visszabrékelt, miközben elképesztő extrákat vállalt be – sikeresen. Tsonga feltámadt poraiból, és egyre jobban játszott, de 4:4-nél két bréklabdát is elhibázott, míg 6:5-nél Murray élt a lehetőséggel, és életében negyedszer jutott fináléba Grand Slamen! 6:3, 6:4, 3:6, 7:5

Hetvennégy év után ismét van brit férfi döntős Wimbledonban, vasárnap délutánig pedig minden bizonnyal sokszor hallhatjuk még Fred Perry nevét. Kell-e mondani nevezett úriember volt az utolsó brit, aki legutóbb nyert is a londoni tornán. Történt mindez 1936-ban. Ez a rekord csak két évvel „öregebb”, mint Bunny Austiné.