Gyulay Zsolt: Sokan irigyelnek a nemzeti olimpiai bizottságok vezetői közül

– Hogyan jellemezné egy szóval a párizsi olimpiát?
– Csodálatos, mert a végére az lett, és nem csak az eredmények miatt – mondta a Nemzeti Sportnak a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Gyulay Zsolt, akivel a párizsi küldöttség fogadásán beszélgettünk. – Fantasztikus volt a hangulat a versenyhelyszíneken és itthon is, sokan köszöntötték a magyar olimpikonokat, akikre nagyon büszkék lehetünk.

– Milyen volt megélni az olimpia hangulatát, mennyire volt elégedett a szervezéssel?
– Kezdetben voltak kisebb problémák a faluval, a szállással kapcsolatban, amelyek a sportolókat érintették, ezeknek éreztük a hatását az első napokban. A félresikerült megnyitóval nem szeretnék foglalkozni, eláztunk, de felvonultunk a sportolókkal a Szajnán, az szenzációs ötlet volt. Utána fokozatosan összeállt a szervezés, egyre jobb lett az olimpia, elkerültük a közlekedési káoszt és a biztonságunk sem volt veszélyben, pedig előzetesen sokan aggódtak emiatt. Franciaországnak érezhetően nagyon sokat jelentett az olimpia, felerősödtek a nemzeti érzések.

– Mennyit érzékeltek Párizsban abból, hogy a sport ismét összehozta a magyarokat?
– Amiben reménykedtem, megvalósult, ismét olimpiai láz volt Magyarországon, éreztük, hogy minden sikernek, jó helyezésnek örül a magyar közvélemény. A mai világban, amikor értékválság van, a sportoló fiatalok példát tudnak mutatni azzal, hogy valódi értéket képviselnek, kimagasló teljesítményt tesznek le az asztalra. Ez olyan örökség, ami túlmutat az olimpiai játékokon.

– Hat arany, hét ezüst, hat bronz, tizennegyedik hely az éremtáblázaton. Sportszakmailag hogyan értékelné a magyar csapat szereplését?
– A Magyar Olimpiai Bizottság csak áttételesen felelős a szakmai munkáért, úgyhogy megvárjuk a szövetségek értékelését, összehasonlítjuk a vállalásokkal, és utána vonjuk le a következtetéseket. Nem is hamarkodnám el a részletes értékelést, egyelőre az ünneplésnek és a köszönetnek van itt az ideje. Arra a térképre viszont mindenképpen felhívnám a figyelmet, amely azt mutatja, hogy messze leköröztük a régió országait. Sokan irigyelnek a nemzeti olimpiai bizottságok vezetői közül…

– Mit tapasztalt, merre tart az olimpiai mozgalom?
– Lendületet kapott, amin már régóta dolgozik a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. Olyan érzésem van, mint amikor a Liberty átvette a Formula–1 irányítását Bernie Ecclestone-tól, és új irányt jelölt ki a sorozatnak. Immár az olimpia is halad a piaci trendekkel, persze mindig lehet fanyalogni, de nagyon jól tette a NOB, hogy a fiatalok felé fordult. Egyértelműen felívelő szakaszban van a mozgalom.

– A végére hagytam a legnehezebb kérdést. Önnek melyik volt az elmúlt két és fél hét legemlékezetesebb pillanata?
– Azon szerencsések közé tartoztam, akik mind a hat magyar aranyéremnél ott voltak. A legnagyobb élményt mindig az jelentette, hogy együtt énekelhettem a Himnuszt az olimpiai bajnokkal és a szurkolókkal, harminchat év távlatából úgy éreztem, mintha nekem is szólna. Nagyon bíztam Gulyás Michelle-ben, aki az utolsó napon gondoskodott arról, hogy jó szájízzel zárjuk az olimpiát, a Jóisten segedelmével feltette a koronát a magyar csapat párizsi szereplésére.