Összetartozunk – Szöllősi György jegyzete

„MINDEN MAGYAR FELELŐS minden magyarért” – írta Szabó Dezső már a trianoni trauma után, amely különösen is időszerűvé tette ezt az azóta sokféle helyzetben újra és újra elhangzó, ma is aktuális és fájdalmasan szép mondatot. Ezekben a napokban a székelyföldi természeti katasztrófa kellett, hogy fölébressze a lelkiismeretünket, és magától értetődő módon az anyaországiak is megmozdulnak, hogy segítsék az otthonukat, munkahelyüket, álmaikat pillanatok alatt elveszítő erdélyieket, amennyiben szolidaritással, adományokkal ez egyáltalán lehetséges.

Sorsszerű, hogy ezekre a fájdalmas napokra esik június 4., a Nemzeti összetartozás napja, amely 2010-es törvénybe iktatása óta nemcsak a trianoni békediktátum fájdalmas évfordulója, hanem a remény napja is, hogy a szétszakított nemzetrészek újra összekapaszkodhatnak, hiszen határa csak az országnak van, a nemzetnek nincs. A közmédia egész napos Összetartozunk – Összefogás Székelyföldért című tematikus műsorfolyammal jelentkezik szerdán a Duna, a Duna World és a Kossuth rádió adásában, az Ökumenikus Segélyszervezet közreműködésével. Az akcióhoz a maga eszközeivel természetesen a Nemzeti Sport is csatlakozik, itt és sok helyütt felhívjuk a figyelmet a 1353-as adományvonalra, amelynek segítségével hívással vagy sms-sel alkalmanként 500 forinttal segítheti bárki a bajbajutottakat.

A sport sokszor megadja, hogy megéljük az összetartozás lélekemelő élményét. A Kárpát-medence minden részéből érkező magyar sportújságírók a minap a dunaszerdahelyi Mol Arénában tartották éves kongresszusukat, azon a kultikus helyen, amelynek futballmeccseiről elindult és spontán módon a magyar sport és a nemzeti összetartozás himnuszává vált világszerte az Ismerős Arcok zenekar Nélküled című dala. Ezt éneklik majd megújult lelkesedéssel, a mostani nehézségeket is leküzdve a csíkszeredai szurkolók is, amikor történelmi feljutása után a Superligában szerepel majd a csapatuk, afféle székelyföldi Bilbaóként, magyar játékosokkal kiállva, hiszen – amint Szondy Zoltán klubelnök lapunknak elmondta – itt még a spanyol-marokkói légiós, Soufiane Jebari is megtanult magyarul.

A tragikus módon elszakított egykori magyar területek révén öröm az ürömben, hogy az „önmagával határos” magyarság tehetségének megmutatkozására egyszerre több országban adódik lehetőség. Ha például a magyar játékvezetői kar Kassai Viktorék generációja óta képtelen bírót adni a nemzetközi elitbe, egyszer csak jön egy fiatalember Nagykárolyból, és Kovács István 28 évvel Puhl Sándor után ismét Bajnokok Ligája-döntőt vezet Münchenben. Ha pedig nem elég a jó edző Magyarországon, érkezik a Felvidékről Hornyák Zsolt és Borbély Balázs, hogy eredményeikkel kivívják az NB I-es mezőny és a szurkolók elismerését. És ez csak néhány, friss példa a futballból arra, hogy az elszakított nemzetrészek micsoda tartalékot jelentenek az összmagyarság számára szellemi, gazdasági, sportszakmai, kulturális szempontból is, és persze mekkora felelősséget a bajban.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!